A lavina filozófiája – Parragh László: nem jó érzés vátesznek lenni

Úgy látom, Kína mégsincs olyan messze, mint pár héttel a járvány hazai bejelentése előtt állította. Meg is nyugodtunk, de aztán jött a baj.

Vezető közgazdászok egy ideje már mondogatták: eltelt a megszokott tíz év, jön a dekonjunktúra. Nem tudjuk, hol lyukad ki a zsák, de valami történni fog. Kínában akkor már mutatkoztak a válság gazdasági következményei. Van egy Selyemút Kamara, az európai alelnöke én vagyok. Most, hogy a helyzet le van fagyva, még odautazni sem tudok. Nem engednének be, ha odamennék, karanténba kerülnék.–

Szóval Kína valóban messze van. Azért kedvelem az önnel készített interjúkat, mert mindig van definitív kiindulópontjuk. Áprilisban azzal lepett meg minket, hogy a kérdésre – mi lesz a válságba süllyedő emberekkel? – azt válaszolta: „Erre most mit mondjak? Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és megy tönkre ma is, hogy ezzel nem lehet mit kezdeni”. Hogy értsük ezt?

Úgy, hogy ma már adatok igazolják, a visszaesés valóban két számjegyű lehet. Erre mondta a jegybank elnöke áprilisban, hogy a fake news gyárosok csapatába álltam. De az élet a 13,6 százalékos visszaeséssel szerintem engem igazolt. Nem jó érzés vátesznek lenni.

Ajánlatosabb hallgatni?

Az ember néha tényleg hallgat. Egyszer egy válságtanácskozáson ültem, amikor dőlni kezdtek rám az SMS-ek. Ilyenkor nem illik olvasgatni, de nem tudtam megállni, özönlöttek a hírek. Leállt ez a gyár, az a vállalat. Mindegyik átmenetileg, egy hónapra, kettőre, de pontosan tudjuk, hogy többé nem nyitnak ki. Vagy csak sokkal később.

Az újraélesztési csomag, mondják, a gyorsan regenerálódó ágazatokat támogatja. Pedig hazánkban egész szektorok zuhannak be.

Valóban teljes iparágak mennek tönkre, rendeződnek át. Az egyik Magyarország kulcságazata, az autógyártás. Ez a legelső kérdés. Mi lesz az autógyárakkal? Milyen formában működnek tovább? Elektromos autók jönnek, új típusok születnek? A másik fontos program a járvány következtében kialakult járulékos válság. A vészes fogyasztáskorlátozás, önkorlátozás.

Fotó: Bazánth Ivola

Most sem egy kávézóban üldögélünk, nem költünk egy fillért sem. Aki teheti, otthon marad.

Persze a történetben vastagon benne van a budapesti idegenforgalom, a vendéglátás, az ennek következtében kialakuló önkormányzati csőd. Egyelőre még lövésük sincs arról, mit tudnak majd a várossal kezdeni.

Abban a híres interjúban a felnőttképzést is felhozta. Hogy a témának nincs kormányzati felelőse. Erről rengeteg beszéd megy évek óta. Most itt lenne az alkalom.

Ez nem pusztán gazdasági kérdés. Ember- és lélekmentés. Ha valaki negyvenöt éves múlt, és pincér, öt évig esélye sincs arra, hogy állást kapjon.

De egyelőre olyasmiket hallunk, hogy aki szakács, álljon be péknek. Az azért teljesen más szakma.

Ettől a felelősség még rajtunk van.

Nyilván azt kellene ilyenkor kérdezni, látja-e már a kilábalás esélyét.

Egyelőre képtelenek vagyunk kivédeni a második fertőzéshullám hatásait, legföljebb tompíthatjuk. A lényeg ilyenkor a kormányzóképesség. A világ úgyis átrendeződik. Nem csak nálunk, az egész glóbuszon. Hónapok óta nem jártam Amerikában, gyakorlatilag nem lehet odamenni, annyira megütötte a járvány a világ legjobban működő, legegészségesebb gazdaságát. Gyakorta megfordultam Brazíliában is. Most eszemben sincs odamenni.

Mert?

