A segítés nem anyagi kérdés – Egyre többen döntenek úgy, hogy a nekik szánt ajándékot rászorulóknak kérik
– A negyvenedik születésnapomat ünnepeltük, összejöttek a barátok, voltunk vagy százan – meséli Andrea. – Mindenkitől kaptam virágot, már nem tudtuk hova tenni, be kellett raknunk a hatalmas csokrokat a kerti medencébe. Gyönyörű látvány volt, az igaz, de egy héttel később szinte egyszerre hervadt el a több tucatnyi csokor. Néztem a hervadt virágokat, és szembecsapott a dolog teljes abszurditása. Hát mi értelme volt ennek? A férjem, Balázs ötlete volt, hogy a következő születésnapomon azt kérjük a barátainktól, inkább adják ide nekünk a virágcsokorra szánt pénzt, amit aztán mi továbbadhatunk adományként. A következő évben beleírtuk a meghívóba, hogy mit kérünk. Három csokrot még így is kaptam, de a pénzt mindenki beadta a közösbe. Több mint 200 ezer forint jött össze, átutaltuk a Mosoly Alapítványnak meg a Bátor Tábor Alapítványnak. Azóta minden ünnepi alkalomra adománypénzt kérünk ajándékba.
Andrea és Balázs felső-középosztálybeli ötvenesek, a férj cégvezető, a feleség egyetemi oktatóként és business coachként dolgozik. Budapesten élnek, három gyermeket nevelnek, ketten közülük már kirepültek, a legkisebb most 18 éves. Őket is arra tanították, figyeljenek a náluk rosszabb sorban élőkre.
– Nyílik az olló a társadalomban, ezt mi is érezzük. Nekünk jobban megy az átlagnál, kötelességünk segíteni – magyarázza Andrea. – Vidéki lány vagyok, abba nőttem bele, hogy odafigyelünk a másikra, támogatjuk azt, aki rászorul. Én annak idején komolyan vettem, hogy az úttörő, ahol tud, segít. Az otthonról hozott mentalitás, úgy látszik, nem változik az évek múlásával.
Andreáék nincsenek egyedül, egyre gyakrabban fordul elő, hogy magánemberek különböző ünnepi események alkalmával – születésnap, esküvő, házassági évforduló, házibuli – előre megkérik a rokonokat és a barátokat, hogy ne vegyenek nekik ajándékokat, inkább az arra szánt pénzt ajánlják fel jótékonysági célra. Ritkábban az is előfordul, hogy temetéskor az elhunyt családja kéri azt, senki ne vásároljon koszorút, de ez a szokás egyelőre inkább csak külföldön hódít. Idehaza az emberek többsége ezt a megoldást kegyeletsértőnek érzi, nehezen mond le arról, hogy a gyászát ne a koszorúval, hanem az arra szánt pénz felajánlásával fejezze ki.
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány létrehozója is egyre gyakrabban találkozik adományajándékozással, ami szerinte külföldről gyűrűzött be.
– Legalábbis az első ilyen adakozóink külföldön élő magyar nyugdíjasok voltak, akik úgy érezték, hatvan fölött már nincs szükségük újabb és újabb ajándéktárgyakra – mondja L. Ritók Nóra. – Persze idehaza is vannak előzményei ennek a jelenségnek, korábban már velünk is előfordult, hogy valaki egy ajándékba kapott tárgyat, egy váratlan jutalmat, egy díj mellé járó összeget jótékony célra ajánl fel. Akadnak köztük ismert művészek, de névtelenséget kérő emberek is.
Tavaly felhívta L. Ritók Nórát egy esküvőszervező cég munkatársa, és közölte, ne lepődjön meg, de a következő hetekben több részletben is érkezik majd az alapítvány számlájára más-más összegű adomány, de ugyanazzal a közleménnyel. Egy esküvőre készülő fiatal pár ugyanis azt kérte a meghívottaktól, hogy ne vegyenek nekik ajándékot, hanem az alkalomra szánt pénzt egyenesen utalják át az Igazgyöngynek. L. Ritók Nóráék utólag kiszámolták, hogy az ifjú házasoknak szánt és végül az alapítványnál landoló ajándékpénz megközelítette az egymillió forintot.
