A sorozatgyilkos a szomszédunkban lakik

– Rasszista elkövetői csoport, amely romákat választ célpontul, és ezzel jelezni akar a társadalomnak valamit – feleli a Kovács Lajos ezredes, a romagyilkosság felderítésének segítségére létrehozott Vének Tanácsának vezetője, számos reménytelennek hitt eset megoldója arra a kérdésre, milyennek gondolja a sorozatgyilkos(oka)t.

Ám rögtön hozzáteszi: – Nem szívesen találgatok, bár abban nagyon erősek vagyunk, a rendőrségen belül is sok a tipp, ezeket szaknyelven verziónak nevezzük. Bármelyik találgatás igaz lehet, de a nyomozás tényekre, olyan nyomokra próbál építeni, amelyeket a tettes hagyott hátra. Ez a sziszifuszi, aprólékos munka most sokkal nehezebb, mint egyébként, mert nem zárt helyen történnek az elkövetések.

Reagáló ember

Kovács Lajos úgy érzi, erős hasonlóság van a romagyilkosságok elkövetője és a között az újféle sorozatgyilkos-típus között, amelyet egy múlt századi angol kriminológus reagáló emberként határozott meg: teljesen gátlástalan, szerinte a táradalom tehetetlen, nem tud megoldani problémákat, ezért ő veszi kezébe az igazságszolgáltatást, intézkedést. Nincs bűntudata, lelkiismerete, meglehetősen brutális, gátlástalanul végrehajtott tetteivel közönséges és naturális választ ad.

Többször elhangzott a sajtóban, hogy az elkövető valószínűleg alaposan felméri a terepet, mielőtt lesújt. Kérdés, nem tűnik-e fel a kis falvakban a fürkésző idegen. Kovács Lajos ezredes szerint nem feltétlenül, hiszen nem a főutcán sétál végig a gyilkos. A helyszínek környékén kukoricások, erdők vannak: bizonyára csak az utolsó pár száz métert teszi meg gyalog, talán távcsővel figyeli, mekkora a mozgás. A nyomozás természetesen arra is kiterjed, kinek lehet ekkora helyismerete az utakon és az erdőkben.

Bár szinte semmit nem tudni az elkövető kinézetéről, egy civil úgy véli, hogy ehhez a „terepmunkához” kell fizikai erőnlét. Az a kérdés is felmerül az újságíró részéről: elképzelhető-e, hogy van egy szellemi szerző, akinek a keze nem véres, csak a szándéka, sőt, talán fizikailag nem is képes emberre vadászni, ámde bérgyilkosokkal megcsináltatja?

Kovács Lajos szerint ez a verzió is elképzelhető, akár a többi. Bár nem zárható ki az összeesküvés-elmélet, mely szerint egy másik ország titkosszolgálata bérelt fel gyilkosokat, hogy belső feszültséget gerjesszen Magyarországon, sőt nem kizárt az az ad abszurdum pörgetett ötlet sem, hogy romák végzik ezt a sorozatot azért, hogy szándékosan kiélezzék a roma-magyar viszonyt – de ha rangsoroljuk a lehetőségeket, ezek az utóbbi a verziók nem túl életszerűek.

Erős, de egyben labilis kapcsolat

– Legvalószínűbb, hogy rasszista indíttatású sorozatról van szó – összegzi Kovács Lajos ezredes. – De az is elképzelhető – teszi hozzá –, bár ebben is van némi rasszizmus, hogy valaki vagy valakinek a családtagja sérelmére valaha elkövettek romák súlyos bűncselekményt, és ennek eredményeként ennyire megerősödött benne a bosszúvágy, hogy így próbál elégtételt venni a barátaival vagy a rokonaival.

Igen ám, de a sorozatgyilkos ritkán jár párban vagy csapatban, vetem közbe. Kovács Lajos magyar példát idéz: Az ötvenes évek elején Törökszentmiklóson Jancsó Ladányi Piroska édesanyjával együtt követett el szexuális sorozatgyilkosságot kislányok sérelmére.

