A kívánság és a valóság

A sokat bírált magyar médiatörvényről kibontakozott vitában már hosszú ideje körvonalazódott, hogy az Európai Unió és a magyar kormány a lehető leggyorsabban és a legkevesebb zajjal akarják lezárni ezt a kellemetlen aktust. Most már csak az a nagyon kellemetlen érzés maradt vissza, hogy ismét nem sikerült hűnek maradni a saját magunk által felállított nagyszerű követelményekhez – írja az országos terjesztésű salzburgi lap.

Mivel a médiaügyek túlnyomó részben nemzeti ügynek számítanak, a Bizottság maga csak azokkal a kritikus témákkal foglalkozott, amelyekre az audiovizuális médiára vonatkozó irányelvek lehetőséget adtak. Ez megadta Magyarországnak a lehetőséget, hogy az arcát megőrizve néhány ponton anélkül változtasson, hogy az fájdalmat okozna neki. Érintetlen marad az új médiahatóság, amely kizárólag a hatalmon levő párt tagjaiból áll, és széles körű felügyeleti és büntetéskiszabási jogkörrel bír. A nyomtatott médiára gyakorolt hatás is kívül marad az EU bírálatok körén.

Az EU Alapjogi Kartája mindenkor mindenféle hatósági közreműködés és korlátozás nélkül garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát. Ha a mostani esetben az EU szintjén az irányelvek nem megfelelőek ahhoz, hogy ezeket az előfeltételeket a gyakorlatba is meg lehessen valósítani, akkor a Bizottságnak nagyon gyorsan cselekednie kell, és megfelelő törvényjavaslattal kell előállnia.

A parlament ismét nyílt sebbe dugta az ujját. Rendben van! Azonban figyelmesen szemlélve a dolgokat, minden úgy marad, ahogyan van. Amíg olyan országokban, mint Olaszország vagy Franciaország, az elnökök maguk is meglehetősen kétséges módon bánnak a médiaszabadsággal, addig mindig kevés lehetőség marad a valódi javulás eléréséhez.