A polgár az a kedves csuklyás-maszkos fiatalember
Nem tegnap jelent meg egyik sem, egy kicsit elkésve reagálok, sokat töprengtem -- írja a 168 Óra egyik olvasója.
Az egyik vélemény Balog Zoltán református lelkészé (bár az utóbbi napokban inkább úgy említik őt, hogy „a Fidesz szakpolitikusa”, és ez szerintem is jobban illik hozzá. Áprilisban a Társadalmi Szemlében írta le azt, hogy jó keresztény – legalábbis ma és Magyarországon – nem lehet baloldali.
A másik az ÉS-ben jelent meg júliusban, Spiró György írta Kontra György emlékezete című cikkében a tudós pedagógusról: „Hívő keresztény volt, emiatt magától értetődően baloldali.”
Én ez utóbbival értek egyet. Nem kizárva természetesen, hogy jobboldaliak is lehetnek jó keresztények.
Ami az első véleménnyel kapcsolatban leginkább kínos, hogy ez már a harmadik, számomra igen fontos attribútum, amelytől meg akarnak fosztani.
Először kiderült, hogy nem vagyok igazi magyar. Ahhoz is jobboldalinak kell lenni. Én szerelemmel szeretem a magyar nyelvet, ő viszont suksükölve trianonozik. Ő a jó magyar, nyilván. Én március 15-én kiteszem a kokárdát, és igazi áhítattal járom végig a történelmi helyszíneket, ő a hátizsákja cipzárján állandóan hordja a meglehetősen elkoszolódott nemzetiszínű szalagot, és minden nemzeti ünnepet tönkretesz, meggyaláz. Ő a jó magyar, nyilván.
Aztán megtudtam, hogy polgár sem vagyok. Nem tartozom a polgári oldalhoz, ha nem állok a jobboldalon. Hiába dolgozom becsületesen, fizetem be utolsó fillérig az adómat, nevelem, iskoláztatom tisztességesen a gyermekeimet, polgár nem lehetek. Polgár az a kedves csuklyás-maszkos fiatalember, aki az Andrássy úton kukákat borogat, és autókat gyújt fel. Ha őt, miközben épp rendőrt rugdos, elkapják, rohannak azonnal a polgári jogvédők kiszabadítani. Ő a polgári oldal hőse, hiszen csak a kormánnyal szembeni elégedetlenségét fejezte ki, rendes, polgári eszközökkel.
És most még ez is, hogy keresztény sem lehetek, mivel baloldali vagyok! Most töröm a fejem, kitől vegyek kereszténységből leckéket. Semjén Zsolttól? Ő biztosan az, hiszen olyan szépen beszél, csupa megbocsátás, szeretet, türelem. Meg hát mondja is, hogy az. Vagy menjenek el egy nagygyűlésre, ahol ifj. Hegedűs hirdeti a keresztényi szeretet, ott talán ragadna rám valami, hiszen ott mindig olyan áhítatos, csöndes áldott, békességes a hangulat. Biztos nem jó templomba járok hatvan éve (az átkosban is!), ha nem sikerült jobboldalivá átnevelődnöm. Pedig hányan lettek hirtelen jobboldalivá és egyben jó keresztényekké, akik azelőtt a templom közelébe se merészkedtek, úgy féltették a kis egzisztenciájukat!
Szeretném, ha soha nem kerülnének hatalomra azok, akik így „osztályozhatnának” bennünket, és mindenesetre dacolva velük, így írom alá a nevemet:
Egy baloldali érzelmű,
keresztény, magyar polgár:
Ráczkevy Sándorné
Budapest