A családi kötelék erősebb lehet, mint egy bandáé, elképzelhető, hogy a magyarországi romagyilkosságokat rokoni klán követte el? – Ez sem kizárt – feleli Kovács Lajos. – Ha viszont nem családtagokról van szó, a legvalószínűbb az ideológiai közösség az elkövetők között. A bűnözők közötti szolidaritás nagyon erős, de ugyanakkor labilis kapocs. Elképzelhető, hogy a korábban egységes nézeteket valló társaság Nagycsécs, tehát az első halálos áldozat után meghasonlott, és csökkent a létszáma. Az utolsó bűncselekményekben már lényegesen kevesebb elkövetőre utalnak az információk szerint.

Ha így történt, a kiszállt tagok időzített bombaként ketyegnek a gyilkos számára. A sajtóban megjelent, hogy a rendőrség felajánlotta a vádalkut. Megkezdődik a versenyfutás: a kiszállt tagoknak azelőtt kell jelentkezniük a rendőrségnél, mielőtt a gyilkos elhallgattatná őket is.

– Korábbi sorozatgyilkosságoknál volt rá példa, hogy a sorozatgyilkosságot elkövető társaságból valaki ki akart ugrani – emlékeztet Kovács Lajos. – A Magda Marinko-ügyben a legelső indformáció, ami az ő nevét tudomásul hozta, az egyik régi barátjától származott.

Elmondanák mindenkinek

A sorozatgyilkosok szeretik élvezni „munkájuk gyümölcsét”, dicsekednek vele. Erre is hoz példát az ezredes:

– A móri tettes, Nagy László írt egy naplót. Ebben egy Radó nevezetű embert nevez meg móri gyilkosként, és úgy meséli el a történetet, hogy ezt a Radó mesélte el neki, tőle hallotta. Ámde olyan részletesen, érzékletesen írja le az eseményt, hogy egyértelműen kitűnik: a saját élményeit meséli el. Nagy volt benne a közlési kényszer, ugyanakkor meg akarta őrizni az ártatlanság látszatát, legalább a családja előtt.

Elképzelhető-e az ellenkezője, hogy a sorozatgyilkos nem azzal árulja el magát, hogy egyetértését fejezi ki mások előtt az elkövetővel, hanem annyira mimikrizik, hogy épp az áldozatok segítőjeként lép fel? – kérdem, és Kovács Lajos tud erre is példát:

– Úgy emlékszem, hogy egy Dennis Nilsen nevű angol sorozatgyilkos munkaközvetítői irodában dolgozott, és az odaforduló munkanélküliek vagy segélyhez fordulókhoz közül szedte az áldozatait.

Logikus a következtetés: létezhet egy olyan verzió is, mely szerint az áldozatok ismerhették a támadót.

A többségét elkapják

A közhiedelem szerint a sorozatgyilkosok többsége felderítetlen marad, de ez az ezredes szerint ennek pont az ellenkezője igaz. A hírhedt Hasfelmetsző Jack vagy a clevelandi darabolós gyilkos kilétét csakugyan máig nem ismerjük, ám a többség horogra akad, sőt, a magyar sorozatgyilkosságok között nincs felderítetlen.

– Az Egyesült Államokban 17 ezer sorozatgyilkos adatait dolgozták fel, a nagy számok törvénye alapján ezek tekinthetők általánosnak, és a mi gyilkosainkra is jellemzőek lehetnek – mondja Kis Géza kriminálpszichológus, a Rendőrtiszti Főiskola nyugalmazott tanszékvezető professzora.

A jellemzők a következők: rendkívül rideg anya-gyermek kapcsolat, a szülők általában deviánsak, az elkövető életvitele kudarcokkal teli, társkapcsolatai sikertelenek, ezért önértékelési problémái vannak. Mindez szélsőséges magányosságban, egoizmusban mutatkozik meg, amit a bűncselekményeikkel kompenzálnak.

Jellemző még, hogy egyéb gyilkosokhoz képest a sorozatgyilkosok általában intelligensebbek: alaposan kigondolják, előkészítik az általuk elkövetett bűncselekményeket,a menekülési útvonalat és ügyesen rejtőzködnek a bűntény után. Lelkiismeretlenek, cinikusak, és megalomán módon keresik a szenzációt, igénylik, hogy beszéljenek, írjanak róluk, kéjes örömmel nézik saját fantomképüket a televízióban. – Még hány áldozatot kell megölnöm, hogy végre beszéljenek rólam? – idézi Kis Géza a kansasi fojtogatónak a rendőrséghez írt hetyke levelét.

