A tunya értelmiséghez

Pataki Ferenc szociálpszichológus legújabb, a Noran Libro Kiadó gondozásában megjelent könyvével – Nemzet és baloldal – provokálni igyekszik a baloldali értelmiséget, mert túlságosan tunyának érzi. Az írás egyik alaptézise: aki ellenzéki pozícióban a nemzetért emel szót, azonnal a nemzeten kívülre kerül. Márpedig akkor Kossuthtól kezdve a haladó értelmiség szinte minden képviselője – művész vagy politikus – a nemzeten kívül tudhatja magát.

A 168 Órának azt mondta Pataki Ferenc, örülne, ha a kötetben szereplő két témában sikerülne vitát provokálnia:
– Egyik a nemzeti kérdés és a magyar baloldal viszonya, ami létezése óta ellentmondásokkal terhelt kapcsolat. A „munkamegosztás” szerint ugyanis a nemzet a mindenkori jobboldalé, a szociális kérdések és az internacionalizmus pedig a mindenkori baloldalé. A kettő szembenállása körül forog minden. Ezt a helyzetet lenne jó meghaladni. Miközben a jelenlegi konzultációk is csak erősítik a témát, a nemzettársaknak adott szavazati jogról nem is beszélve. Így ugyanis az állampolgár és a nemzetpolgár elkülönül egymástól. A másik gondolat pedig József Attila Alkalmi vers a szocializmus állásáról című művének átformálása: nálam Alkalmi szöveg a szocializmus állásáról címmel generálna vitát. Ki kell lépni a finalista történetszemléletből, mert zsákutca. A szocializmusról és kommunizmusról szóló szőrszálhasogató viták helyett pontos és határozott értékrendre van szükség.