A vörös félhold árnyékában

Papcsákot elkaszálta a „vörös félhold”, más verzióban „sarló”. Maga a búcsúzó polgármester interpretálta így 1925 szavazatkülönbségű vereségét. A Papcsák által említett sarló a térképen Óbudától, Újpesttől Angyalföldön, a VII. kerületen át Kispestig húzódó, Csepel felé kikanyarodó budapesti övezet. Áprilisban a vegyes összetételű (kertvárosias, paneles, másutt meg belvárosias) „hibrid” Zuglót is elragadta a hév. Gyakorta volt ez így. 2002-ben – tizenkét évnyi liberális polgármesterség után – fideszes, 2006-ban koalíciós, 2010-ben Papcsák-győzelem született. Ma újra a balnak áll a zászló.

Kampányakciók

Pedig a papcsáki önkormányzat mindent bevetett, hogy a polgárok elégedettek legyenek. A kampányközeli hetekben jelentős önkormányzati utalványosztási akció folyt. Segítőink szerint jelentős összeget tapsoltak el „szociális alapon”. Karácsonyhoz közeledve (majd húsvétkor) jól fogyott az Erzsébet utalvány, osztottak minden 62 év feletti nyugdíjasnak. Erre a megelőző években nem volt példa. Az első választók ingyen mozijegyet kaptak. A zuglóiak vették a lapot (meg a pénzt), és a sóher ellenzékre szavaztak. Hiába záporoztak a szórólapok Tóth Csaba vasi előéletéről, most Papcsák vesztett.

– 2010 tavasza kegyelmi állapot volt – kommentál borúsan a búcsúzó polgármester. – Századonként egyszer fordul elő ilyen. Zuglóban mind a tizenöt választókerületet elhoztuk. Már akkor mondtuk, ilyen többé nem lesz.
Bár Zuglóban Papcsák csúnyán megbukott, s most elsasszézik, listán azért bejutott a parlamentbe. Ellenoldalon pedig lement a szokásos, kínos egyeztetés, és kitört az együttműködés.

Az árnyas kis Pétervárad utca fürdik a délutáni fényben. Az önkormányzat előtt zárt alakzatban állnak az ellenzék főerői, három szervezet képviseletében. Többek között a Tóth (MSZP), a Karácsony (Együtt–PM), az Árpási (DK) és a Sinkovics (Együtt–PM). Oldalt csalódott civilek (a Civil Zugló Egyesület néhány tagja), fojtottan kiabálnak: „Ne tréfálj, Csaba, ebben egyeztünk meg? Nem mi számoltuk neked a szavazatokat? Ejtettél minket?” A főerők fejüket csóválva állnak. Kínos. Már megint.

Tóth képviselő, az MSZP zuglói erős embere (és a jó tízéves vasi pártszervezési botrány egyik hőse) bejelenti a Papcsák-éra végét. Majd bemutatja Karácsonyt, az ellenzék leendő polgármesterét, aki szintén bekonferálja a Papcsák-éra végét, és bemutatja magát, az ellenzék polgármesterjelöltjét. Már hetek óta mondogatták: kell a Gergőnek valami nyerhetőbb kerület (egyben biztos PM-es bázis). Ez lenne Zugló. Rozgonyi Zoltán alpolgármesterrel, a kiugrott rend- és pénzügyőrrel kell ehhez megmérkőznie. Várnai László, a Civil Zugló Egyesület vezére ekkor lép Karácsony elé, Zuglói Kisokost, várostérképet erőltetne egykori LMP-s párttársa kezébe, hogy „echte pasaréti fiúként” el ne tévedjen a forgatagban.

Meglesz ennek a böjtje – mondja lapunknak az elkeseredett Várnai. Zugló unja az ejtőernyősöket. Muszáj mindig hozott anyagból dolgozni?

Hangján átüt a keserűség, szerinte megvezették. Az MSZP.

– Előbb Papcsák, most meg a Gergő. Mindkettő bevitte, beviszi Zuglót az országos politika sűrűjébe. Papcsákon vesztettünk egy Ligetet, amelyet maga játszott kormányzati kézre. Ráadásul Gergőnek nincs más célja, mint hogy „legyen már belőle is valaki”. Közben megeszik kiskanállal a kerületi vállalkozómogulok. Hallotta már Weinek Leonárd szomorú történetét?

Körön kívül

Várnai állítása szerint a parlamenti választás előtt a nagy ijedségben az MSZP más hangot ütött meg. A hetven főt számláló zuglói civilekkel egyezkedtek. „Tavasszal ti támogattok minket, ősszel majd mi titeket.” Áprilisig ez működött is. A városvédő civilek állítólag mindenütt megjelentek, ahol zengett az ég, legyen az szavazatszámlálás, Liget-védő tüntetés. Várnai lapot is kiadott, szinte csak Papcsákról szólt. Utóbb az Archibald kávéházba hirdette meg a végső nagy egyeztetést a szocikkal. Egyesületének három helyet kért. És támogatták Karácsonyt is. De változott a helyzet. Tóthék nyertek, és másképp látták a világot, benne az egyesület meg Várnai szerepét. Támogatunk – mondták neki – a lakóhelyeden. Ha úgy látod, indulj egymagad. De nem állunk melléd.

– Várnai sajnos vállalhatatlan, többek között magánéleti bonyodalmai miatt is – zárja rövidre Tóth úr.
– Civilek nélkül teljes az ellenzéki együttműködés? – kérdezzük.
– Zuglóban tökéletes minden – mondja Tóth úr magabiztosan. – Tökéletesebb nem is lehet. Aki az ellenkezőjét mondja, az az ellenfelünk, akinek egyetlen célja, hogy ne mi... illetve hogy ne Karácsony Gergely nyerjen.
Világos.

