A láthatatlan emberek

Magyarországon rendkívül nehéz dolga van annak, aki nem rendelkezik állandó és bejelentett lakhellyel. Az ilyen emberek nem szerezhetnek jogosítványt, nem vásárolhatnak mobilt - és gyakorlatilag ki vannak zárva a választásokból is. A kopogtató-cédulát legtöbbször nem kapják meg. A társadalom peremén élők nem sokat számítanak. Ők politikailag láthatatlanok.

2010. február 27., 17:11

– A lakcímekkel kapcsolatban hatalmas kavarodás van Magyarországon, a jogszabályi környezetben és a gyakorlatban is - állítja Misetics Bálint, a Város Mindenkié-csoport (VM) aktivistája. – Ha valakinek nincs lakcíme, akkor nincs lakcím-kártyája, vagyis nem tud szavazni. Viszont be lehet jelentkezni hajléktalan-szállókra, másrészről az ember bejelentkezhet közterületre is, vagyis az lesz ráírva a lakcímkártyájára, hogy „kilencedik kerület” - mesélte a hajléktalanokkal foglalkozó szervezetben dolgozó szociális szakember.

– A keveredés abból is fakad, hogy a szállóknak csak egy része jelenti be az ott lakókat. Elvileg van ugyan egy kormányhatározat, ami szabályozza, hogy hány napon belül kellene bejelenteni őket.

Az aktivista - aki egyébként az LMP szociálpolitikai szakszóvivője is - kapásból példát is tudott mondani az anomáliákra: a VM egyik tagja egy Dózsa György úti szállóban lakik, de nem oda van bejelentve. Így nem tudott hozzájutni a kopogtatócédulájához.

A hajléktalan emberektől úgy lehetne elkérni az ajánlószelvényt, ha a hajléktalanszállóra mennek el az aktivisták. Ám ez meglehetősen ritkán történik meg. A Lehet Más a Politika aktivistái a kilencedik kerület egyik átmeneti szállóján jártak, de a szociális munkás nem engedte be őket - tette hozzá a szakember.

A Választási Iroda nem lát problémát

A hajléktalanok szavazási problémáival az Országos Választási Irodához fordultunk, akik szűk szavú közleményben reagáltak. Eszerint: "Amennyiben a választópolgár nem rendelkezik bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel, településszintű lakcímet létesíthet.

A településszintű lakcím bejelentése esetén a polgár lakcímeként az adott település kerül nyilvántartásba vételre. Tekintettel arra, hogy így postai úton nem lehetséges az ajánlószelvények és értesítők kézbesítése, a településszintű lakcímmel rendelkezők a polgármesteri hivatalban vehetik át azokat.

A településszintű lakcímmel rendelkező választópolgárok településenként egy kijelölt szavazókörben adhatják le a szavazatukat, melyek listája a www.valasztas.hu internetes oldalon megtalálható" - közölte az OVI.

Gyakorlatban: nincs cédula, nincs szavazás

– Több szállóról is azt a visszajelzést kaptuk, hogy a hajléktalanok a szállón se kapták meg a kopogtató-cédulákat, kénytelenek voltak érte bemenni a postára - egészítette ki Vojtonovszki Bálint, aki szintén a Város Mindenkié-csoport tagja. Az aktivista szerint az államigazgatásnak mindent meg kellene tennie, hogy az embereknek ne okozzon extra fáradtságot akár a jelölés, akár a választás. – Jobb megoldást kellene találni - summázta Vojtonovszki Bálint.

Elmondása szerint soha nem történik meg, hogy valakit 10 nap után bejelentenek állandóra, ha hajléktalanszállón él. – Ez hatalmas hátrányt jelent: nem juthatnak mobiltelefonhoz, nem szerezhetnek jogosítványt és hátrányt szenvednek a szociális támogatások megszerzésénél is - sorolta Vojtonovszki Bálint. Emiatt a csoport beadvánnyal fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához. a hajléktalanokkal foglalkozó civilek szerint nem összeegyeztethető az alkotmányos jogokkal, hogy a lakcím hiánya miatt a hajléktalan emberek hátrányt szenvednek az élet számos területén.

Mindezeken túl lehetetlenségnek tűnik elérni azokat az embereket, akik még hajléktalanszállókra se járnak. Ők a választási rendszer és a pártok szempontjából végképp láthatatlanok.

– A hajléktalanok szavazási hajlandósága hasonló az össz-társadalmi politikai aktivitással. Meglehetősen kiábrándultak és apatikusak ezzel a politikai mizériával kapcsolatban - mondta lapunknak Vojtonovszki Bálint. – Viszont mi megpróbáljuk megtalálni azokat a hajléktalanokat, akik szeretnének változtatni a dolgokon – még, ha nem is pártpolitikai szinten.