A játék rabjai
Évente egymillió látogató keresi fel a hazai játéktermeket, melyekben csaknem 200 milliárd forintot költenek el, de a bevételek után a kaszinótulajdonosok csak 6,2 milliárdos koncessziós díjat fizetnek. Az érvényben lévő szerencsejáték-törvény ugyanis módot ad arra, hogy a bevételeket „önbevallással” állapítsák meg, ami felkínálja a lehetőséget a jövedelem eltitkolására. A téma szakértői szerint tiszta helyzetet csak az teremthetne, ha a játékbarlangok pénztárgépei éppúgy be lennének kötve az adóhivatal szervereire, mint a sarki kocsmák vagy a fűszerüzletek kasszái. De a kormány ezt a döntést eddig nem hozta meg.
„Évi százmilliárd forintos plusz adóbevételt jelentene az államnak, és sok ember életét is megmentené a kormány, ha a kaszinókra is kiterjesztenék a szerencsejáték-törvényt” – állítja a Szerencsejátékosok Országos Érdekvédelmi Egyesülete.
A szervezet szóvivője, Abházi József szerint konkrét javaslatokat is megfogalmaztak a jogszabály módosítására, cserébe mindössze azt kérik a kormánytól, hogy egészségügyi segítséget kaphassanak a beteg, szerencsejáték-függő emberek. Ugyanis a kezelésre szoruló szenvedélybetegek száma a rendszerváltás óta majdnem megtízszereződött, mára elérte a kétszázezret. A játék rabjai pár óra leforgása alatt elvesztik teljes havi fizetésüket a kaszinókban, legtöbbször a család megtakarításait is elbukják, vagy százmilliókat sikkasztanak.
Abházi szerint a friss börtöntanulmányok azt mutatják: a vagyon elleni bűncselekmények legalább fele összefüggésbe hozható a játékszenvedéllyel. A gazdasági bűnözők a felelősségre vonás elől nemritkán öngyilkosságba menekülnek. Ma félmilliónál is több gyerek, felnőtt élete, megélhetése lehet állandó veszélyben Magyarországon a beteges játékszenvedély miatt. Habár a közelmúltban elfogadott jogszabály szerint jövőre a bevételek három százalékát, csaknem 180 milliót költhetnek majd – játékosonként kétszáz forintot – a szenvedélybetegek gyógyítására, megelőzésre, tájékoztatásra, még senki nem tudja, hogy a pénzt mi alapján ítéli oda az EMMI. Ez persze nem szokatlan az Orbán-kormány praxisában.
A gyógykezelésért cserébe elsőként taktikusan azt javasolta a szerencsejátékosok érdekvédelmi szervezete – gondolván, a kormány szája íze szerint teszi –, hogy a nap 24 órájában, tehát folyamatosan működő kaszinók hétköznapi nyitva tartását korlátozzák az éjjeli órákra, vasárnap pedig tartsanak zárva. Úgy, ahogy a kereszténydemokrata politikusok kívánságára az élelmiszerláncok, bevásárlóközpontok is kényszerűen tiszteletben tartják az Úr napját. Az idilli békességben pihenő, esetleg templomba járó családok száma kiegészülhetne a szenvedélybetegek már említett majd ötszázezres táborával.
Úgy tűnik azonban, hogy a családokat kifosztó pénznyelők pihentetését a kormány nem tartja igazán keresztényi feladatának, pedig a törvénymódosító javaslatokra az egyesület Orbán Viktor figyelmét is felhívta.
Nem reagált a kormány arra az ugyancsak civilek által megfogalmazott kezdeményezésre sem, amely a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervereire kötné a kaszinók, a lóverseny-fogadóirodák, a pókerszalonok és a lottózók értékesítési rendszerét, pénztárgépeit. Ami egyértelműen ellenőrizhetővé, átláthatóvá tenné az egész ágazat bevételeit. Míg a sarki fűszereseket, a kiskocsmákat és az üzletláncokat a legszigorúbb módon ellenőrzi a kormány, a kaszinókkal manapság nem ennyire hajthatatlan. Ennek okát firtatta nemrégiben Ikotity István LMP-s képviselő, aki lapunknak megerősítette, hogy szerinte a kaszinók nem a valós bevételüket vallják be. Pusztán a tulajdonosok – köztük Andy Vajna – lelkiismeretén múlik, mennyi jövedelmet ismernek el. Információink szerint a kaszinók éves forgalma megközelíti a 200 milliárdot, amiből 6,2 milliárd a koncessziós díj. A haszon azonban szinte megbecsülhetetlen, mert azt a kaszinó tulajdonosa „önbevallással” állapítja meg. Forrásaink azt mondják, ha a filmügyi kormánybiztos kapzsi lenne, szinte az egész jövedelmet ki tudná vonni az adózás alól. A visszaélésre ugyanis az érvényben lévő törvény lehetőséget ad – állítják szakértők, és hozzáfűzik: ezért kellene megváltoztatni a jogszabályt, amely előírná a gépek bekötését az adóhivatalba. A civilek megemelnék a szerencsejáték adóját is, aminek következményeként az államkasszába befolyt összeg elérhetné akár a százmilliárdot.