– Tudunk mi másképp is beszélni – mondja Várnai. – Ha kell, elindulunk mindenütt. És elviszünk hét-nyolc-tíz százalékot. Különben is, miféle önhittség ez? Előbb talán nyerni kellene. Nemlétező posztokon alkudoznak?
Miközben persze Várnai is ezt teszi, körön kívül.

De lépjünk tovább a polgármesteri fogadószobába, ahol Papcsák már levezet.

– Dehogy vesznek el hét-tíz százalékot – legyint.
A nagy polgármestert úgy keressük fel, mint az önkormányzat nevezetességét, Zugló hősét, aki balos sajtóorkokkal viaskodott évekig. Mondjuk is: úgy jövünk ide, mint Madame Tussaud panoptikumába, ahol ő az egyetlen kiállítási tárgy. Nevet, villog a vaku. Manapság kissé mélabús, a vereség megviselheti. Százhat győztes jelölt közül nyolc vesztes közé sorolódni a Fideszben kínos. Meginoghat a bizalom. Egyébként magabiztos. Nem véletlenül csinált belőle Orbán „elszámoltatási főállamtitkárt”. Ebből időben kimenekült, Zugló mentette meg. Aki bennragadt (lásd Keller László, Budai Gyula esetét), ráment. De Papcsák most vesztett.

– Tudta, vagy csak érezte, hogy ennyire elverik? – kérdezzük.
– Tudtam. A felmérések pontosak. Nem lehetett mit csinálni.
Szabadkozik, nem szóltunk, hogy fotós is jön, nem kötött nyakkendőt. Mondjuk, az egyik kifogás az volt ellene, hogy nem is lakik itt. Ahogy Karácsony Gergely sem.

– Mindenki érkezik valahonnan – mondja filozofikusan. Majd hozzáteszi: „a Gergő” (így emlegeti ellenfelét) is abban a faluban született, ahol őt keresztelték.
Vagy fordítva?

– Tudom, mivel jöttek ellenem. Az elszámoltatás... az autók – mondja.
Mi speciel nem arról faggatnánk, inkább a „pihenőről”, a relax roomról. Ez volt Zugló legnagyobb gondja? A szokást állítólag még Gerő Ernő vezette be szovjet mintára, amikor a hároméves terv munkálatai közben a pártközpontban éjszakázott. Később Kádárék követték. Papcsák a lépést életszerűnek látja. Hogy néz ki, ha mondjuk Demján Sanyi bácsi jön beruházni, és azt kell mondani, amikor tisztálkodni akar: a lépcsőnél forduljon balra...

A párt küldte

Papcsák hallgatólagosan elismeri, nem az ő ötlete volt, hogy idejöjjön, a párt küldte. Rendet kellett végre tenni. Sikerült. A szálakat elvágta, a pénz útját követte. A csere cseréjét is végrehajtotta, ha kellett, mert az általa kinevezett ember „eltévedt az erdőben”. Zugló huszonöt-harmincmilliárdos költségvetésével ma is kívánatos falat. Az elődöktől örökölt adósságállomány, a nyolcmilliárd forintos lélektani nehezék eltűnt. Persze Orbán fizette ki, vagyis az ország. Ez nem Papcsákék érdeme.

Az alpolgármester, Rozgonyi Zoltán úgy látja: kellett ide a vasszigor, míg rend nem lett a kerületben. Most jöhetnek a nagy léptékű fejlesztések, az építkezés korszaka, amiből Zugló az elmúlt évtizedekben kimaradt. Rendszerint Angyalföldet említi példaként. Nekik miért sikerülhetett?

Mély csönd telepszik közénk, a csíki havasok némasága. Erről aztán be is ugrik a másik népszerű téma, az „erdélyi vendégház” ügye. Amely a Papcsák-saga érdekes fejezete. Várnai szerint Papcsák egyszer azzal állt elő, hogy vásárolna az önkormányzat húszmillióért egy vendégházat Csíkban. Mert jól szolgálja az iskolások egészségét, lelki, hazafias épülését, s gyarapítja a kerület vagyonát. Várnai kutakodása nyomán aztán kiderült, két év alatt csupán hat napra foglalták le a szobákat, összesen ötvennégyezer forint értékben, míg a ház fenntartása havi nyolcvanezerbe került Zuglónak. Papcsákék hisztériakeltésről beszéltek, míg a képviselő bírósághoz fordult közérdekű adat visszatartása miatt. A nyaralók neveit a hivatal visszatartja.

Értjük

Szedelőzködünk, átvonulunk az ellenzéki térfélre. Amit látunk, korlátozottan biztató. Az első gond Tóth személye és vasi múltja. Szigetvári társelnöknél (Együtt–PM) érdeklődünk: nem okoz-e álmatlan éjszakákat a „tapasztalt káder” aktivitása? Megnyugtató háttér-e Karácsonynak a vele való együttműködés?

– Hát... hogy is mondjam – bizonytalankodik az elnök. – Mint egykor az MSZP-hez közeli ember, aki tán túl sokat is tud, udvariasan annyit mondhatok: életútjáról Tóth Csabának magának kell számot adnia. Papcsák sokat tett azért, hogy Zugló népe mindenről értesüljön Tóth múltjából. És ha mindenről értesült (arról is, ami jó tíz éve történt), s mégis ezt a döntést hozta, azt tiszteletben kell tartani.

Értjük. És Karácsony is hozott egy döntést, azt is tiszteletben kell tartani.