A számlát mi fizetjük
Bankvezérből lett a Magyar Liberális Párt gazdaságpolitikai programjának megalkotója. Állítja, bolsevik, egypárti, álparlamentáris rendszer épül, ráadásul 2010 óta 2600 milliárdnyi megszorítást vezetett be az Orbán-kormány. Bodnár Zoltánt a Kormányváltás pártjainak gazdasági elképzeléseiről is kérdezte KRUG EMÍLIA.
- Korábban a Nemzeti Bank alelnöke volt, de dolgozott a CIB és az Eximbank vezérigazgatójaként is. Ritka, hogy valaki kilép a piaci szférából és az ellenzék mellé áll. Ön miért tette?
– Mert helyzet van. Drámai, ami az országban történik. És sok veszítenivalóm sincs.
– Biztos ebben?
– Igaza van, ezt a mai világban biztosan nem lehet tudni, de most is csak Bibó híres mondatát idézhetném, mint tettem 1987-ben. Szabadgondolkodó voltam, az is maradtam, ezért is kézenfekvő, hogy itt vagyok. A liberalizmus eszméje a szabadság és a szabad gondolkodás eszméje. Ami 2010 óta Magyarországon történik, az éppen ezt veszélyezteti: bolsevik, egypárti, álparlamentáris rendszer épül, ahol semmi sem az, aminek látszik. Orbán Viktor Potemkin-falut csinált Magyarországból.
– De elég egy kis rezsicsökkentés, és a magyar rábólint.
– Kifinomult technikákat, intenzív módszereket alkalmaz a Fidesz a népbutításra, az ellenzék lejáratására. Okos, művelt emberekkel találkozom, akik kiábrándultak ebből a rezsimből, mégsem szavaznának az ellenzékre. Csakhogy aki 6-án otthon marad, az a Fidesz hatalomban maradását segíti. Ehhez képest bármennyi sutaságot követ is el az ellenzék...
– Milyen szépen fogalmaz.
– ...igen, de kétségünk ne legyen: a Kormányváltás pártjai elszántak abban, hogy helyreállítsák a jogállamot, az alkotmányosságot.
– Örülhetnek, ha egyáltalán többségük lesz.
– Megfelelő jogi, technikai megoldásokkal az is elég. A feladat egy olyan rezsim lebontása, amely minden elemében jogállamellenes, és olyan szabályozó- és feltételrendszert épített ki, amelynek betartásával jószerével semmit nem lehet megváltoztatni. Éppen ez volt a Fidesz célja. Léteznek azonban olyan szabályozási technikák, intézményi megoldások, amelyek ebben a szűk mozgástérben is jól alkalmazhatók.
– A többséget azonban a megélhetés foglalkoztatja. Az ellenzék végre előállt egy nyolcpontos tervvel, amelynek egyik legfontosabb eleme, hogy 250 ezer új munkahelyet ígérnek. Csakhogy egy jól működő piacgazdaságban nem az állam teremt munkahelyeket.
– Nem is azt ígérjük, hogy ezeket az állam hozza létre. A legsúlyosabb gond a munkanélküliség és az, hogy négy és félmillió ember a létminimum alatt él. A liberálisokat szokás azzal vádolni, hogy érzéketlenek a szociális kérdések iránt, de – jelentem – a Magyar Liberális Párt nem ilyen. A legsürgetőbb feladat, hogy javítsunk a legszegényebbek helyzetén.
– Erről szól a nettó százezer forintos minimálbér ígérete.
– Igen, a cél az, hogy a minimálbér nettója legyen annyi, mint amennyi most a bruttó. Méghozzá úgy, hogy meghatározott értékhatárig a munkáltató által fizetett járulékok levonhatók a társasági nyereségadóból. Ezzel a költségvetés számára persze bevételkiesés keletkezik, de a munkáltatók érdekeltté válnak abban, hogy bejelentsék az alkalmazottaikat, akik pedig szja- és járulékfizetési kedvezményt kapnak.
– Ettől még nem lenne 250 ezer új munkahely.
– Igazán jelentős számú munkahelyet csak új beruházások hozhatnak. Ennek első feltétele, hogy helyreálljon az alkotmányosság, a jogrend, kiszámítható gazdaságpolitika és szabályozási környezet legyen. Ahol nem lehet egy évben tizenegyszer módosítani a költségvetést, és az adójogszabályok átírása sem úgy történik, hogy a képviselőnek hétfőn eszébe jut valami, kedd estére meg már kinyomtatják a közlönyben. Persze nem egy év, mire egy befektetési szerződésből munkahely létesül. Egy új gazdaságpolitikának a ciklus második felére lesznek látható jelei. De rövid távon más elképzelések is hozhatnak eredményt. Mi azt mondanánk a szektorális adóval érintett cégeknek: a különadókat nem tudjuk hirtelen megszüntetni, de szigorú szabályok mellett a beruházásra, az itthoni munkahelyteremtésre fordított pénzt levonhatják a különadójukból. Így végre valódi, új munkahelyek keletkeznének; nőne a GDP, kevesebbet kellene szociális kiadásokra költeni. Senki ne higgye el a kormánynak, hogy nem voltak nálunk megszorítások! 2010-től máig egy több mint 2600 milliárdos csomagról beszélünk – a hálózatos közművek adójától a kis adókon át az áfaemelésig. Csakhogy végül mindent az állampolgár fizet meg. És akkor még a különadók miatt elhalasztott beruházások következményei közt nem említettem, hogy egy sor kisebb magyar cég ment tönkre azok közül, amelyek nagyvállalatok beszállítói voltak. Ezt a számlát is mi fizettük meg.
(A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)