A jogállam lebontása

- Ön is madárcsontokból és belekből olvassa ki alkotmányisten üzenetét?

– Ne vicceljen, mi másból?

– Kövér László összegezte így az önök munkáját.

– Egy politikus indulatos és sértő kritikájának az Alkotmánybírósághoz és a szakmához az égvilágon semmi köze.

– Ilyen erős megjegyzést még nem kapott a testület.

– Annak idején Sólyom László fogalmazta meg: vannak kritikák, amelyek nem érnek fel az Alkotmánybíróságig. Ez is olyan. Ezzel együtt
olykor hallani olyat a házelnök úrtól, amire érdemes reagálni.

– Például?

– A regisztrációról szóló állásfoglalásunkkal kapcsolatban jelentette ki, hogy az AB nyíltan felvállalt politikai döntést hozott.

– És ön egyetért ezzel?

– Dehogy. Ám erre legalább érdemes válaszolni. A választási eljárással kapcsolatban maga a köztársasági elnök kért előzetes normakontrollt. Ha a regisztráció alkotmánysértő, akkor valóban annullált egy politikai stratégiát, de részünkről nem vállaltan politikai, hanem vállaltan alkotmányos felelősséggel meghozott döntés született.

– Az AB a politika játékszere lett – ezt Sólyom Lászlón kívül az „alkotmányosság védelmében” létrejött Szalay-kör és számos neves alkotmányjogász is kijelentette.

– Kétségtelen, hogy 2010 óta relativizálódott a magyar alkotmányosság.

– Önök pedig idegessé váltak.

– Rosszul viseljük és méltatlannak tartjuk a történteket. 2010-ig létezett az az Alkotmánybíróság, amelyet teljes egészében magaménak vallottam. Megdöbbentő volt, hogy a kilencvennyolc százalékos különadót elmarasztaló testületi döntés után néhány órával az Országgyűlés korlátozta az AB hatáskörét. Példátlan kormányzati reakció. A kabinet a „közjogi szkander” intézményét alakította ki. Az AB mozgásterének jelentős szűkítése sérti a hatalommegosztás elvét. Ezt az álláspontot egyébként 2011-ben hozott határozatunkban megfogalmaztuk. Nekünk pedig nincs más eszközünk, mint felhívni a figyelmet arra: nem jogállami módon bánnak az alkotmánnyal.

– Kevésnek tűnik.

– Ennyi van. A többi a kormányzat felelőssége. Az AB hatásköre ez esetben maximum odáig terjedhet, hogy jelzi, illetőleg megállapítja, ha alkotmánysértő rendelkezés kerül az alkotmányba.

– Miért nem lépnek fel határozottabban? Nehéz szóra bírni önöket.

– Méltatlan lenne az Alkotmánybírósághoz, ha politikai háborút folytatna a kormánnyal.

– Így viszont a hatáskörcsökkentés részeként immár nem hivatkozhatnak a 2010 előtti döntéseikre. Rétvári Bence államtitkár nyilatkozta nekünk: mivel az AB az új alaptörvény ellenére a régi alkotmány szerint értelmezi a jelenlegi alaptörvény rendelkezéseit, „normatív utasítással” kell önöket a helyes útra terelni.

– Aki egyetemi hallgatóként ilyet mondana, azonnal megbuktatnám. Súlyos szakmai tévedés.

– Szakmai tévedés?

– Vagy hatalmi arrogancia. Vagy mindkettő. Aki ilyet állít, annak fogalma sincs az alkotmánybíráskodásról. Az ugyanis precedensjog. Igaz, Pokol Béla már korábban hangoztatta: ha lesz új alkotmány, a korábbi döntéseket ki kell dobni az ablakon. De ez tévedés, hiszen az alkotmány és az alaptörvény közötti normaazonosság esetében például az alapjogi értelmezések – a gyülekezési, az egyesülési jog és a vallásszabadság tekintetében kifejtett értelmezések – az alaptörvényben is megállják helyüket. Vagyis az AB joggal tartja, illetve tarthatja fenn korábbi értelmezéseit. A negyedik alkotmánymódosító törvénynek az a passzusa, amely az alaptörvény hatálybalépése előtti alkotmánybírósági határozatokat hatályon kívül helyezte, inkább sajátos politikai üzenetnek tekinthető, mint szakmai álláspontnak.

– Az utóbbi három évben több új tag érkezett a testületbe. Sokat vitatkoznak zárt ajtók mögött erről a politikai üzenetről?

