Alig marad itthon fiatal képzett ember

Elsősorban a fiatal és képzett emberek hagyják el Magyarországot külföldi munka miatt. Jelenleg nagyjából négyszázezren lehetnek, és ez csak azok száma, akikről tud a statisztika. A hatalmas kivándorlás egyrészt jele, másrészt oka a hazai munkaerőpiacon lévő rengeteg feszültségnek és problémának.

2016. július 27., 12:47

Rengeteg fiatal és képzett ember hagyja el Magyarországot. A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének adatai szerint 2014-ben mintegy háromszázharmincezer magyar állampolgár élt az európai országokban. Azóta már inkább négyszázezer közelébe emelkedett a kivándorlók száma, mert a statisztikai hivatal 2014-ben és 2015-ben egyaránt történelmi magasságba emelkedő, harmincezer feletti kivándorlót mért, és ezek csak a hivatalosan kint dolgozók, valamint az idénymunkások egy része. A legtöbben az Egyesült Királyságba, Németországba és Ausztriába mennek.

A kivándorlók elsősorban szakmunkások és felsőfokú végzettségűek. A munkaerőpiacon legjobban értékesíthető tudással ellátott két csoport – a szakmunkások és a diplomások – különböző migrációs stratégiát folytatnak. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők hosszabb távra, a családjukkal költöznek külföldre, a szakmunkások pedig rövidebb időre mennek ki dolgozni, a hazai kapcsolatokat fenntartva. Az idei első negyedévben százhúszezer magyar dolgozott rövid ideje, azaz kevesebb, mint egy éve külföldön.

Herczog László közgazdász szerint az új migrációs stratégiáknak az eredménye, hogy erősödik a feszültség a hazai munkaerőpiacon, egyre több lesz a hiányszakma, illetve a már ma is ilyenként ismert szakmákban még nagyobb lehet a hiány. Mivel jól képzett, nehezen vagy egyáltalán nem helyettesíthető szakmákban dolgozókról van szó, ráadásul többségében magas hozzáadott értékű tevékenységekről, a megfelelő munkaerő hiánya elriaszthatja a befektetőket, illetve visszafoghatja a fejlesztéseket. A magyar gazdaság átstrukturálódik az alacsonyabb termelékenységű, kisebb hozzáadott értéket hozó tevékenységek (termelés, szolgáltatás) felé. Ez pedig megalapozza a tartós leszakadásunkat a világ fejlettebb régióitól.

A kivándorlók egy része néhány éven belül visszatér Magyarországra. A Munkaerőpiaci Tükör egyik tanulmányából az derült ki, hogy Németországból 30 százalék feletti a visszatérési arány, de Ausztriából is minden második kivándorló hazajön. Németországból a válság kitörése óta minden egyes évben tízezren jöttek haza, ugyanakkor a kivándorlók száma harmincezer felett van. A tanulmány szerint a külföldön dolgozó magyarok jelentős része tudatosan tervezi a visszatérést, esetükben a legfőbb motiváció a család és a barátok hiánya volt.

A fiatal korösszetétel valamennyi célországnál jellemző. A főbb országokban 50–70 százalék közötti volt a 20–39 évesek aránya, míg a hazai népességben ez mindössze 30 százalék alatt. Főleg az új célországokban, mint Hollandia és Írország volt különösen magas a fiatalok aránya, míg a hagyományos kivándorlási célpontok (Németország, Ausztria, Svájc) esetében ez kiegyenlítettebb volt.

Herczog László elemzése szerint az elvándorlás fő (de nem az egyetlen) oka az alacsony bér – pontosabban az itthon, illetve a külföldön megkereshető jövedelem közötti szignifikáns különbség. Ez egyébként a hazai bér növekedése irányába hat. Nem véletlen, hogy az egészségügyben évek óta napirenden van a béremelés, de mostanában konkrétan hallottunk két számjegyű béremelésről a kiskereskedelemben (bevásárlóközpontokban), vagy hogy

a korábbinál magasabb bérért sem találnakszakácsot, felszolgálót a vendéglátásban.

A béremelés tehát elkerülhetetlennek tűnik ezeken a területeken. Ennek a gazdasági feltételei adottak, azaz képesek lesznek finanszírozni a vállalkozások (persze nem mindenki, kivétel mindig található). És persze olyan következménye is lehet az építőiparban és a vendéglátásban, hogy nő a feketén vagy még inkább a szürke zónában foglalkoztatottság súlya, amikor legálisan minimálbért kapnak a dolgozók, a maradékot pedig zsebbe, ami nem adózik, járulékot sem fizetnek utána, nyugdíjalapot se képez.

A jelenlegi kormánynak némileg pechje is van – bár sokat tett a helyzet kialakulásáért. A 2004-es EU-csatlakozásunk ugyanis megkönnyítette a külföldi (EU-s) munkavállalást. Mivel az ilyen döntések nem egyik napról a másikra születnek, és a kedvező tapasztalatok elterjedéséhez is idő kell, a teljesen szabad EU-s munkavállalás lehetőségei – a több ország által teljes mértékben kihasznált hétéves munkavállalási moratórium lejárta után – már 2010 után „értek be”.

A kormány döntése értelmében várhatóan májustól bizonyos krónikus betegségek gyógyszereit – így például a cukorbetegek készítményeit – már nemcsak szakorvos, hanem a háziorvos is felírhatja.