A lengyel Wallenberg
„Dicsértessék a Jézus Krisztus” – üdvözölték a látogatót a gyerekek a lengyel tisztek árváinak berendezett váci otthonban, az Úr 1942. évében. Vasárnaponként misére vonultak a kicsik, és jól ismerték a katolikus liturgiát. Pedig csak nemrég tanulták: a „tiszti árvák” ugyanis valójában lengyel zsidó gyerekek voltak. Némelyik maga szökött át az öldöklés elől, másokat szüleik dobtak ki a haláltábor felé haladó vonatból. A váci árvaház Henryk Sławik műve volt, akiről a héten emlékeznek meg a Holokauszt Emlékközpontban lengyelek és magyarok, izraeliek, svédek, amerikaiak. HELTAI ANDRÁS írása.
A vezető szociáldemokrata újságíró korábban a németellenes sziléziai harcok résztvevője volt, ’39-ben a Kárpátokig védte hazáját, majd katonatársainak ezreivel átlépte a magyar határt. Köztudomású, hogy Horthyék még az ígért terület fejében sem voltak hajlandók Hitler hívására a lengyelek ellen fordulni (mint a szlovákok), sőt: befogadták, felkarolták a menekült katonákat, civileket. Ugyancsak ismert, hogy ebben kulcsszerepe volt id. Antall Józsefnek, a Belügyminisztérium osztályvezetőjének. Ám kevesen tudnak arról, hogy a másik főszereplő, az akkor 45 éves sziléziai Sławik lengyel zsidók ezreinek életét mentette meg Magyarországon.
Keresztlevél
Sławikot kifogástalan német nyelvtudása miatt emelte ki Antall a miskolci menekülttáborból. Tanácsadójának engedélyt adott, hogy megalakítsa a Lengyel Polgári Bizottságot, amely azután a ’44-es német megszállásig intézte a menekültek ügyét. Míg a harcolni akaró tízezreket tovább juttatták Nyugatra, a civilek oltalmat találtak. Mégpedig származástól, vallástól függetlenül, hiszen a katonák mellett zsidók is érkeztek.
A Sławik vezette bizottság – Antall-lal együttműködve – ezreknek állított ki papírokat, amelyek igazolták, hogy „igazi” lengyelek. Előtte lengyelesre változtatták árulkodó nevüket, s keresztlevelet kaptak – az ügy egy jeles patrónusa, Angelo Rotta pápai nuncius tudtával. Az így megmentettek száma a különféle források szerint 5–14 ezer között mozgott, miközben Sławiknak, aki a londoni emigráns kormány képviselője is lett, olykor honfitársaival is meg kellett küzdenie: ők a katonák Nyugatra jutását féltették a zsidómentéstől.
1944 márciusában a bizottság Géza utcai irodájába érkező munkatársakat már várta a Gestapo. Sławik Balatonboglárra menekült, ahol Varga Béla plébános istápolta sok honfitársát. Az elnök elbúcsúzott feleségétől, 14 éves lányától, és az illegalitásban dolgozott tovább. Pár napra rá elvitték az asszonyt. A 14 éves kislány a fogdmegek közeledtére kiugrott az ablakon, és a háború végéig egyedül bujkált. Antall, immár az új kormány minisztere, ’45-ben rádión kerestette – és megtalálta. Krysiát hazavitték Katowicébe, a mamához, aki túlélte a ravensbrücki lágert.
A papa akkor már régen nem élt. Elfogták, a Gestapo a Majesticben vallatta – Antall ellen kellett volna tanúskodnia, akit lengyel és más menekültek Nyugatra szöktetésével vádoltak. Szabadságot ígértek neki, ha Antallra vall, de a brutálisan megkínzott lengyel hallgatott. Antall megmenekült, Sławikot a bizottság több tagjával Mauthausenbe vitték, ott még ’44-ben végeztek velük.
A Világ Igazai
E kiemelkedő képességű és jellemű ember történetét csak sok évvel később ismerték meg a lengyelek is. Feliks Tych, a lengyel történész Sławik históriája kapcsán emlékeztet: azokban az országokban, ahol az üldözöttek a legtöbben voltak – Lengyelországban, Magyarországon, Romániában –, viszonylag alacsony volt a zsidókat mentők száma. Míg a dán nép szinte valamennyi zsidó honfitársát megmentette, a franciák a kétharmadukat, Lengyelországban a sok közül egyetlen gettóból sem próbálták kiszabadítani az áldozatokat. Igaz, az akkor harmincötmillió lengyel közül vagy kétszázezren bújtattak, segítettek üldözötteket, ám az óriási többség vagy közömbös volt, vagy félt a megtorlástól, vagy éppen egyetértett azzal, ami történt.
A kommunista hatalom taktikusan nem foglalkozott a kérdéssel (miközben emlékezetesek a háború utáni pogromok, valamint a ’68-as zsidóellenes „tisztogatások”), majd a rendszerváltás után is sokáig váratott magára a múlt feltárása. Antallt és Sławikot 1990 novemberében közös ünnepségen nyilvánították a Világ Igazának Jeruzsálemben, mellettük a váci árvaház nevelőit, köztük Boharcsik Pál tisztelendőt.
Emlékidézők
Az árvaház egykori lakói máig őrzik megmentőik, Sławik és Antall emlékét, akik együtt látogatták őket. Reméljük, továbbra is jót gondolnak Magyarországról. A „lengyel Wallenberg” példájának felmutatása szomorúan időszerű.