– Egy másik alkalommal azzal a közleménnyel érkezett egy 200 ezer forintos adomány, ha jól emlékszem, hogy „Jóska és Kati esküvője” – mondja L. Ritók Nóra. – Megpróbáltam felkutatni a levelezésemben, kik lehetnek ők, de nem találtam semmit. Mivel közvetlenül nem tudtam elérni őket, felraktam a Facebookra a hírt, így próbáltam megköszönni nekik a segítséget. A posztomhoz később több civil szervezet vezetője is hozzászólt, azt írták, hogy ők is kaptak 200-200 ezer forintot, ugyanígy. Csak ebből tudjuk, hogy a fiatal pár lényegében karitatív célokra osztotta szét a házasságkötésük alkalmából kapott pénzt.
Tonzor Nikolett egészen odáig ment, hogy a menyasszonytáncpénzt ajánlotta fel az Igazgyöngynek. A 28 éves Nikolettnek és nála öt évvel idősebb holland férjének, Rutgernek idén volt az esküvője. Hollandiában élnek, a fiatal feleség uniós pályázati tanácsadó, párja a holland közlekedési minisztériumban dolgozik. Évekig készültek az esküvőre, és mivel a szertartást Magyarországon tartották, Nikolett ragaszkodott a hazai tradíciókhoz. Ebből aztán vita is kerekedett köztük.
– Nehéz volt megértetnem Rutgerrel, hogy nálunk esküvőkor minden a pénz körül forog – meséli Tonzor Nikolett. – Hollandiában 20-40 eurós ajándékokat szokás adni az ifjú párnak, míg odahaza repkednek a húszezresek. Ráadásul ragaszkodtam a menyasszonytánchoz is. A párom viszont azt mondta, nem kérhetünk pénzt a holland vendégektől, pláne, hogy maguk fizetik a repülőjegyüket. Akkor találtam ki, hogy legyen ugyan menyasszonytánc, de mindenki csak jelképes összeggel szálljon be, és az összegyűlt pénzt teljes egészében adjuk át az Igazgyöngy Alapítványnak. Ezt a megoldást a párom is elfogadta, úgyhogy a kérésünket bele is írtuk az esküvői meghívóba. Persze fű alatt egy csomó rokon így is adott ajándékpénzt. Aztán a menyasszonytánc minden várakozásomat felülmúlta: ahhoz képest, hogy jelképes összegeket kértünk, majdnem 300 ezer forintot táncoltam össze. Még a nagymamám is adott bele egy ezrest, ami nagy szó, mert neki egyáltalán nem tetszett ez a megoldás. Stikában persze ő is adott nekünk egy húszezrest ajándékba.
Nikolett a lakodalom éjszakáján alig egy órát aludt, hajnalban indultak a férjével a nászútra. Annyi ideje volt, hogy egy gyors levelet írjon L. Ritók Nórának, akit onnan ismert, hogy az édesapja, Tonzor Péter menedzser régi támogatója az alapítványnak. A menyasszonytáncpénzt átváltották nagyobb címletekre, az eurókat forintra, majd berakták egy borítékba, amit magyar és holland nemzetiszínű szalaggal kötöttek át. A borítékot Nikolett édesapja vitte el Biharkeresztesre, és az iskolai évzárón adta át L. Ritók Nórának.
Az adományozók egyébként sokféle okból választják éppen az Igazgyöngyöt.
– Van egy nyugdíjas pedagógus támogatónk, aki kéthavonta átutal az alapítványnak százezer forintot – meséli L. Ritók Nóra. – Egyszer megkérdeztem tőle e-mailben, miért ilyen nagylelkű velünk. Azt mondta, ő már egyedül él, szerényen ugyan, de számára elfogadható körülmények között, viszont a családjában nagyon bonyolultak a viszonyok, egyik rokonában sem bízik, hogy jóra fordítanák azt a pénzt, amit nekik adhatna. Viszont ha minket támogat, akkor tudja, jó helyre kerül. Egy másik idős támogatónktól egymillió forintot kaptunk, amit eredetileg egy világ körüli útra tett félre a férjével. Azt mesélte, erre az utazásra gyűjtöttek hosszú éveken át a nyugdíjazásuk előtt, de mielőtt elindulhattak volna, a férje egy gyors lefolyású betegségben meghalt. Egyedül nem akart elmenni a világ körüli útra, és saját magára sem szerette volna költeni ezt a pénzt. Megkérdeztem, mit szeretne, mire fordítsuk a támogatását, de azt mondta, megbízik bennünk, tegyünk belátásunk szerint. Aztán van egy régi támogatónk, aki elmondta, hogy nincsenek rokonai, ezért más civil szervezetekkel együtt bevett minket a végrendeletébe. Mit mondhattam volna neki? Jó egészséget kívántam, és azt, hogy minél később jussunk hozzá ehhez az örökséghez.