Mert ezek veszélyes helyek. Fél éve még úgy emlegettük őket, mint a globális gazdaság centrumait. Nem mondhatni, hogy összeomlottak, de súlyosan megrendültek. Tartottam egy előadást a legutóbbi közgazdász-vándorgyűlésen. Fő üzenete az volt, hogy a helyváltoztatás gyorsulása miként függ össze a vírus rohamával. A pestisjárvány annak idején öt év alatt érte el Velencét. Most elég repülőre ülni, és a Föld másik pontján, egy másik kontinensen felüti fejét a járvány.

Beszéljünk a mi házi feladatainkról. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint júliusban Magyarországon 376 ezer regisztrált munkanélküli volt, ebből 174 ezer éppen ellátatlan. Másoknál most jár le a három hónap, remény nélkül. A rendszer nem volt felkészülve arra, hogy ezt a gondot kezelje.

Nem gondolom, hogy erre bárki felkészülhetett volna.

Európában általában hat hónapig vagy tovább kapják az emberek a foglalkoztatási segélyt. Nem kellene ezen módosítani?

Ez kormányzati alapelv. Nem véletlenül alakult így. A rendszer arra ösztönzi az embereket, hogy folyamatosan dolgozzanak.

Ösztönözve már vannak. Gulyás Gergely naponta elmondja: az emberek csak munkáért kapjanak bért. De ezt már Gömbös Gyula is mondta híres kilencvenöt pontjában.

Azért addig ne menjünk vissza. Tudjuk, hogy a munkanélküliségben mindig létezett látencia. Hogy jóval több a munkanélküli, mint ahányat a statisztika kimutat. Magával az alap-gondolatmenettel, hogy a teljesítményt le kell tenni asztalra, utána jöhet a fizetség, messzemenően egyetértek. Ha belemegyünk egy olyan társadalmi csapdába, hogy az újraelosztást korlát nélkül alkalmazzuk, az a rendszer összedőlésével fenyeget.

Ilyen veszély azért még nincs. Egyelőre azt kellene megválaszolni, mi lesz ezzel a 376 ezer állástalan emberrel.

Ilyen helyeztek mindig lesznek. A szabályozás szintjén azonban borzasztó nehéz ezzel bármit kezdeni.

Formalizált törvények azért vannak. Mondjuk, legyen az álláskeresési támogatás hat hónapra százezer. Az olyan sok?

Az nem olyan sok. Politikai döntés kérdése.

Berend T. Iván gazdaságtörténész arról beszélt egy interjúban, hogy a második világháború hétszázalékos globális zuhanást okozott. A most prognosztizált hétszázalékos veszteség megfelel a második világháború gazdasági hatásának.

Ehhez nincs is mit hozzátenni. Arra már márciusban számítottam, hogy a COVID-válság szélesebb nyomsávon halad, mint kezdetben gondoltuk.

Ehhez képest meglepő volt a kezdeti önbizalom. A politikusok gyors visszapattanásról álmodoztak.

A gazdaságpolitika fő szabálya, hogy biztasson, legyen pozitív. Nekem sem az a feladatom, hogy felnagyítsam a meglévő bajt.

A számoknak mégis pontosaknak kell lenniük. Nem mondhatom, hogy átmeneti zuhanás után háromszázalékos növekedés várható tíz éven át.

Két-három éves gazdasági depresszió ilyen járványnál mindenképpen várható. Nem 2008-ról van szó. Ha úgy tetszik, az ökoszisztéma roppant meg, ami számtalan hagyományosnak mondható következményt hordoz. Inflációt, államháztartási hiányt, eladósodást.

Politikai következményekkel nem jár?

Gyurcsány 2008-ban azzal hívott fel, hogy rémhírterjesztő vagyok, mert azt mondtam, a pénzügyi válság gazdasági válsággá nőheti ki magát, várható a politikai válság, abból társadalmi válság, ami a kormány bukásával jár. Nem volt túl eredeti gondolat. Utólag visszanézve ma már tök egyszerű. Most legalább ekkora esélyt látok arra, hogy Európa cselekvőképes kormányai megerősödjenek.

A mostani mentőcsomagot a magyar gazdaságtörténet legszélesebb körű mentőcsomagjának mondják. Azt is olvastam, hogy a GDP 18-20 százalékát fogja át. A Kopint-Tárki szerint ez az érték 0,9 százalék. Most melyik az igaz?

