A Wallenberg-ügy – Még mit rejtenek az archívumok?
Nemzetközi tudósokkal Wallenberg-kerekasztalt szervezett a The RWI 70 (The Raoul Wallenberg Research Initiative) a múlt héten a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban. A konferenciának azt a címet adták: A lehetetlen művészete. Ez a jelszava Susanne Berger amerikai történésznek, aki tavaly indította el a The RWI 70 programot. Ő is részt vett azon a budapesti tanácskozáson, ahol az egykori svéd diplomata embermentő tevékenységéről, sorsáról, illetve a halála kapcsán zajlott kutatásokról is szó esett. A kétnapos rendezvényt összegezte Susanne Berger a 168 Órának.
A hivatalos szovjet álláspont sokáig az volt, hogy Raoul Wallenberg 1947. július 12-én halt meg a KGB főhadiszállásán, a hírhedt Lubjanka börtönben. Ám 2011-ben kiderült: ha csak pár nappal is, de valószínűleg később hunyt el. Az orosz belföldi hírszerzés archívumának vezetője, Vaszilij Hrisztoforov az AP amerikai hírügynökségnek adott akkori interjújában elismerte: a több tízezer magyar zsidó életét megmentő svéd diplomatát nem szívroham vitte el, hanem „halálba segítették”.
Susanne Berger történész szintén az AP-nek kifejtette akkor: az orosz hírszerzésre mindig is jellemző volt, hogy csak kis adagokban szivárogtat információkat, még olyan ügyekről is, amelyeknek a létezését is tagadta korábban. „Nincs minden kétséget kizáró bizonyíték arra, hogy Wallenberg meghalt 1947. július 12-én, és csak közvetett bizonyítékok támasztják alá, hogy néhány nappal később hunyt el. Akkor miként zárhatja ki Hrisztoforov, hogy Wallenberg élhetett még évekig fogolyként valamelyik börtönben?” – tette fel a kérdést három éve Berger.
A 168 Órának most elmondta: igazán csak akkor kezdett mélyebben foglalkozni a Wallenberg-üggyel, amikor elolvasta a CIA jelentését, amelyről tanulmányt is publikált.
– Amerikai archívumokban kutattam, és megismerkedtem Guy von Dardellel, Raoul Wallenberg féltestvérével. Aztán csatlakoztam a svéd–orosz munkacsoporthoz – említi Susanne Berger.
Guy von Dardel svéd fizikus, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) egyik alapítója évtizedeken át nyomozott fivére után. Küldetésének érezte feltárni a Wallenberg-ügyet. A Szovjetunió bukása után ő volt az első, aki megkereste az orosz hatóságokat, s elsőként nyerhetett betekintést a negyvenes évek szovjet börtönkartonjaiba. Élete végéig nem adta el fel ezt a harcot; 2009-ben halt meg. A múlt heti budapesti tanácskozást az ő emlékének is szentelték. Részt vett ezen két lánya, Marie Dupuy és Louise von Dardel is.
A The RWI 70 programot 2015-ben indította el Susanne Berger. A közelmúltban ugyanis számos új dokumentációra bukkantak orosz archívumokban, pedig hivatalosan már befejezte tevékenységét a Wallenberg-üggyel foglalkozó orosz–svéd munkacsoport.
– Kutatók, szakértők és a Wallenberg család tagjai most egyetértettek: olyan nagy közös katalógust kell létrehozni, amely tartalmazza a témával kapcsolatos összes anyagot, s ezt mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni – mondta a 168 Órának Berger.
Hozzátette: ezt a katalógust elviszik Moszkvába, bemutatják az orosz kormány, valamint az orosz történelmi archívumok illetékeseinek, hogy előreléphessenek a Wallenberg-ügy tisztázásában.
– Ami azért is annyira nehéz, mert máig érzékenyen érinti az orosz–svéd kapcsolatokat, másrészt a diplomata halálával kapcsolatos dokumentumok hiányosak, egy részüket vélhetően megsemmisítették. Mintha mindkét országnak megfelelne a jelenlegi állapot fenntartása, hiszen egy ilyen tragikus történet részleteiből fény derülhet olyan tényekre is, amelyek akár mindkét félre nézve kényelmetlenek lehetnek. A titkolózásnak azonban csak vesztesei lehetnek, mint minden olyan esetben, amikor valamilyen érdekből megpróbálják elfedni az igazságot – magyarázza az amerikai történész. Tisztában van azzal: ahogy távolodik időben a második világháború, úgy lesz egyre nehezebb szemtanúkat megszólaltatni. Ugyanakkor a Wallenberg budapesti küldetéséről eddig összegyűjtött dokumentációt csupán „a jéghegy csúcsának” tartja.
Úgy látja: az elmúlt évtizedek kutatásai nyomán a második világháborúból kimaradt Svédországban is egyre szélesebb körben ismerik Wallenberg embermentő munkáját. Sokáig „ismeretlen hős” volt ott, de immár nagy tisztelet övezi hazájában is, hiszen cselekedeteivel a svéd nép jó hírét erősítette a világban.
– A fiatalok előtt példaképpé vált, mert élete azt jelképezi: vannak olyan helyzetek, amikor egy jó ügy érdekében fel kell adni a kényelmes életet és a veszélyektől sem szabad visszariadni.
