Az interjú halála

Fekete György a magyar kultúrairányítás új üstököse. Interjút kértünk tőle, amely végül nem jött össze.

Tavaly meghalt Makovecz Imre, helyét az MMA élén a hozzá képest is ultrakonzervatívnak tartott, nyolcvanéves Fekete György vette át. Fekete 1988 és 1995 között a Magyar Demokrata Fórum tagja volt, majd KDNP-s lett, 1990-től négy éven át a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára, 1993-tól egy évig a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, majd 1994-től egy cikluson át országgyűlési képviselő volt. Jegyezzük meg, hogy felesége Sunyovszky Szilvia színésznő, aki utóbb, 2003 és 2005 között elnöki tanácsosi rangban Orbán főkommunikátora volt.

Most értünk el interjúnk ügyéhez. Időpontot kértünk, ahogy illik. Néhány nap múlva az MMA sajtóosztálya a szervezet főtitkárát ajánlotta Fekete helyett. Mi jeleztük, inkább várunk. A sajtófőnök pár nap múlva kérte, küldjük át kérdéseinket, mondván, elnök úr ezek alapján dönti el: személyesen találkozunk, telefonon beszélünk, esetleg írásban reagál. Közöltük: az interjú olyan műfaj, hogy két ember leül egymással, és beszélget. A sajtós erre azt mondta, kérdések nélkül nincs esély a találkozásra. Mit volt mit tenni, átküldtünk néhány témakört.

Időpont helyett e-mailes válaszokat kaptunk, közhelyeseket. Például ilyet: „Olyan időket élünk, amikor visszhang nélkül természetesen semmi sem történhet. A pozitív visszhangok bátorítanak bennünket, a negatívok óriási többsége pedig – sajnos – szóbeszédekre és téves információkra épül. Használható kritikai elemeket természetesen örömmel regisztrálunk...”

Meg ilyet: „A kulturális mecenatúra működése ellenőrzésének a Magyar Művészeti Akadémia léte nélkül is eljött volna az ideje. Ez alapos felülvizsgálatra irányul, s hogy ennek milyen megállapításai lesznek, azt előre tudni nem lehet... Ha a különböző fajta művészeti és társadalmi szervezeteknek joguk van a művészeti díjazásokba beleszólniuk, miért éppen az ország legjelentősebb összművészeti szervezetétől kellene ezt a jogot megtagadni.”
Ha már interjú nincs, gondoltuk, szülessen legalább elemzés, ezért második körben konkrét kérdéseket írtunk. Egyebek mellett arról, hogy sokak félelme szerint politikai elköteleződés alapján kapnak majd pénzt a művészek, és az MMA előbb-utóbb bármely kulturális közintézmény irányítását átveheti.

Maga Fekete György írt nekünk. „Tekintettel arra, hogy az első kérdéscsoportra küldött válaszaim után arról értesített, hogy nem interjú, hanem szerkesztett írás születik – amit én természetesen elfogadok –, de amelynek tartalmát nem ismerem, ezért a további kérdések megválaszolását nem tudom vállalni. Üdvözlettel: Fekete György”
Még merészelje állítani bárki is, hogy Fekete úrnak nincs érzéke a modern műfajok, így az abszurd iránt.

Újabb levelet fogalmaztunk. Összefoglaltuk az eddigi történéseket, majd így folytattuk: „Javaslom, lépjünk vissza az első mezőre: Tisztelt Főigazgató Úr, interjút készítenék Önnel lapunk, a 168 Óra számára. Ehhez személyes találkozást és minimum harminc percet kérek. Az időpontban és a helyszínben természetesen maximálisan alkalmazkodom.”

Még aznap jött a viszonválasz, immár ismét a sajtófőnöktől: „Elnök úr annyit üzen általam, hogy az első kérdéscsoportban megadta a válaszait. Kéri, hogy kísérd figyelemmel a parlamenti történéseket.”

A javaslatot ezúton is köszönjük.