Nem tudom. Őszintén mondom. Többször is beszéltünk Varga Mihály miniszterrel. Szerintem ő sem tudja. Más sem. A helyzet napról napra változik. A csomagot mindenki nagyszabásúnak tartja. Az ország gazdasági erőforrásaihoz képest valóban jelentősnek mondható.

Módosított valamit közismert társadalomfilozófiai elvein? Ma is ellenzi az ön által károsnak tartott diploma- és érettségi-túltermelést?

Ezzel tényleg sokat frocliztak. Nézze, azt mondhatom, ha az ember figyeli a katonai rangokat, azzal szembesül, hogy a tizedesek száma nem változik. Tábornok egyre több van. A dolog inflálódik. Nekem is be kell látnom, ezt az inflációt tudomásul kell venni. Amikor negyven éve egyetemre jelentkeztem, a főiskola rang volt. Ma már nincs ilyen intézmény.

Van-e hozzávetőleges becslése arról, hányan mennek tönkre pár hónap alatt?

Sajnos rossz sejtéseim vannak. De ebben is van látencia. Nem mondom el, mi lesz a cégemmel, mert rosszabb helyzetbe kerülök. A bejelentést egy vállalatvezető, ha csak teheti, késlelteti. Mondhatok példát is: a budapesti belvárosi vendéglő holnaptól nem rendel tisztítószereket, friss húst, elbocsát néhány fontos alkalmazottat. Ők megszűnnek fogyasztók lenni. Így söpör át a vihar a gazdaságon.

Mi a logika abban, hogy a kormány olyan iparágakat támogat, amelyek gyorsan regenerálódnak? Hulljon a férgese?

Azért ezt vegyük ketté. Az utaztatás-vendéglátás vidéken dübörög. Ha megnézi Balatonfüredet vagy Tokajt, nem mondható, hogy nem megy az üzlet. A helyváltoztatás elemi vágya a társadalomban ma is megvan. Budapest viszont nem reakcióképes.

Azt talán nem mondanám, hogy Budapest bénázza el. A lehetőség benne van. Amikor tavaly felszálltam a millenniumi földalattira, szinte csak turistákat láttam.

Tavaly. Március 10-én új időszámítás kezdődött.

A válságoknak törvényszerűen vannak nyertesei is. Most kik lesznek a nyertesek?

Elsőként nyilván a pénzintézetek. És vannak olyan szektorok, amelyek válság idején élnek igazán. Megerősödött például a házhoz szállító szakma. A pénzügyminiszterrel beszéltünk arról is, mennyire kell a folyamatot irányítani. Érdemes-e belenyúlni?

Ön mondta, hogy beleálltunk a földbe. Ha így volt, roncsok között kaparászunk. A gépet újra össze kell szerelni. Van a magyar gazdaságnak rekonstrukciós tartaléka?

Bizonyos értelemben ez is evolúciós folyamat. A magyar gazdaság felnőttebb lett a rendszerváltás óta. Nyilván át fog majd rendeződni. Nem az történik, amit az eddigi logika szerint vártunk. Sejtelmem sincsen arról, mi következik. Milyen lesz majd a gyártás útvonala, a gyárak és beszállítók közötti kapcsolat.

Addig azért még bizakodhatunk, amíg a német gazdaság nem sérül súlyosan.

A magyar gazdaság – ha nem sértek ezzel senkit – Németország egyik tartománya. A magyar gazdaságban az történik, ami Németországban történik.

Ez minden, amit válságkezelésként a kormány eddig az asztalra letett?

Sokaknak nem tetszik, amit mondok: a válságkezelés keresleti oldalon dől el. Ha Németországban nem vesznek autót, a magyar export összeomlik. Ha Amerikában nem vesznek német autót, szintén ez a helyzet.

Körültekintők voltunk a magyar gazdaság szerkezetének megtervezésekor? Az autógyárakért folytatott adóverseny most termi meg mérges gyümölcseit?

Ha alaposan megnézzük a számokat, az autóiparnak legjobban kitett ország Csehország, a második Szlovákia, és csak a harmadik Magyarország.

Pillanatnyilag van x számú munkanélkülink, van egy sereg külföldön dolgozó magyarunk. A kivándorlás kapui beszűkültek. Mi lesz még ebből? Káosz? Éhezés? Leépülés?

Nem értem a kérdést. Ha hajlamosak is vagyunk a pesszimizmusra, a magyarokban rejlő életerő, életvágy kimeríthetetlen forrás.