A szép szó még nem politika

– Ha nincs ez a végletekig fokozott politikai megosztottság, a migráció kérdése másképpen lenne ügy?

– Hadd kezdjem azzal, hogy az éles megosztottság nem csak minket jellemez, az utóbbi két-három évtizedben a politikai oldalak szembenállása Európa-szerte rettenetesen felerősödött. Ennek egyik oka éppen a migráció. A huszadik században Európának volt egy olyan korszaka, amelyet ugyan világháborúk szakítottak meg, de alapjában véve az idegenek iránti bizalom jellemezte. A feleségem svájci rokona mondogatta mindig: kezeld a rokont úgy, mint egy idegent, várd el tőle a teljesítményt, másrészt meg kezeld az idegent rokonként, előlegezz neki bizalmat. Ahogy azonban Európa elkezdett sokféle lenni, a multikulti kiépülésével párhuzamosan a bizalom visszaszorult, tágabban szólva: a globalizáció nyitása zárkózással párosult. Az ezredforduló már a gyanakvást hozta el a fejlett államokban. Ez nagyon nagy baj, mert addig a Nyugat versenyelőnye éppen abban volt, hogy nem a származást nézte, hanem a teljesítményt. És hogy végre a kérdésére is válaszoljak: a bizalom a magyarokban is megvolt, aztán a magyaroknál is elmúlt, és ez utóbbiban jelentősen benne van a Fidesz politikája.

– A Fidesz idegenellenes politikájának a sikerében mennyire játszik szerepet a baloldal lustasága és vaksága? Amikor a népvándorlás elindult, a baloldal azt mondta, pár kóborló menekültről van szó, a bajt csak a kormány hazudja. Amikor kiderült, hogy sokan jönnek, azzal áltatta magát, hogy ezek a tömegek úgyis átvonulnak rajtunk. Pár hét múlva ezt már nem állíthatta, azt viszont igen, hogy a problémákat majd megoldja az unió. Meg tudja ezt magyarázni?

– Nekem éppen az volt a legzavaróbb, hogy a demokratikus baloldal első reakciója nem az volt, hogy tessék felmutatni a tényeket, az adatokat, a trendet, amire majd reagálni lehet, hanem automatikusan, gondolkodás nélkül elutasította, amit a kormányoldal mondott. Ezt ráadásul értékalapon tette, tehát azért, hogy demonstrálja, mennyire befogadó, nyitott és segíteni kész a baloldal. Miközben a migráció tipikusan olyan kérdés, amelyet tényszerűen kell megközelíteni. Tudom, ez több olvasónak esetleg nem tetszik, ám kimondom: a demokratikus ellenzéknek van valami értékválasza erre a kérdésre, de nincs a válaszhoz köthető megoldása. Azzal, hogy valaki a nyitottságot hirdeti, nagyon szép vállalásról tesz tanúbizonyságot, de nem old meg semmit.

– Nem is csak az a kérdés, hogy a baloldal miért beszél úgy, ahogy, hanem hogy miért reagál sokszor későn, mitől olyan lomha.

– Talán azért is, mert amit azonnal reagálna, az nagyon hasonlítana arra, amit Orbán mond, és ettől persze a baloldali politikus megriad: ezt azért mégsem. De akkor mi legyen? Milyen jó, hogy kéznél van az unió, legyen hát övé a felelősség, találja ki az „európai megoldást”. A kínos csak az, hogy az unió nem csinál semmit.

– Ha a kormány csak a saját hasznát nézi, tehát azt a politikai bőrt, amit le tud húzni a menekültügyről, a demokratikus ellenzék meg kizárólag az ellentmondásban utazik, akkor elvész maga az ügy, a dolog, amiről állítólag beszélnek. Hiszen a politikai elit csupán különféle pártszemüvegeket ajánl, józan, bárki által bizalommal fogadható állítást alig.

