A végzetes okostojás

A kecskeméti ellenzéki képviselők előszeretettel tartanak sajtótájékoztatókat a hivatal előtt, így bosszantva a mindenkori jobboldali többségű városvezetést, mással igazán úgysem tudják – a közgyűlésben csak formális a szerepük. Múlt hét kedden azonban a hivatal függönyei mögül leselkedő arcokon a bosszúság helyett inkább kaján mosolyt lehetett volna felfedezni. Ekkor tartott sajtótájékoztatót a főtéren Király József, az MSZP kecskeméti és megyei elnöke Horváth Zsolt offshore cégéről. A szelíd és udvarias Horváth doktort ugyanis nem szívelte az elmúlt tíz év fideszes városvezetése, és nem is kétarcúsága, sokkal inkább a kényszerűség miatt. E polgári mezővárosban jobboldali politikusnak lenni felér a biztos egzisztenciával, ezért aki körön belül van, foggal-körömmel ragaszkodik megszerzett pozíciójához, aki pedig kívül, mindent megtesz azért, hogy bekerüljön.

De hogyan is kezdődött?

Az egykori helyi közéleti szereplők úgy emlékeznek, hogy Horváth Zsoltot a kilencvenes évek elején, egy május 1-jei majálison ismerték meg. Ekkor mutatta be őt az MDF–SZDSZ többséggel kormányzó városatyáknak Hertelendy László, a Fidesz alapszervezetének egyetlen képviselője, mint a pártépítés aduját. A jelenlévőknek annyi maradt meg a csendes fiatalemberről, hogy orvos és végzős a Közgázon.

A kecskeméti rendelőintézet fogorvosa később nemegyszer feltűnt a helyi hetilapban társasházi lakóközösségének szószólójaként. 1998 tavaszára pedig plakátarc lett belőle. Az országgyűlési választásokon a két fideszes városi jelölt elsöprő többséggel győzött. Horváth az első fordulóban bejutott, a ’94-ben egyéniben győztes országgyűlési képviselő, Zwack Péter labdába sem rúgott, a rendszerváltás magányos hősének titulált Király Zoltánra pedig több mint tíz százalékot rávert. Ősszel az addigi MDF-es polgármestert is elsöpörte a fiatal fideszes kandidátus Szécsi Gábor. Horváth Zsolt szárnyalt, a ciklus során az első Orbán-kormány Fidesz-frakciójának szóvivője, a Miniszterelnöki Hivatal, majd az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkára lett.

Horváth szűk kecskeméti orvosi körben hamar közkedvelt lett, igaz, ebbe a körbe nem tartozott bele az akkori kórházigazgató, Zombor Gábor.

Horváth karrierje azonban pillanatok alatt megtorpant, amikor kiderült: mindössze havi 12 540 forintért bérel egy Kecskemét főterére néző műemléki épületben lévő, 114 négyzetméteres szociális lakást, amelynek teljes körű felújítását is a város állta. Horváth kijelentette: nem a politikai státusára, hanem a születendő gyermekére hivatkozva igényelte a nagyobb lakást. Ezt azonban cáfolta az a levél, amelyet 2000. február 2-án írt Szécsi Gábor polgármesternek. „A Miniszterelnöki Hivatal Politikai Államtitkári státusába kerültem, körülményeimre tekintettel szeretném csereigényemet benyújtani a nagyobb alapterületű bérlakásra, amely tudomásom szerint hosszabb idő óta üresen áll.” Ráadásul Csenge nevű gyermeke érkezéséről a lakáskérelem időpontjában még nem lehetett tudomása. Csenge több mint tíz hónap múlva, 2000. december 18-án született. Nehezítette a helyzetet, hogy Horváth kutató-vegyészmérnök felesége tulajdonában volt egy budapesti, V. kerületi lakás is.

Az ügy kettétörte Horváth karrierjét, már sohasem jutott vissza a csúcs közelébe. De nem adta fel.

2002-ben a parlamenti választásokon ismét simán győzött Kecskeméten, viszonya szorosabb lett Szécsi Gáborral, hiszen társadalmi megbízatású alpolgármestere lett. Kidolgozta az egészségügyi alapellátás városi rendszerét és állami pénzt szerzett a régi SZTK épületének felújítására, amelynek kivitelezését egy helyi fideszes képviselő cége végezte.

Egyre több időt töltött azonban a fővárosban, így nem tudta rajta tartani a kezét a helyi politikán. Miközben már szerveződtek a puccsisták Szécsi ellen, mert nem párt-, hanem szakmai alapon választott ki feladatokra embereket. Végül a helyiekkel együtt Horváth is kihátrált a polgármester mögül, akivel – és itt ugrunk az időben – a sors fintoraként 2006-ban keményen meg kellett küzdenie, mivel a kandidátus Szécsi balliberális támogatással elindult az országgyűlési választásokon.