– A „régiek” jóval kritikusabbak, mint az újak. De míg Bihari Mihály és én a testület tagjai voltunk, addig a többségi álláspont a normaazonosság tekintetében egyértelmű volt.

– Új tagként még a jobboldali kötődésű Stumpf István is beszólt a kormánynak azzal, hogy „nincs korlátlan alkotmányozó hatalom”.

– Egyetértek vele. Minden alkotmányozó hatalom a maga szabta keretek között minősül „korlátlan” hatalomnak. Ez azt jelenti: ha az alkotmányozó a demokratikus jogállam alkotmányát hozza létre, akkor ezek a jogállami értékek meghatározzák hatalmának korlátait, pontosabban szólva önkorlátait. Egyébként megjegyzem, hogy a távozásomkor kapott ünnepi kötetet így szignáltam neki: „Stumpf Istvánnak, aki politológusból alkotmánybíró lett.”

– Kövér szerint demokráciában az egyetlen alkotmányozó hatalom a nép.

– A népszuverenitás-elvű hatalomgyakorlás valóban néphatalmat jelent, hiszen a nép delegálja a képviselőit az Országgyűlésbe. Az alkotmányozó hatalommal rendelkező Országgyűlés hatalmazta fel az Alkotmánybíróságot az alaptörvény „legfőbb őrének” a szerepére.

– Mi van, ha a nép mást akar, mint az AB? A Századvég kutatása alapján az emberek döntő többsége egyetért azzal, hogy hajléktalanok ne lakjanak az utcán, hogy házasság csak nő és férfi között lehessen, és sorolhatnánk.

– Ez hibás megközelítés. A törvények alkotmányosságát nem a nép, nem a közvélemény, hanem az erre felhatalmazott Alkotmánybíróság ítéli meg.

– A kormány meg úgy ítéli meg, hogy az átmeneti rendelkezések közül többet csak formai, és nem tartalmi okok miatt érvénytelenítettek, mégpedig azzal, hogy azokat az alaptörvény részévé kell tenni. Tehát épp az önök kritikáját fogadták meg.

– Mint ismeretes, az AB kizárólag formai okból semmisítette meg azokat a rendelkezéseket, amelyek funkciójuk és tartalmuk szerint nem átmeneti rendelkezések voltak. Ebből a döntésből nem következett a szabályok automatikus alaptörvénybe emelése, s végképp nem az eredetileg törvényi formájukban alaptörvény-ellenes rendelkezések alaptörvénybe illesztése. Az alkotmányozó hatalom nem másodfokú Alkotmánybíróság. Ez a megoldás sérti a hatalommegosztás alaptörvényben megfogalmazott elvét.

– Ehhez képest ha egy rendelkezést alkotmányellenesnek minősítettek, az pár nap múlva bekerült az alaptörvénybe.

– Ilyet jogállamban tilos megtenni. Utoljára 1990 márciusában, a Németh-kormány idején történt ilyen. Akkor a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokkal kapcsolatban mondta ki a testület: így nem tudják gyakorolni a választójogukat, ezért a rendelkezés alkotmánysértő. Erre bekerült az alkotmányba. Mi ezt akkor cinikus alkotmánymódosításnak neveztük. A megtapasztaltan radikálisan eredményelvű kormányzás relativizálja az alkotmányossági szempontokat. 1992-ben a Zétényi–Takács-féle elévülési határozatban az AB kimondta, hogy a politikai hatalom csak az alkotmány keretei között mozoghat, és a napi politikai kérdések ki vannak zárva az alkotmányosságból. Az Alkotmánybíróság akkori intelme, úgy vélem, időtálló. Úgy tűnik, hogy a keretből eszköz lett... Én az előbb idézett határozatot változatlanul az AB ars poeticájának tartom. Egy nemrégi párhuzamos indokolásomban úgy fogalmaztam, hogy az Alkotmánybíróság nemcsak az alkotmányosság, hanem az alkotmányosságba vetett hit védelmezője is. Tükröt tart az alkotmányozó hatalomnak. Ennyit tehet.

– A negyedik alkotmánymódosítás azt mutatja: mit sem ér a tükrözés.

– Valóban, eddig úgy tűnik, hiába tartjuk a tükröt. Olyan, mintha nem egy nyelvet beszélnénk. Szerencsére az alkotmánybírák többsége nem belenyugvó típus, és gondolom, az unió szakmai álláspontjának is lehet befolyásoló szerepe.