Ángyán József vs oligarchák: 2-0

A Napraforgó blog Ángyán Józseffel foglalkozó bejegyzése valóban leleplező erejű volt: az egész eset röviden bemutatta és rögtön igazolta is mindazt, amiről lemondása óta Ángyán József hol nyíltan beszélt, hol csak utalt rá.

Célba talált

Kezdjük mindjárt a bejegyzés születésének okával, ugyanis az Orbán-kormány eddigi története során nem volt szokás a búcsúzó kormánytagra sárt fröcskölni. Akár jól végezte valaki a munkáját, akár nem, a lojális médiagépezettől vagy szép búcsúztatás, vagy hallgatás járt neki – de vádak semmiképpen nem. Most azonban egy lemondott államtitkárról nyilvánvalóan lejárató szándékú anyag jelent meg. Azt pedig, hogy itt a fideszes média termékéről van szó, minden józan ember számára bizonyítja, ahogyan az MTI kezelte a teljesen friss és senki által nem ismert, ráadásul pletykákra hivatkozó blogot.

Tehát valamiért Ángyán József után kellett rúgni. Egészen pontosan: meg kellett próbálni őt hitelteleníteni. Ez pedig meglehetősen nyilvánvalóvá teszi azt, hogy a volt államtitkár először csak oligarcházó, majd neveket is tartalmazó nyilatkozatai nagyon is célba találtak és valódi sebeket ejtettek.

Még nem mernek mindent

A másik fontos tanulság az, hogy mi nem történt Ángyán Józseffel. Nem lett rejtélyes baleset áldozata, nem tűnt el, nem bántalmazták, nem kapott NAV-vizsgálatot és semmi olyasmivel nem kellett szembesülnie, mint amitől az oligarcha-ügyekben megszólalók, de különösen a meg nem szólalók rendszerint félni szoktak. Nyilvánvaló persze, hogy Ángyán Józsefet most már védi a hírneve is, de jó, ha felismerjük, hogy bármekkora is az oligarcha-probléma a mai Magyarországon, ezen struktúrák egyelőre bizonyos korlátok tiszteletben tartásával működnek.

De legalább ilyen érdekes az is, hogy mivel próbálták meg Ángyán Józsefet lejáratni: tulajdonképpen azzal, hogy egy rivális oligarcha szolgálatában áll. Magyarul: még a lejáratókampány megrendelői is tudják, hogy oligarchának, illetve oligarchák kitartottjainak lenni valami olyasmi, ami azonnal hitelteleníthet bárkit. Ha úgy tetszik, tudják, hogy a nyilvánosság a legnagyobb ellenségük.

Az országban zajló számtalan negatív fejlemény ellenére is érdemes örülni annak, hogy az oligarchikus hatalomgyakorlás legitimációja továbbra is rendkívül alacsony Magyarországon.

Máshol súlyos válság lenne, nálunk semmi

Végül, de közel sem utolsó sorban az egész történet fontos tanulságokat hordoz az ellenzékre nézve is. Annál magasabb labdát ugyanis, mint amit Ángyán dobott fel, el sem lehetne képzelni: adott egy államtitkár, aki nyíltan, konkrét neveket említve gyakorlatilag korrupcióval vádolja korábbi minisztériumát, majd akit bosszúból egy borzasztóan gyenge karaktergyilkossággal próbálnak az állami hírügynökség asszisztenciája mellett parkolópályára tenni.

Máshol egy ilyen ügyből súlyos politikai válság kerekedne, nálunk azonban nincsen egyetlen ellenzéki politikus sem, aki ezt a történetet közérthetően elmagyarázná a szavazók millióinak.

Az Ángyán-ügy kiválóan illusztrálja a jelenlegi magyar belpolitikai helyzet mozdulatlanságának okát: adott egy gátlások által kevéssé korlátozott, ugyanakkor helyenként hihetetlen amatörizmusról tanúbizonyságot tevő kormány és holdudvara, amelyik azonban többé-kevésbé problémamentesen folytathatja regnálását, mert még a legsúlyosabb hibákat sem tudja kihasználni egyik ellenzéki erő sem.