A kampány az elmúlt huszonöt év egyik legmocskosabbika volt. Kezdődött azzal, hogy a Barátok temploma különtermében – egy civilszervezeti tájékoztatót követően – az egyik helyi sajtós ott felejtette a bekapcsolt diktafonját. Később megérkezett Horváth honatya és képviselőjelölt, és négyszemközt eligazította a templomigazgatót, a galamblelkű Bárkányi Ernő atyát. Horváth nehezményezte, hogy a pap az elmúlt években túl jó keresztényt csinált Szécsiből, aki most a förtelmes SZDSZ-t és az MSZP-t akarja becsempészni a parlamentbe. Nem kertelt, egyértelműsítette az atyával: „Színt kell vallani, hogy ide vagy oda, a mieink ezt várják el tőled, méghozzá világosan!”

Szécsi népszerűsége inkább nyolcéves polgármesterségében, mintsem katolikus happeningjeiben rejlett: több száz szavazattal verte Horváthot az első fordulóban, s így esélyessé vált, hogy először nyerhet a városban baloldali támogatottságú jelölt. De ez mégsem sikerült, jobbára annak következményeként, hogy a választás második fordulóját megelőző hajnalon ismeretlenek hazug szórólapokkal árasztották el a félvárosnyi választókörzetet. A papírokon az állt: Szécsi visszalépett, köszöni a bizalmat, s kéri, hogy szavazzanak helyette a méltó emberre. Hát persze hogy Horváth Zsoltra.

Meglett a félrevezető kampány eredménye: Horváth 194 szavazattal győzött. Aznap éjszaka aztán csetepaté tört ki a nagyrészt cigányok lakta városrészben. A romák azért kaptak össze, mert kiderült, nem egyformán kaptak pénzt a Horváthra leadott voksaikért, pedig egyszerre, egy busszal vitték el őket a szavazóhelyiséghez. A vallomásokat jegyzőkönyvezték, feljelentés született, a büntetőeljárás pedig Szolnokra került, de ott két év alatt annyit sikerült csak megállapítani, hogy a romákat csoportosan szállító minibuszt a Fidelitas bérelte, azt a szőke nőt viszont, aki a pénzt leszámolta a cigányok markába, nem sikerült azonosítani.

Az MSZP megóvta a választás eredményét, de a választási bizottságnál patthelyzet alakult ki. A végszót a Bács-Kiskun Megyei Bíróság mondta ki, érvényesítette Horváth győzelmét, mondván: igaz, hogy történt választási manipuláció, de arra nincs bizonyíték, hogy annak tételesen milyen hatása volt a választókra. Szécsi kampányfőnöke csak annyit mondott: nem csak a Fidesz, a jóisten is Horváth Zsolttal volt.

Horváth győzelmével – vagyis ismételt mandátumszerzésével – komoly fejtörést okozott a másik íróasztali orvosnak, Zombor Gábornak, aki vele együtt lett országgyűlési képviselő, majd polgármester és helyi pártelnök. Kétség sem volt ugyanis afelől, hogy az életvitelszerűen a fővárosban tartózkodó Horváth 2010 elejére – az országgyűlési jelölteket megszavazó pártgyűlésen – újra meg fog jelenni Kecskeméten. Így is történt. Horváth Zsolt magával is hozta a központi támogatói javaslatot, amely szerint továbbra is ő az egyik városi jelölt.

Zomborék puccsal próbálkoztak ellene. Az egyik tag jelöltnek javasolta Varga László református lelkészt, nyugalmazott püspökhelyettest, aki jelenleg a kecskeméti közgazdaság-tudományi egyetem létrehozására hivatott, a Magyar Nemzeti Bank által alapított Pallas Athéné Domus Mentis Alapítvány kuratóriumának elnöke. Szemereyné Pataki Klaudia, aki Zombor mellett volt alpolgármester – jelenleg a város polgármestere – pedig hosszan méltatta Varga érdemeit.

Vörösmarty Attila, aki a Fidesz akkori kecskeméti elnöke és Horváth jó barátja volt, azért, hogy keresztülhúzza Zombor számítását, felvetette: nyilatkozzon a jelölt is, vállalja-e a megméretést, de mivel Varga nem ment el az ülésre, jelölését visszavonták. Horváthnak tehát még egyszer szerencséje volt, de ekkorra már ő is érezhette: most utoljára. És valóban, 2014-ben már senki sem kereste Kecskemétről, csak Kerényi János kormánymegbízott ajánlotta fel neki a Kecskeméti Járási Hivatal vezetését, de Horváth nem kért a pártalamizsnából.

Szerencsecsillaga azonban akkor áldozott le végképp, amikor épp vetélytársa, Zombor Gábor lett az egészségügyi államtitkár, így a parlamentből kikerülő Horváthnak esélye sem nyílt egy íróasztali szakállásra. Másba vágta hát fejszéjét: elkezdte szervezni a felesége néhai rokona által feltalált, Okostojás elnevezésű logikai játék forgalmazását, illetve távol-keleti gyártót keresett hozzá. Horváth baráti köréből annyit tudtunk meg, hogy a panamai papírokban feltűnt céget a játék érdekében hozták létre, forgalma még nem volt, azt viszont nekik sem mondta el, vajon 16 év parlamentben eltöltött idő után miért nem jutott eszébe, hogy a képviselősége alatt bejegyzett céges tisztségeit, illetve az ötvenezer dollárnyi részvénypakett költségfedezetét feltüntesse a megtakarítást nem tartalmazó vagyonnyilatkozatában.