Átrajzolás

– Hibázott a kormány menekültügyben?

– A politikában az eredmények minősítenek. Márpedig ma itthon és Európában is kevesen kérdőjelezik meg, hogy a bevándorlásügy kezelésében a magyar kormány egyszerre volt hatékony és ügyes.

– Mindenki más, németek, görögök, horvátok, szerbek elrontották, csak mi nem?

– Kinek kellett módosítania az álláspontját az elmúlt hetekben? A német kormány ma egész mást mond, mint akár két hónapja, miközben Orbán Viktorék konzekvensek. Nincs kormány Európában, amelyik jobban kezelte volna a migrációs krízist.

– „Migránsügyben, bármely ország politikusáról legyen is szó, a leghatározottabb mondatok között is ott a helyzet váratlansága által keltett döbbenet, ami természetes. Aki azt állítja, hogy erre fel volt készülve, akár intézményi, akár személyes erkölcsi álláspontja tekintetében, az nem mond igazat.” Ezt Prőhle Gergely, az Emberi Erőforrások Minisztériumának uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára nyilatkozta nekünk. A „bármely országba” mi is beletartozunk. Valójában Orbán is tanácstalan?

– A magyar kormány nagyon is számított a krízisre, hiszen jó ideje hétről hétre emelkedett a migránsok száma. Azért a rágalomhadjáratért pedig, amivel a saját kudarcukat leplező külföldi politikusok Magyarországnak estek, választóik benyújtják majd a számlát.

– Blogján ön is bántó szavakkal ostorozza a magyar álláspontot kritizáló európai politikusokat.

– Sem a magyar kormányfő, sem más magyar politikus nem nácizott le senkit, miközben Orbán Viktor számos alkalommal megkapta ezt a jelzőt. Nem mi adtuk az első pofonokat, hanem az első hetekben a migrációs problémákkal még nem szembesülő nyugati kormányok, különösen osztrák és német politikusok.

– A menekültpolitika kormányzati kommunikációja igen sarkos, aminek megvan a belpolitikai hozadéka, hiszen a Fidesz újra jelentősen erősödött a közvélemény-kutatásokban.

– Jó kormányzati politikával szavazatot szerezni nem bűn.

– A netadó bejelentése után egymillió szavazót vesztett a párt, ebből jött most vissza háromszázezer, főleg a Jobbiktól.

– Ebben nem a migrációs krízisnek, különösen nem a kommunikációnak van elsősorban szerepe, hanem annak, hogy a kormány jól kezelte a kihívást.

– Kommunikáció és valóság nem mindig fedi egymást. Pintér Sándor belügyminiszter a minap a honvédelmi és rendészeti bizottság előtt kijelentette, 84 ezer menekült vonult át Magyarországon regisztráció nélkül. Eközben a kormány üzenete az: megállította a népvándorlást.

– Szó sincs erről. A határzár horvátországi szakaszának elkészültével egyetlen migráns sem tud törvénytelenül belépni és áthaladni az országon.

– Ön azt nyilatkozta, nem érdemes a képzetlen menekültekkel feltölteni a magyar munkaerőpiacot, inkább a dél-európai államok állástalan fiataljait kellene foglalkoztatnunk. Miért is?

– A dél-európai országokban 20-40 százalékos a fiatalok munkanélkülisége. Ebben a helyzetben azt mondani, hogy külső erőforrásra szorulunk, minimum magyarázatra szorul.

– Az Economist a Manpower munkaközvetítő cég adatait elemezve azt írta: Magyarországnak lenne a leginkább szüksége a nagyon is képzett bevándorló munkaerőre, ezért a menekültkérdés jelenlegi kezelése Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában ellentmond a gazdasági logikának.

