A trafikvilág alkonya

Budapest, Népszínház utca, kora délutáni zsivaj. Kínaiak fotózzák a Blahába futó Combino-csíkot. Barna bőrdzseki áll a sarkon, az ötvenes férfi hasán jóllakott igazolványtáska. Magas dzsogging lép mellé, markában papírpénz, egy szemvillanás, és kék cigis dobozra cseréli a bankót. Köpésnyire onnan rendőrök igazoltatják az üvegnyakakba kapaszkodó csöveseket.

– Mennyi? – kérdezi egy kopasz a bőrdzsekistől.
A zsaruk felé pislant a cigarettaárus:
– Ötszáz – súgja, int a fejével, és behúzódnak bizniszelni a Bacsó Béla utcába.

A legális trafikban ennyiért a fapadost adják; nem túl selymes az íze, de 460-ért legalább kaparja a torkot. Mást rejtenek az illegális hasitasik: olcsó ukrán cigit vagy West helyett kínai Fest nevű rudacskát. A románok a Parlament márkát keresik, többnyire hiába.
Nagy a konkurencia: az aluljárókban a prostituáltak és a hajléktalanok mellett megjelentek a dohányárusok. A józsefvárosi piacon a számla és a gázspray mellett a cigi is kurrens cikk lett.

Az árust elnyelte az utca, hiába keresem, nevet rajtam az egyik nemzeti trafikos:
– Van magánál kés vagy gázspray? Nincs? Akkor ne akarjon diskurálni velük!

Válthatott a nyóckeri műszak. Reggel állítólag egy középkorú nő árulta a dohányt az utcán, a gyorsétterem előtt. Mesélik, hatezerért adta csíkját, a tíz dobozt. Három lépésre van egy trafik, a kuncsaft később ott sírta el a bánatát:
– Hazavittem a kartont, kibontottam, és kiderült, minden dobozban összegyűrt papír volt cigaretta helyett.

Pult alól

Tovább merülök a nyócker mélyére. A Teleki tér felé legalább öt trafik, sok a panasz:
– Augusztusban legalább húsz százalékkal csökkent a forgalmunk! – mondja egyikük.
Ez az országos trend a Nemzeti Dohányboltok bevezetése óta. A NAV adatai szerint míg júniusban több mint egymilliárd, addig júliusban már csak alig több mint hatszázmillió szál cigi fogyott.

A harmincszázalékos, brutális forgalomkiesés után – legalábbis a trafikosok szerint – folytatódott az esés.
Hogy egészségesebb lett a magyar?

Dehogy. Az emberek áttértek a sodort cigire. Legalábbis az adóhatóság szerint. A dohányboltosok viszont úgy vélik, a vevők inkább a feketepiacon, a kapualjakból, a pultok alól, az utcai árusoktól szerzik be a cigarettát.

Nemrégiben a GfK Hungária a dohányiparági szereplők megbízásából üres cigarettadobozok begyűjtésével mérte fel a füstölnivalók (fekete)piacát. Az eredmények egyértelmű növekedést mutatnak – állítják a kutatók. Szerintük a feketepiac ismét nőtt. Az ok: a kormány többször emelte a jövedéki adót, emiatt felment a dohány ára.

– Folyamatosan drágul a cigaretta, rendre csak tíz-húsz forinttal, de most már 700–900 forint között van egy doboz. Az embereknek nincs pénzük – sóhajtoznak a Népszínház utcai dohányboltosok.

Mintha igazolnák a civil kutatások számait a NAV-tól kapott adatok. Ezek szerint amíg tavaly egész évben mintegy 14 ezer alkalommal füleltek le illegális dohányforgalmazókat, addig idén szeptember 12-ig már tízezernél is több ügynél tartanak. És még hol van az év vége!
Legjobban a csempészett pipadohány aránya emelkedett: míg tavaly egész évben mintegy kilencszáz kilót, addig idén őszig ennek majdnem a háromszorosát, 2305 kilót foglaltak le.

Ötletesek a csempészek: léggömbökre kötve, vonatablakból kidobva, kamionokban elrejtve, hátizsákokban, kocsik mélyén, úttalan utakon hozzák Magyarországra a dohányt. Most inkább Ukrajnából, korábban Szerbia volt a kiinduló állomás.

Látva a bajt, árcsökkentésre készülnek a dohánygyárak, bár ezt lapzártáig még senki sem erősítette meg. A trafikosok ingatják a fejüket, ők inkább a raktárkészletek felszabadítására vagy más turpisságra számítanak, és nem hosszú távú áresésre.

