Az autokrata jobboldal bukása után újjászülethet a mérsékelt jobb

– Lesz párbeszéd Magyarországért? Lesz LMP-PM közös frakció?

– Nagyon remélem, hogy lesz. Ha már a párton belül nem sikerült kompromisszumot teremteni, legalább ebben a különvált formában meg kell próbálni összefogni.

– Schiffer András azt mondta: egy csónakban nem lehet kétfelé evezni. A párt kettészakadt, veszélyben a frakció is, vele sok pénz és felszólalási lehetőség, nyilvánosság.

– Most már két különálló csónak van, ezeknek valamennyire csak összehangolható a mozgásuk. Hiszen mindkét formációnak érdeke, hogy ne számolódjon fel a parlamenti frakció. Én ezt megoldhatónak tartom.

– A szakadást hozó kongresszus előtt ön áthidaló javaslattal rukkolt elő: ha marad a mai aránytalan választási rendszer az LMP állítson önálló, Bajnaiéktól és a szocialistáktól független pártlistát, de az egyéni választókerületek egy részében közös ellenzéki jelölteket támogasson. A küldöttek nem kértek mindebből.

– Az utolsó utáni pillanatig kompromisszumos javaslaton gondolkodtam. Tervem egyrészt erősítette volna az LMP önálló ökopolitikai identitását, miközben – felismerve az új választási rendszerbe telepített kényszereket – képes együttműködni az Orbán-rendszer leváltását akarókkal. Ennek jártható útja az lett volna, hogy a párt az országos lista létrehozása miatt önállóan indul, amúgy pedig önkorlátozást vállal, remélve, hogy a többiek is így tesznek, és ahol nincs saját jelöltjük, kölcsönösen egymás egyéni jelöltjeire szavaznak.

– Miből gondolta, hogy az LMP szavazói az önök szavára a választókerületek zömében hajlandóak lesznek MSZP-s vagy bajnaista jelöltre szavazni?

– Abból, hogy elmagyaráztuk volna nekik: mindez egy rendkívül korlátolt időtartamú és tartalmú közösködés. Ami csupán néhány hónapig, az alkotmányosság, a jogállam és a demokrácia helyreállításáig tart. Úgy gondoltam, az LMP be sem lép az új kormányba, hanem ellenzékből támogatja a változásokat, majd fél év után új választásra kerül sor, és ebben az új, arányos választási rendszerben – amelynek már csak 3 százalékos a választási küszöbe, ezért új szereplőknek is könnyebb az Országgyűlésbe bejutniuk, például a mai autokrata jobboldal bukása után remélhetőleg újjászülető mérsékelt jobb alakulatainak is –, már az LMP is kiszabadul ebből az együttműködési kényszerből. Ez az elképzelés mindkét fél érdekeit figyelembe vette volna.

– Min bukott el az ötlet?

– A többség úgy gondolta, még ez a „könnyített” együttműködés is vállalhatatlan következményekkel járna. Az LMP-szavazókat olyan pártok melletti voksolásra kellett volna buzdítani, amelyekkel sokak szerint egyszerűen elképzelhetetlen az együttműködés. Hisz helyben kemény a küzdelem a szocialistákkal és más baloldali pártokkal. A mi szavazóinkat, ha úgy tetszik, lehetetlen rávenni, hogy olyan formációkat támogassanak, amelyek nem voltak hajlandók szembenézni múltbeli hibáikkal, vétkeikkel, így a mai napig nem hitelesek. Schifferék azt mondták, az együttműködés távolmaradásra ösztönözné szimpatizánsaink jelentős részét, és több remélhető attól, ha a párt önállóan szólítja meg a bizonytalanokat és a jelenlegi támogatóit.

– Így viszont nagyjából fele-fele arányban megosztják az öt százalék körüli szavazóikat.

– Ezt a vitát ma lehetetlen eldönteni, mindkét fél hivatkozhat a szavazótábor egy részére.

– Ön maradt Schifferékkel?

– Igen. Továbbra is próbálom segíteni azt a formációt, ami megmaradt. Most azon dolgozom, hogy összejöjjön az együttműködés a két önálló tényező között.

– Többszörös pártalapítóként nehéz lehetett látni, hogy a Lehet Más a Politika alig két év alatt bebizonyította: nem lehet más.

– Mélyen érint, ráadásul én igazán középen álltam. A szakadást rettenetesen nagy kudarcnak érzem, elszomorít, hogy nem lehetett összetartani a társaságot.