– A Német Munkaügyi Hivatal, valamint brit kutatóintézetek adatai szerint a harmadik világból érkező bevándorlók integrációja többe kerül az államháztartásnak, mint amennyi hasznot a munkaerejük hoz. De az ön által említett érvelés azért elég furcsa. A baloldal, miközben azt az erkölcsi érvet használja, hogy kötelességünk befogadni a menekülteket, ezt azzal indokolja, hogy mindez ráadásul jó is. De ha ezt eddig is tudtuk, korábban miért nem bátorították a folyamatot? Miért nem indítottuk el mi magunk? Pont most, amikor csőstül érkeznek a migránsok, akkor jut eszükbe, hogy üdvözlendő ez a történés? A baloldal inkább saját rogyadozó retorikáját próbálja közgazdasági érvekkel megtámasztani, csak ezek sántítanak. Én is tudok tanulmányokat idézni, amelyek szerint a legtöbben nem Szíriából, hanem a 78 százalékban írástudatlan Afganisztánból érkeznek ide. Ők aligha tartoznak a képzett munkaerő kategóriájába.

– Zárjuk ki őket Európából?

– Nem szabad nekik hazudni. Ahogy a magyar választópolgároknak sem. Azt állítani, hogy Európa több tízmillió, más kultúrájú embernek képes munkát adni, felelőtlenség.

– A menekültek száma egyelőre Európa lakosságának mindössze 0,06 százaléka. Ez rajzolná át kontinensünket?

– Erről beszélek! Előbb még az volt az érv, hogy Európának szüksége van vérfrissítésre, a következő mondatban meg bagatellizáljuk a jelenséget. Rengeteg emberről van szó. Németország idén 1,2 millió bevándorlót vár, és ezt a számot hosszú távon nyugodtan megszorozhatjuk néggyel, öttel, a családegyesítések miatt. Máris a kontinens lakosságának egy százalékról beszélünk egyetlen év alatt, ráadásul egyenlőtlen elosztásban. Meg arról, hogy párhuzamos társadalmak jönnek létre Európában, amivel kontinensünk nem tud majd mit kezdeni.

– Biztos benne?

– A mi kultúránk szerint szabad bikiniben fürdőzni a tengerparton, az övék szerint viszont tilos. Ebben a kérdésben nehéz közös nevezőre jutni.

– Majd elúszkál egymás mellett békésen a bikinis keresztény és a leples muszlim.

– De egy muszlim hívő nemcsak a feleségét nem engedi bikiniben strandolni, hanem azt is sérelmesnek tartja, ha ön visel nyilvános helyen bikinit, mert ez az ő felfogása szerint bűn. Ebben nincs köztes megoldás: vagy ő adja fel a kultúráját, vagy mi.

– A pályaudvarokon a földön fekvő gyerekek láttán fel sem vetődik a kultúra feladása. Nekik segíteni kell.

– A gyerekeken való segítés mindent felülír, ez nem kérdés. De a segítség csak a befogadás lehet? A baloldal szerint igen, sőt erkölcsi imperatívusz. Én ezt vitatom. Van hatékonyabb módszer. A hazájukban vagy ahhoz közel kell segíteni rajtuk.

– És ha már itt vannak?

– Aki már itt van, arról meg kell tudni, kicsoda. Európa most eszmél rá, hogy kontroll nélkül magára engedett egy közel egymilliós tömeget. Akiről a vizsgálat során kiderül, hogy csupán jobb megélhetést keres, arról az EU-nak el kell döntenie, visszaküldi-e.

– Ön azt írta: „A baloldal a migrációban lehetőséget lát, mert úgy véli, hogy ez közelebb viheti őket a nemzetállamok nélküli Európai Egyesült Államok régóta vágyott koncepciójához (...) Nem új tervek ezek, a migránsok csak kapóra jönnek (...) Így válik egy merész árukapcsolással a pályaudvaron üldögélő bánatos tekintetű szír kislány a társadalommérnökök utópiájának reklámarcává.”

– A menekültügy valóban mellékszál a történetben, csak rávilágít a jobb- és a baloldal közötti koncepcionális különbségre abban, hogy húsz-harminc év múlva hogyan néz majd ki a kontinens. A baloldal nemzetek feletti Európát képzel el, amelyben a migráció ügye kapóra jön, hiszen oldja a nemzetállami kereteket, vallásilag színes Európát hoz létre. A jobboldali világkép nagyon más. Míg szerintünk Európa a nemzetek, a baloldal szerint az állampolgárok közössége.

– Önről is kérdeznék. Ügyvezetője lett a londoni székhelyű Danube Business Consulting Ltd.-nek, Habony Árpád és Arthur J. Finkelstein cégének. Előbbi a miniszterelnök magyar, utóbbi a külföldi kommunikációs stratégája. Mivel foglalkoznak?

