A Magyar Időkben megfejtették, hogy nem az alacsony fizetések vagy a magas óraszámok jelentik a problémát a magyar oktatásban

Sok pedagógus úgy érzi, alacsony a megbecsültsége – szemlézte a Magyar Idők pénteki lapszámának (írásunk megjelenésekor online verzióban még el nem érhető) cikkét a Magyar Narancs. A kormányközeli lap szerint

nem az óraszámok, a fizetés, a befektetett pénz a gond, hanem az, hogy a tanárok nem tudják, mennyire szeretik őket.

Ahogy Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökét idézve írják: „általában is jellemző, hogy a korábban magas presztízsű szakmák nem pontosan annak a tiszteletnek örvendenek, mint régen”. Sőt, „nincs meg annak a kultúrája, hogyan dicsérjük a tanítót és a tanárt” – ezt már Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa jelentette ki. Viszont egy szakma presztízsét az is meghatározza, mennyi pénzt lehet keresni vele – mutatott rá Horváth Péter, aki szerint sok párbeszédre van szükség a pedagógusok és a szülők, valamint a diákok között. Az oktatási jogok biztosa szerint az a baj, hogy az eszközökről több szó esik, mint a célról, és

mivel jelenleg nincsen cél, az eszközök a legjobb szándékok ellenére sokszor félresiklanak.

A kissé így félresiklott propagandaanyag aktualitását az adja, hogy kiderült: az állami általános iskolákban és gimnáziumokban augusztus végén 4325 betöltetlen álláshely volt, s a szeptemberi tanévkezdettel a helyzet csak romlott. A statisztikákból az látszik, hogy három olyan megye is van (Bács-Kiskun, Borsod és Szabolcs-Szatmár), ahol öt tankerületben csak a 70 százalékát tudják megtartani a finanszírozott órakeretnek, vagyis egyszerűen nincs elegendő pedagógus az órák megtartásához. Ez azt jelenti, hogy órákat és osztályokat kell összevonni, külön csoportokat, fakultációkat indítani pedig nem lehet, ennek pedig az oktatás minősége látja a kárát.