A módosítás köde
A New York Times oldalán Paul Krugman blogjában Kim Lane Scheppele részletesen válaszol azokra a magyar hivatalos megnyilatkozásokra, miszerint az alkotmánymódosítás körüli lárma teljesen felesleges, hiszen csupán technikai kiigazításokról van szó.
A princeton-i alkotmányjogásznő abból indul ki, hogy ha Áder János aláírja a dokumentumot, akkor több mint 20 évre visszamenőleg eltörlik az Alkotmánybíróság emberi jogvédő határozatait, és visszavonják azokat az engedményeket, amelyeket a magyar vezetés az eltelt három nehéz évben Európának tett, miközben a Fidesz-kormány egyre inkább magához ragadta a hatalmat. „A módosítás köde” című elemzés sorra veszi a legfontosabb európai kifogásokat. Így azt, hogy túlzott hatalomhoz jutott az Országos Bírósági Hivatal elnökasszonya. Nos, jelenleg az a helyzet, hogy az erős felhatalmazásokat alkotmányos szintre emelték, miközben az ígért korlátozásokat alacsonyabb rendű jogszabályokban hagyták. És ha a kettő esetleg ütközik egymással, akkor az alaptörvény a nyerő. Ugyanakkor nem került be az alkotmányba, hogy az OBH vezetőjének meg kell indokolnia, ha egy ügyet nem a területileg illetékes bíróságra szignál ki.
Ami a médiaszabályozást illeti, a negyedik módosítás a választási kampányok során korlátozásokat vezet be, politikai hirdetéseket olyankor csakis a közmédiában lehet közölni. Ám Navracsics Tibor és Kumin Ferenc magyarázatai arra nem térnek ki, hogy az állami rádiót és tévét már nagyrészt megtisztították mindazoktól, akik rokonszenveztek a demokratikus ellenzékkel. És azt sem említik, hogy olyan pártok egyáltalán nem reklámozhatnak az MTV-ben, a Duna TV-ben vagy a Magyar Rádióban, amelyeknek nincs országos pártlistájuk.
És akkor arról még nem beszéltünk, hogy a jövő hónaptól többségben lesznek a Fidesz által kinevezett tagok az Alkotmánybíróságban, vagyis a testület ezentúl aligha korlátozza a kormány tevékenységét. Tehát nem kell majd meglepődni, ha a bírák kiszórják azokat a jogszabályokat, amelyeket a Fidesz-többség csupán a nemzetközi nyomásra fogadott el, és amelyek most még gátolják, hogy a hatalom azt tegyen, amit csak akar. Azonkívül az AB a jövőben kizárólag formai okokból vizsgálhatja, hogy nem alkotmányellenes-e egy adott törvény, vagyis csak azt nézheti meg, hogy megfelelő módon fogadták-e el az adott jogszabályt. Annak tartalmáról azonban immár nem nyilváníthat véleményt. Pedig az Alkotmánybíróság nemrégiben kifejtette, hogy van ilyen jogköre – de a jelek szerint már csak volt.
Navracsics arra is hivatkozik, hogy mostantól több testület fordulhat az Alkotmánybírósághoz valamely törvény ügyében, minden konkrét eset nélkül. Csak az felejtette megemlíteni az igazságügyi miniszter, hogy a szóban forgó Kúria és a Legfelsőbb Ügyészség vezetője Fidesz-kinevezett, igen hosszú időre szóló mandátummal. Vagyis egy esetleges kormányváltás után hozzájuk kell fordulni. A kormány ugyanakkor meg sem próbálta védeni, hogy a módosítás eltörli több mint 20 év esetjogát. Arra a kifogásra, hogy korábban egy sor változtatást alaki megfontolásokból semmisített meg az Alkotmánybíróság, nem pedig tartalmi okokból, Kim Lane Scheppele úgy válaszol, hogy a bírák el sem jutottak a tartalmi elemzésig, ám ha egy rossz módosítást változatlan formában hagynak jóvá, attól az még rossz módosítás marad. A szakértő a Fidesz módszerét provokációnak tartja a Velencei Bizottsággal szemben, amely kifogást emelt az OBH elnökének túlzott hatalma, a médiaszabályozás központosított rendszere, a melegek védelmének hiánya és sok egyéb ellen, ideértve, hogy nincs benne az alaptörvényben a halálbüntetés tilalma.
Támadás esetén az Orbán-kabinetnek az a stratégiája, hogy félreértették, hogy a külföldiek nem ismerik eléggé az adott kérdést, és hogy felesleges a felhajtás technikai dokumentumok technikai változtatásai miatt. A kormány képviselői azonban PR-ködöt generálnak, hogy pusztán technikai kiigazításnak álcázzák azt, ami valójában nagy visszalépés a jog uralmától. Amikor a magyar vezetés pökhendien elfogadja az alkotmánymódosítást, jóllehet szövetségesei a szavazás elhalasztását kérték tőle, akkor az egész világ láthatja, hogy Magyarország olyan hely lett, ahol a jog követi a politikát, ahelyett, hogy korlátokat emelne elé. Mostanra világosan kell látni, hogy Orbán Viktor és pártja nem ismer el semmiféle megkötést hatalma kiterjesztését illetően – mutat rá Kim Lane Scheppele.