A temetőben sincs nyugalom
Ne vigyünk nagy értéket, s táskát egy pillanatra se tegyük le a kezünkből, s lehetőleg még világosban távozzunk, vagy csak kísérővel maradjunk kapuzárásig – nagyjából ennyit lehet tanácsolni a temetőlátogatóknak általában is, de a halottak napján várható nagy zarándoklatra ez különösen hasznos intelem lehet. A sírkerteken belüli bűnözés ugyanis továbbra is „virágzik”, bár az üzemeltetők egyre nagyobb gondot fordítanak a biztonságra, csak a fővárosban az elmúlt években 3 milliárd forintot költöttek e célra. Itt még térfigyelő kamerákat is terveztek, ám az ombudsman szerint személyiségi jogok miatt aggályos lenne rögzíteni a látogatók mozgását.
Lopnak mindent, ami mozdítható, de azt is, ami lehetetlenek tűnik – jelentette ki egy tíz évvel ezelőtti beszélgetésben az akkor még Fővárosi Temetkezési Intézetként ismert cég akkori igazgatója. Azóta a szolgáltató neve és a vezetőség is megváltozott, ám a sírkertekben uralkodó állapotok alig valamit javultak, pedig az üzemeltetők mindent megtesznek a látogatók biztonságáért – legalábbis egy közelmúltban rendezett konferencián elhangzottak szerint. Biztonsági őrökre cserélték például a korábbi nyugdíjas portásokat, polgárőrök, s a magukra adó kerületekben és településeken rendőrök is cirkálnak a sírok között, hogy a jelenlétükkel, de ha kell, akkor tettlegesen is megakadályozzák a bűnözést, legalább a kerítésen belül. Minden sírhoz azonban nem lehet őrt állítani, ezért nincs olyan nap, hogy ne történjen valami. Ha mást nem, akkor a friss virágokat lopják le a sírokról, s megpróbálják újra eladni a temetők környékén önállóan, vagy kereskedők segítségével. A néhány évvel ezelőtt még virágzónak számító „iparágat” azonban szigorítással némileg vissza lehetett szorítani – egyes temetőkből nem lehet több csokrot kivinni – ám úgy tűnik, a jelenséget képtelenség teljesen megszüntetni. De tapasztalatok szerint azokat az elvetemült fém-tolvajokat is lehetetlen teljesen kiszorítani a temetőkből, akik még a rézből készült betűket is képesek elvinni a sírkövekről, a fém gyertya-, virág és mécses tartók pedig állandó célpontjai az elkövetőknek. Ezekből egyébként egyre kevesebb van, mert – mondják -, úgyis eltűnik, ezért inkább kőből, műmárványból, márványból készülnek a tartozékok, díszek.
Sötétedés után nem ajánlott
Annak ellenére, hogy az üzemeltetők – általában a települések vezetői – „mindent megtesznek”, a temetőkben mégsincs teljes biztonság. Sötétedés után például nem ajánlott egyedül kószálni a sírok között, mert arra is volt már példa, hogy idősebb asszonyokat megtámadtak, kiraboltak. Attól pedig végképp óvják a látogatókat a szakértők, hogy sírgondozás, locsolás közben akár csak egy percre őrizetlenül hagyják az értékeiket, táskákat, szatyrokat, mert pillanatok alatt lábuk kelhet.
A Csend és biztonság konferencián elhangzott: a temetőket üzemeltetőknek többet kell tenniük a biztonságért, mint amennyit a törtvény előír. Vagyis a kapuk bezárása este már kevés. De ma már az sem elég, hogy a nyugdíjas portásokat időközben életerős biztonsági őrökre cserélték, ha a munkájukat nem tudják korszerű technikai eszközökkel, többek között térfigyelő kamerákkal is segíteni. Márpedig ez utóbbiak felszerelése az ombudsman szerint aggályos – ismertette a szakmai megbeszélésen Simóka Kálmánné, a Budapesti Temetkezési Intézet vezetője -, ezért a fővárosban el is álltak a tervtől, nem forszírozták annak törtvényi lehetőségét. Úgy tudjuk, a modern technikára egyébként is csak a nagyobb temetőkben futja, a kisebbekben annyi a védelem, amennyire az üzemeltető és a kerület összefogásából telik. Ez többnyire járőröket jelent, igaz, belőlük lesz bőven, különösen a halottak napi nagy forgalom idején.
A rendőrség csak a töredékéről tud
Már önmagában a járőrözés is előrelépésnek számít – hangzott el ugyanazon a konferencián -, még akkor is, ha egyelőre csak a nagyobb sírkertekben lett állandó hétköznapi gyakorlat. Az eredmény viszont önmagáért beszél: ezekben a temetőkben tíz alatt marad az egy évben elkövetett esetek – lopások és rongálások – száma, míg máshol több tucat elkövetést is jelentenek. Igaz, a károsultak egy része beéri azzal, hogy a temető irodájában tesz bejelentést, naponta kettő, három panasz is érkezik, a rendőrségre már nem megy tovább a panaszával.
A tanácskozáson az érintett kerületek érdektelenségére is fény derült, a meghívott polgármesterek közül csak a XV. kerületi Hajdu László jelent meg. Véleménye szerint ugyanis az önkormányzatnak nem csak az a feladata, hogy születési és halotti anyakönyvet adjon ki. Úgy véli, ha az önkormányzat nem tudja, mi van a temetőkben, azt sem tudja, mi történik a kerületben.