– Stabilizálni kellene az árakat – javasolta a minap Mikola Gergely, a Dohányipari Befektetők Magyarországi Szövetségének elnöke.
Szerinte „ez biztosítaná a trafikosoknak a jövedelmezőséget, és szorítaná vissza a feketepiacot”.

Nagy koppanás

Közben egyre több trafik bezárásáról olvashatunk a sajtóban. Megtévesztőek a hírek? Talán.
Légrádi Petra, a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. marketing- és kommunikációs vezetője azt mondja, eddig kevesebb mint tízen kérelmezték, hogy felfüggeszthessék dohányboltjuk működését.

Igaz, a hatóságok, szabálytalanságok miatt, több trafikot átmenetileg bezárattak. Eddig 972 boltban tartott ellenőrzést a fogyasztóvédelem, és 145 helyen az eladók kiszolgálták a hatósággal érkezett fiatalkorú vásárlókat. Harmincnapos bezárás és pénzbírság lett a vége.

– Sokan azt gondolták, hogy a dohányboltokkal eljön a tejjel-mézzel folyó Kánaán, de nagy koppanás lett a vége – mondja egy nagyvárosi trafik alkalmazottja.

Egy félreeső presszóban ülünk le diskurálni, az eladó félti az állását. Régi motoros, mindig alkalmazott volt, jól kiismeri magát a kereskedelemben. Szerinte nemcsak a feketepiaccal van baj, hanem a tapasztalatlansággal is. Sokszor hozzá nem értő tulajok üzleti szempontból rossz helyen nyitott boltban dilettáns alkalmazottakat foglalkoztatnak. Volt, aki egy vidéki város önkormányzatát cserélte fel egy trafikra, csődbe is ment. Mások ügyvédként pályáztak, azóta csetlik-botlik az üzletük. Van olyan utca, ahol fél tucat trafik is működik egymás mellett, rövidesen biztosan bedől az egyikük.

Sokan már a kezdet kezdetén eladósodtak, ugyanis több millióba kerül elindítani egy trafikot, és a haszon sem jön egy csapásra. A dohánycégek is szigorúak: ha a bolt nem tartja be a kéthetes fizetési határidőt, legközelebb már csak készpénzre adnak árut.
– Nem mindegy az sem, ki árul a boltban. Kedvesnek kell lenni a vevőkhöz. Ez is egy szakma – magyarázza az eladó.

Meséli, sokszor durvák vele a vásárlók: „Fidesz-bérencnek, fideszes patkánynak” titulálják, kiabálnak vele, pedig ő csak alkalmazott.

Jókor, jó helyen

Főnöke, a trafik tulaja egyike a sikeres dohányboltosoknak. Ő valóban jóban van a helyi fideszesekkel, talán megbízható „káderlapja”, talán kereskedelmi tapasztalata juttatta dohányboltokhoz, egyszerre hat darabhoz. Egyetlen üzletben napi hétszázezer forint a bevétele, kivéve a hétvégén, mert akkor nem megy annyira a bolt.

A kasszában gyűlő pénzből csupán tíz százalék a bruttó haszon, meg amennyi kedvezményt korábban kiharcolt a dohánycégektől. A nagykereskedők ugyanis a trafikok polcainak folyómétereiért cserébe jobb feltételekhez juttathatják a kereskedőt. Üzletkötőik ellenőrzik, hogy a boltosok betartják-e az alkut: ha a megadott számú és nagyságú polcon nem az ő termékeik vannak, ott helyben, saját kezűleg át is pakolják a kínálatot.

A boltos a haszonból fizeti az alkalmazottakat (minimálbér vagy kicsivel több), a bérleti díjat (mintegy százezer havonta), de még így is jól megél a trafikjaiból.

Mert ő nagyvárosban, jó helyen nyitott üzletet, és tudja, mi a dörgés.

Másutt azonban arra panaszkodnak, hogy ötvenezer forint körül alakul a heti bevételük. Ebből nem lehet fizetni a rezsit, az alkalmazottat vagy a bérleti díjat, így lassan a tönk szélére jutnak.

Mégis sokan reménykednek abban, talán nekik sikerülhet: az új trafikpályázatra hússzoros a túljelentkezés, mintegy négyezren jelentkeztek a legutóbb kiírt 180 koncesszióra.

Ők tudják, hogy miért.