Andrea és Balázs az Igazgyöngy Alapítványnak is lelkes támogatói. Balázs idén ünnepelte az ötvenedik születésnapját, amelynek alkalmából rendeltek 250 üveg hagymaszószt az alapítvány által gyártott saját márkás termékek – paradicsomlé, fűszeres céklalekvár stb. – közül. Az üvegekre speciális címke került, utalva az ünnepi alkalomra.
– Persze nem magunknak rendeltük a 250 üveget, hanem a születésnapi parti vendégeinek ajándékba – mondja Andrea. – Egyrészt szerettünk volna kedveskedni a barátainknak, ismerőseinknek, másrészt felhívni a figyelmüket arra, hogy tudatos vásárlással közvetlenül is tudnak segíteni a rászorulóknak. És akkor arról még nem is szóltam, hogy milyen finom Nóriék hagymaszósza.
Az Igazgyöngy egyébként épp a napokban kapott egy 300 ezer forintos adományt Tornay Zsuzsannától, aki az idén esedékes kerek évfordulós születésnapjára azt kérte az őt ünneplőktől, hogy ajándék helyett támogassák az alapítványt. L. Ritók Nóráék ezt a pénzt olyan utak finanszírozására fogják felhasználni, amikor a díjazott gyerekek meghívást kapnak egy-egy pályázati eredményhirdetésre vagy ehhez kapcsolódó programra. Ezidáig – forráshiány miatt – sokszor nem tudtak eljutni az ilyen ünnepi eseményekre, vagyis a legtehetségesebb gyerekek gyakran nem élhették át a teljesítményükért járó pozitív visszacsatolás egyik legemlékezetesebb pillanatát.
Jatsity Kata, az ATV műsorvezetője nemcsak a kerek évfordulók alkalmával, hanem minden évben adományozással ünnepli a születésnapját, május elsejét. Az első ilyen eset 2002-ben volt, amikor a korai fejlesztéssel foglalkozó Tunyogi Erzsébet Gyógyító Játszóház Alapítvány megsegítésére szervezett egy jótékonysági koncertet, amelyen több mint két és fél millió forintot sikerült összegyűjteni.
– Ma már csak szűk családi körben kapok személyes ajándékot, minden barátomat, ismerősömet arra kérem: azzal köszöntsön fel, hogy támogat egy általam fontosnak tartott ügyet – mondja Jaksity Kata. – Minden évben más célt választok, a Facebookon teszem közzé, néhány héttel a születésnapom előtt. Több mint 11 ezer követőm van, közülük sokan segítenek. A támogatottak között volt már idősek otthona, egy Tisza menti kistelepülésen élő, hat gyermekét egyedül nevelő anyuka vagy éppen a pécsi Dóri-ház. Az idén a Győr-Ménfőcsanakon élő nehéz sorsú Csupor családot támogattuk.
Csupor Attila születése óta epilepsziás, ezért nem kap munkát, miközben egyedül neveli három fiát, egyikük szemdaganattal küzd. A születésnapi gyűjtést célirányosan vezényelte le Jaksity Kata, vagyis nem csupán készpénzzel lehetett támogatni Csuporékat, hanem olyan használati tárgyakkal – például hűtővel, ágyakkal, szekrénnyel –, amelyek nagyon hiányoztak a lakásukból. Az adományokból futotta egy családi nyaralásra is, amelyben időtlen idők óta nem volt része a fiúknak és édesapjuknak.
– A segítés nem anyagi kérdés, ezt igyekszem megértetni mindazokkal, akik szégyellik, hogy csak túl kicsiny összeggel tudnák támogatni a rászorulókat – mondja Jaksity Kata. – Az odafigyelés, a személyes kontaktus felvétele sokkal fontosabb a pénznél. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy sokan jelezték már nekem, a példám nyomán kezdtek el önkénteskedni, segítő munkát végezni.
Andrea azt mondja, másoknak segíteni egyáltalán nem teher, sőt az adományozó számára is örömforrás, őt például kifejezetten energetizálja.
– Amióta virágok helyett adománynak szánt pénzt kapunk a barátainktól az ünnepi alkalmakra, sokkal jobban érzem magam – teszi hozzá Andrea. – Úristen, pedig hogy imádom a virágokat! Ha nem lesz többé egyetlen éhező gyermek sem az országban, akkor majd megint jöhetnek a csokrok.