– Tanácsadással.

– Kinek adnak tanácsot?

– Erről nem szeretnék beszélni.

– Nem akárkiknek ügyvezet.

– Finkelstein úr valóban egyike a világ tíz legnagyobb politikai tanácsadóinak. Reagannek, Nixonnak is dolgozott. És régóta foglalkozik Magyarországgal. A kormány sikereiben és ügyes politizálásában is volt szerepe.

– Menekültügyben is adott tanácsot?

– Erről őt kellene megkérdezni.

– Önt ki kérte fel a pozícióra?

– A két tulajdonos.

– Mi a feladata?

– Erről még ennek a szelíd erőszaknak sem engedve nem fogok beszélni.

– Habony Árpád már-már kultikus figura. Ha a cégben kommunikációs ötleteket gyártanak, értem a titkolózást. A rezsicsökkentést is Habony Árpád számlájára írják.

– Szép kép.

– Török Gábor úgy nyilatkozott nemrég: „A nyilvános politikai elemzésnek az a része, amelyet eddig szándékom szerint értékmentes, elköteleződésmentes keretben műveltem, tarthatatlan és értelmetlen. Nem tudja betölteni a szerepét, nem hasznos. Részben azért nem, mert ezt a területet elfoglalták a katonák.” Mármint a pártkatonák. Ön szerint is halott az elköteleződésmentes elemzés?

– A pályatársakat és motivációikat nem minősítem.

– Török a kérdésre, hogy a kormány szócsövévé teszi az adóforintokból működő köztévét, így reagált: „Ez mindig így volt, csak most szemérmetlenül és leplezetlenül történik. A március 15-i Orbán-beszédet a köztévében Lánczi Tamás elemezte.” Azaz indirekt módon a kormány szócsövének, pártkatonának nevezte önt.

– Még egyszer: a pályatársakat nem minősítem.

– A HVG.hu publicistája továbbment, amikor mások mellett önt is „papucsbloggernek” minősítette. Felhánytorgatva azt is, hogy a közmédia honlapján közpénzen havi bruttó 380 ezer forintért folytat kormánypropagandát.

– Sokaknak fáj, hogy közmédia túl van a sikeres megújuláson és van véleménye. Ezt megértéssel kezelem. A személyemet ért támadásokat pedig közszereplőként el kell viselnem. A blog jól működik, egyik legutóbbi bejegyzésem tizenkétezer like-ot kapott.

– A mostani beszélgetésünk során sem volt egyetlen rossz szava a kormányról.

– Mégis, milyen kritikát kéne megfogalmazni egy olyan ügyben, amelyben a kormány a lakosság 88 százalékát maga mögött tudhatja, és Európában egyedüliként következetesen képviseli az álláspontját? Persze lehet a kákán csomót keresni, de menekültügyben a magyar kormány tevékenységét nem tudom kritikával illetni.

– Önt viszont sokan kritizálták, amikor kiderült: felügyelőbizottsági tag lett a British American Tobacco tulajdonában lévő Pécsi Dohánygyár Kft.-ben, a cég pedig pályáztatás nélkül, alacsony koncessziós díjért nyerte el a dohány-nagykereskedelem monopoljogát. Hogyan találták meg erre a posztra?

– A Pécsi Dohánygyártól felhívtak: lenne-e kedvem elvállalni. Kérdeztem, biztosan rám gondoltak-e, és hogy mit kellene tennem. Azt mondták, csak azt, amit egy felügyelőbizottsági tagnak: ellenőrizni a cég működését. Elfogadtam. Az irányításba nem folyhatok bele.

– Ahogy a dohányiparba sem folyt bele korábban.

– Olyan embert kerestek, aki rálátással bír egy multinacionális cég megítélésébe, és aki dolgozott már szabályozott iparágban. Én korábban a Szénhidrogén Készletező Szövetség igazgatótanácsában ültem, valamint energiapolitikával foglalkoztam. Mindkettő szabályozott iparág.

– Egyesek szerint kormánykapcsolatai révén ön egyengette az utat a koncesszió megadása felé.

– Ugyan már. A BAT nem lobbistát keresett. Ha azért hívtak volna, nem vállalom el.