A lakossági megtakarítás lehetne a kormány szuperfegyvere
A negyedik ipari forradalom eredményeként a gépek már képesek döntést hozni, ez pedig átalakítja a vállalati folyamatokat és a tudomány felé támasztott igényeket – jelentette ki Palkovics László, innovációs és technológiai miniszter, a Hungarian Business Leaders Forum (HBLF) Pénzügyi Csúcstalálkozóján. Ennek következményeként átrendeződik a munkaerőpiac, olyan szakmákkal szembesülünk, amelyeknek ma még a nevét sem értjük. A változás már itt van, megkezdődött, az igazi kihívás pedig az, hogyan tud ehhez alkalmazkodni a magyar gazdaság. A miniszter szerint jelenleg, kívülről nézve pozitív a kép, hiszen jelentős a növekedés, szinte nincs munkanélküliség, itt vannak a külföldi befektetők. De fel kell tenni a kérdést: vajon mindent megtettünk annak érdekében, hogy két-három év múlva ne essen vissza a GDP növekedése?
Jelenleg Magyarországon a hozzáadott érték több mint 50 százalékát külföldi cégek állítják elő. Ezzel nem lenne baj, de a hatékonyságot és termelékenységet megvizsgálva már látszanak a problémák. A nemzetközi vállalatok a munkaerő negyedével termelik meg ugyanazt, amit a hazai vállalkozások. Hosszú távon a magyar vállalkozások stabil fejlődését az fogja meghatározni, hogy képesek-e az innovációra, önálló ötleteken alapuló termékek előállítására.
A miniszter szerint ebből a szempontból jelenleg még nem jó a kép. A közvetlenül Brüsszelből elnyerhető innovációs pályázati pénzeknek mindössze 1 százaléka jutott a magyar cégeknek. Az EU-ban a magyar vállalkozások innovációs készsége a legrosszabb, maga az ország pedig a globális innovációs rangsorban az unió tagállamai között a 22. helyen áll. Vagyis a kormányzatnak alapvető érdeke erősíteni az innovációs képességeket.
Ez eddig nem ment jól. Miközben a vállalatok rendesen fizették az innovációs hozzájárulást, az állam nem tette hozzá a maga másik felét, vagyis 2002 óta gyakorlatilag ugyanazon a szinten áll, miközben a céges befizetések nőttek.
Palkovics László szerint így nézve az is látszik, hogy az MTA és a kormányzat között a vita nem a függetlenségről szól, hanem egyszerűen strukturális területen van nézetkülönbség. Mint mondta, a tapasztalatok szerint azok a közösségek sikeresek, ahol az általánosról a releváns, azaz később a gyakorlatban is alkalmazható tudásra helyeződik át a hangsúly. Ennek követésére pedig szerinte nem alkalmas az 1950-es évek óta változatlan, az egyetemi kutatóhelyekből, az MTA intézeteiből és az állami kutatóintézetekből álló kutatási rendszer.
Hozzátette, a kormány tudja mi a különbség az alapkutatás és az alkalmazott kutatás között, tudja, hogy az előbbi is fontos, de ettől függetlenül el kell választani az innovációs forrásoktól, hogy az innovációs alap valóban a vállalati termékekhez kapcsolódó kutatást tudjon finanszírozni.
Nem kell kilépni az országból, hogy lássuk, miből lehetne pénz az innováció finanszírozására – mondta Nagy Márton, az MNB alelnöke. Ő a kulcsot a lakosság megtakarításaiban látja, mert ahogyan rámutatott, 2010-2018 között a lakosság vagyona megduplázódott, több mint 40 ezer milliárd forintra nőtt. A pénzt gyakorlatilag alig használjuk gazdaságfinanszírozásra, holott a fenntartható növekedés finanszírozásának fontos, kiszámítható alapja lehetne ez a belső forrás. Ha a megtakarításokat jól be tudjuk csatornázni, az egyenlő a beruházásokkal. Egyúttal az állam függetlenebbé válhatna a külföldi finanszírozóktól – vázolta a kívánatos utat.
A lakosság vagyonának 45 százaléka ugyanakkor lakásvagyon, ami nemzetközi viszonylatban is kimagasló, és persze nem feltétlenül előnyös. A V4-es között a magyar háztartások nettó pénzügyi megtakarítási rátája a legmagasabb, 8 év alatt 19 ezer milliárd forintról 41,2 milliárd forintra nőtt. A növekedés a lakossági állampapírokban, a készpénzben és a látra szóló betétekben látszik, a hosszú távú befektetések nem népszerűek.
– A háztartási szektorban tehát van egy nagy adag pénz. Ha az 5700 milliárd forintnyi készpénzből csak 2300 milliárd forintot állampapírba fektetne a lakosság, gyakorlatilag ki lehetne váltani vele az ország külföldi finanszírozását, nem kellene több hitelt felvennie az államnak. Ha a pénz háztartási betétállományba menne, az a bankoknál jelenne meg, s a pénzt vállalatfinanszírozásba lehetne fektetni. Ha pedig a megtakarítás a cégeken keresztül tőzsdére menne, megsokszorozódna. Hatalmas tartaléka ez a magyar gazdaságnak, aki erre ráteszi a kezét, legyen az állam, a bankok, a tőzsde, az sokat nyer.