– Ez így van, az emberek meg közben félnek. Ezt a félelmet nem idegengyűlöletnek, inkább etnocentrizmusnak nevezném, amely a globalizációval párhuzamosan arra kényszerít, hogy zárkózzunk be a saját közösségeinkbe. Az ilyenfajta késztetés nálunk különösen erős, ezt a politika ki is használja, aminek pedig az a következménye, hogy a magyar ember rendkívüli módon kiszolgáltatottja ennek a helyzetnek.

– Ebből pedig baj szokott lenni.

– A félelemre való rájátszás olyan, mint a rezsicsökkentés. Hosszú távon rossz, rövid távon csupa haszon. Ezért nagy a baloldal felelőssége, hogy fogjon össze, próbáljon közös hangon beszélni, ne összevissza.

– Mit segíthet egy, a dolgot magát néző, tényszerű, racionális megközelítés? Versenyképes a zsigeri politizálással, vagy egy idő után a baloldal is erre kényszerülne, ha lenne hozzá tehetsége?

– Ez valóságos probléma, amelyre nem tudom a feloldást. Ha valaki nem a zsigeri érzelmeket használja, nem nyer választást, ha viszont ezen a nyelven kezd el beszélni, a foglya marad. Orbánnál a törekvés a pillanatnyi sikerekre felülírta a józanságot, a következményekkel való szembenézést, és számára ebből a csapdából már nincs kilépés. De azért az sem igaz, hogy a baloldal nem ismeri a populizmust. Amikor Horn Gyula a Fenyő-gyilkosság után azt mondta Kuncze Gábor belügyminiszternek, hogy ami nálunk van, az nem közbiztonság, az pont ilyen populista mondat volt, bár kétségkívül visszafogottabb, mint amit aztán a Fidesztől lehetett hallani. Azt is lehet talán mondani, hogy a baloldali populizmus kevésbé volt pofátlan.

– Igaz, rezsiügyben például megpróbált felülígérni, de szerencsére ez a próbálkozás elhalt.

– Azért a gátlástalanság mellett van itt más különbség is. Orbán alapvetően demagóg, aki hajlandó racionálisan is gondolkodni. A baloldal viszont alapjában racionális, de szívesen játszik a népszerűség húrjain is. Ám nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a politikai elitnek felelőssége van, abban biztosan, hogy bizonyos kártyák kijátszásától megtartóztatja magát. Horn Gyula idején lehetett volna új alkotmányt hozni, törvényt a pártfinanszírozásról, kivonulni a médiából. Nem sikerült, pedig az elszabaduló populizmusnak, a felelőtlenül hazudozó, ígérgető politikának bizonyos mértékig gátat lehetett volna szabni. Ez elmaradt, és ez közös felelősség.

– A demokratikus ellenzék tehát, ha történik valami, ne azonnal az értékeit kezdje hajtogatni, a reakcióit ne ahhoz szabja, hogy kényszeresen ellentmondjon Orbánnak, és ne a belharcokat higgye politikának – ha jól értem, ezektől a dolgoktól óvná a baloldalt. De merrefelé lökné?

– Nem szabad összekeverni a budapesti baloldali értelmiség véleményét és hiedelmeit azzal, amit az emberek vidéken gondolnak. Mert az természetesen egészen más. De hát miért is viselkednének és vélekednének úgy, ahogy azt a fővárosi véleménycsinálók előírják? Ezért előbb azt kellene megérteni, hogy a társadalom milyen álláspont támogatására hajlik, és aztán abból lehetne politikát csinálni. A szép szó kevés. Az nem segít, ha a migránsokról azt mondjuk, hogy de hiszen ők is emberek, csúnya dolog utálni őket. Ám az is értelmetlenség, ha átesünk a ló másik oldalára, és arról kesergünk, hogy az emberek milyen rosszak. Nem, nem ilyen rosszak, inkább a körülményeik nehezek, és a körülmények hatalma alatt élők nem szoktak felvilágosult, kellemes és humánus mondatokat mondani. Ezzel egy jó politikának számolnia kell, márpedig a baloldal ma hajlamos arra, hogy csak a saját köreibe zárva létezzen, mások véleményét ne igen kérdezgesse, és ne gondolkodjon előre.