Tehát az állam gazdagodna, és nem a magánszemélyek, vagy ha jobban tetszik: az oligarchák. Ehhez azonban legalább annyira szigorúan kéne kontrollálni a kaszinókat, mint az említett sarki fűszereseket vagy kiskocsmákat. Ennek a törekvésnek azonban a leghalványabb jeleit sem mutatja a kormányzat. A jövő szabályozását firtató kérdéseket napokkal ezelőtt elküldtük a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, de lapzártánkig nem kaptunk választ.
Hatalomra kerülve a Fidesz még ragaszkodott a szerveralapú ellenőrzéshez, erre a kormányváltás után, 2011 novemberében javaslatot is tett Rogán Antal. A politikus több tízezer félkarú rabló ellenőrzését akkor az adóhivatalra bízta volna, de aztán rejtélyes okból Rogán tervét Lázár János egy váratlanul megtartott sajtótájékoztatón lesöpörte az asztalról. Lázár úgy látta, hogy az egész szerencsejáték-ipar komoly nemzetbiztonsági kockázatot rejt, és 2012-ben betiltotta a pénznyelők működését.
A lapok akkoriban csak találgatták, hogy a színfalak mögött megvívott harc pusztán a politikai befolyás növeléséről szól-e, vagy más tétje is lehetett a Fidesz vezérkarában lezajlott küzdelemnek. Mára viszont jól látszik, hogy Rogán csak látszólag vesztett a rendet ígérő Lázárral szemben. Ugyanis az ország nyolc kaszinójából hatot a volt polgármesterhez, illetve Orbánhoz közel álló Andy Vajna nyert, kettőt pedig az a Szima Gábor, aki Kósa Lajos városa, Debrecen futballcsapatát tulajdonolja. Mindenki más, még az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. is hoppon maradt. Vajna ráadásul offshore cégen keresztül vette ki hárommilliárdos hasznát, ami miatt egy kormányülés után Lázárnak kellett magyarázkodnia.
Vajna és Szima nyerte az online szerencsejátékok koncesszióját is, így informátoraink szerint ezek haszna, valamint a félkarú rablók, rulettasztalok nyeresége is könnyen a kormánypártok közelében köthet ki. Mindezt persze bizonyítani nem lehet, de Ikotity képviselő szerint a kaszinóba járó emberek száma alapján a valóságban többet költenek el a játékosok a kaszinókban, mint ami a statisztikákban megjelenik. A pénz biztos nem vész el, legfeljebb az útja követhetetlen.
A játékosok érdekvédelme immár többször, hangsúlyozottan felhívta a kormányzat figyelmét arra, hogy a kaszinókban ma működő pénznyerő automaták programjai csalásra alkalmasak. Korábban még a játékautomaták belsejében működött az úgynevezett „integrált ellenőrző készülék”, amely egyértelműen rögzítette, ha valaki manipulálni akarta a gépeket. Ma már ez sincs a gépekben. Az érvényben lévő törvény szerint ezt pótolná a játéktérben felállított kamerarendszer, amely folyamatosan rögzíti a játékteremben történő eseményeket. Azt is, ha a pénznyerő működésébe illetéktelenül „belenyúlnak”. A játékosok véleménye szerint viszont ezek a kamerák inkább a kaszinók belső biztonságára, nem pedig a játék „tisztaságára” felügyelnek, ezért nem tartják megfelelőnek a rendszert. A teljes biztonság több forrásunk szerint az lesz, ha az adóhivatali „tükörszerveren” végre pontosan lehet követni a pénznyerők működését.
A szerencsejátékosok érdekvédelmi egyesületének szóvivője, Abházi József azt mondja, nem csak a mai hatalomra jellemző, hogy „kézben akarja tartani” a szerencsejáték-ipart, hisz a rendszerváltás óta minden kormány meg akarta kaparintani „az aranytojást tojó tyúkot”. De a kaszinók, félkarú rablók tulajdonosai is igyekeztek megőrizni a politika barátságát. Meg nem erősített hírek szerint a játéktermek tulajdonosai még kispártok kampányát is támogatták. Nehéz elképzelni, hogy a hatalmi esélyekkel valóban rendelkező pártok nem kaptak semmiféle anyagi támogatást.
Abházi úgy véli, csak a politikának nyújtott feltételezett előnyök miatt lehet érvényben negyedszázada a kijátszható szerencsejáték-törvény.