– Miért nem lehetett? Fabricius Gábor, a párt egykori kreatív kommunikációs tanácsadója szerint túl sokan akarták vezetni a csapatot, pontos döntési kompetenciák nélkül.

– A bázisdemokráciára épülő vezetési struktúrát épp hogy erényének tekintette az LMP, ezért a vezetési struktúrája a többiekénél kevésbé hierarchikus. A mi politikai vállalkozásunk három nagy hagyományos ideológiai irány képviselőit próbálta összehozni, igyekezett értékszintézist teremteni köztük, és ebből új politikai pólust felnöveszteni.

– Nem jön össze.

– Kevés volt az idő az egybeforrásra. A Fidesz által létrehozott választási rendszer lehetetlen helyzetbe tolta, korai összefogásra, színvallásra kényszerítette a kormányváltást akarókat. Ezt a rémes helyzetet a párt nem tudta megválaszolni. Ha ez nincs, a belső szemléletbeli különbségek és a személyes konfliktusok kezelhetőek lettek volna.

– A párt népszerűsége is egyre olvadt.

– Persze, más lett volna a helyzet akkor is, ha az elmúlt két és fél évben jóval nagyobb népszerűségre teszünk szert, és az LMP önmagában első számú kihívóként tud fellépni. Így viszont a választóközösségtől, a véleményformálók köréből és belülről is egyre nagyobb volt a nyomás. Ez vezetett idáig.

– Most mi a stratégia? MSZP nem, Együtt 2014 nem, Jobbik nem. Ki marad?

– Az a csoport, amit eddig is hangsúlyoztunk, csak nem tudtunk igazán elérni: a politikailag aktív, de még pártot nem választott, a Fidesztől már elidegenedett, a hagyományos baloldalra szavazni semmiképp nem akaró választóréteg. Ez több mint félmillió szavazó, ők valahová biztosan csatlakoznak.

– Mit üzennek nekik?

– Ez a stratégia azon alapul, hogy mostanáig talán azért nem jöttek, mert nem volt világos, hogy az LMP még ebben a kényszerhelyzetben is elhatárolódik a 2010 előtti kormányzásért felelős hagyományos baloldali pártoktól. Ezután csak abban bízhatunk, hogy az Orbán Viktor új rendszerével elégedetlen, de a hagyományos balt is elutasító szavazók a pártjukra ismernek az LMP-ben. És ha szerencsénk van, még valami jó is kijöhet ebből a válságból. Így talán több ember megszólítható, áthozható az Orbán-rendszer ellen szavazók táborába, és a 2014-es választás utáni parlamentben mégis meglesz a kétharmados többsége azoknak az erőknek, közöttük az LMP-nek, amelyek készek helyreállítani a hatalommegosztás liberális demokrata rendszerét.

– A schifferi irányt helyesli?

– Morálisan mindkét stratégiát igazolhatónak láttam, de a körülmények ismeretében erőteljesebben tudtam érvelni a részleges összefogás mellett. Együtt akartam tartani az LMP-t, és világos volt számomra, hogy együtt alkalmasabbak vagyunk ennek a stratégiának a követésére.

– Egyszerre nem lehet valaki terhes és nem terhes.

– Most az egyszer talán mégiscsak lehet. Elvégre immár két különböző „személyről” van szó. Amúgy nincs mit tenni: a kérdés eldőlt, a párt kettévált.

– Annak idején az MDF-ből a Magyar Demokrata Néppárt vált ki. Az sem jött be.

– Valóban megéltem már korábban is, hogy egy párton belül nem sikerült kompromisszumot teremteni. De akkor is azt mondom: most legalább különválva próbáljuk meg a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Ehhez az kell, hogy a két fél ne egymást szidja, ne a másik morális hitelét, politikai tőkéjét próbálja megsemmisíteni, hanem élve az lehetőséggel, balról és jobbról is húzzon be minél több szavazatot. Mindennek a sikere döntően attól függ, sikerül-e ezt a belső válságot gyorsan lezárni, és megegyezni.

– Nagyon nem úgy tűnik. És még ha megegyeznek is, s létrejön az LMP-PM nevű, két eltérő stratégiát valló frakció, az abszurd képződmény lenne.

– Ilyen alakulat még valóban nem volt a Parlamentben. De a szétválás ellenére mindkét csapat tisztában van azzal, hogy még mindig egymáshoz állnak a legközelebb