Fasiszta ideológia fanatikusai

A professzor úr úr szerint a romák gyilkosai egy szélsőséges, fasisztoid ideológia hatására fanatizálódott személyiségek. – Úgy érzem, küldetéstudatuk, olyan Ku Klux Klán-szerű ideológiájuk van, úgy érzik, megváltják a világot, hogyha a szerintük „aljanépet” kiirtják. Nem beszélnek, cselekednek. Sajnos ezek a gyilkosok erőt merítenek a társadalom és a politika bizonytalankodásaiból. Az a gyanúm, hogy még mindig vannak olyanok, akik drukkolnak nekik.

– A sorozatgyilkosok 95 százaléka pszichopata, tehát éretlen személyiség, rossz feszültségtűréssel, antiszociális beállítódással és agresszív telítettséggel jellemezhető – sorolja Kis Géza. – Nem félnek, nem szeretnek és nem tanulnak az élet különböző helyzeteiből, ebből adódóan elég nehezen nyomon követhetők a motivációik. Ha a nyomozók eredményesek akarnak lenni velük szemben, akkor a klasszikus nyomozati technikák mellett bizony meg kell tanulniuk ezeknek az elkövetőknek a személyiségébe belehelyezkedni, a gondolkodásmódjukat, motivációikat, érzelmi világukat megérteni,az így nyert tapasztalatokat hasznosítani a nyomozásba, és így keresni a megoldást.

Mivel a sorozatgyilkosságok nagyobb figyelmet kapnak, mint a „sima” gyilkosságok, az emberek még védtelenebbeknek érzik magukat, és ez alkalmas lehet egy társadalom destabilizálására, ennek ellenére a professzor úr nem hisz az összeesküvés-elméletben: –Maga az elkövetés profizmusa alátámasztaná bérgyilkos-elméletet, de akkor viszont fölmerül a kérdés: ki az, akinek ennyire fontos egy-egy cigány megölése, vagy egy társadalom destabilizálása, hogy ezért hajlandó külföldi bérgyilkosat fizetni, mert azért ezeket meg kell fizetni rendesen. Ha valaki netán polgárháborúra játszik, annak esetleg megérhet sok pénzt, de én azért ilyen messzire nem mennék. Egyedi vagy két gyilkosra gondolok, akik büntetnek, és úgy érzik, hogy ezáltal valami komoly feladatot hajtanak végre.

Lehet, hogy összecsapjuk a tenyerünket

A sorozatgyilkos belesimul a környezetébe, tudom meg Kis Gézától. Az igazán kriminális személyek rendkívül jó szerepjátszók, hiszen ezen múlik a fedettségük, védettségük, hogy el tudják fogadtatni a környezetükkel, hogy ők nem lehetnek bűnözők – Elképzelhető, amikor kiderül, ki az elkövető, az emberek összecsapják a tenyerüket, hogy jé, hát erre igazán nem gondoltunk.

– Összeesküvés-elméletnek nincsen tényszerű alapja, belülről irányított ember követi el a bűncselekményeket – mondja Finszter Géza kriminológus, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa, aki szerint azért születnek az ilyen elméletek, mert nem értjük a gyilkos irracionális gondolkodását, és valami ésszerű magyarázatot akarunk arra is adni, amire ilyen ésszerű válasz nincs.

– Ami megkülönbözteti a romák gyilkosait a sorozatgyilkosoknak a szakirodalomban ismertetett alaptípusától, hogy itt egy világnézeti, értékalapú bűncselekményről van szó – mondja Finszter Géza. – A gyilkos bizonyos embereket nem sorol az emberi nemhez, nem tartja őket arra méltónak, hogy közöttünk éljenek, és ezt a meggyőződését ezekkel a szimbolikus üzeneteket tartalmazó gyilkosságokkal tudósítja a külvilágnak. Nem gyakori az ilyen, ideológiailag erősen átszínezett sorozatgyilkosság.