A holnap tegnapja

Gránitalkotmányal kezdődött a tavalyi év. Januárban lépett hatályba Magyarország vadonatúj alaptörvénye, amelyet korábban a fideszes kétharmad írt (mint tudjuk: Szájer József uniós képviselő iPadjén), aztán vídiakeményen szavazott meg, majd rezzenéstelenül szignózott Schmitt Pál húsvéti tollával. Orbán Viktor kormányfő akkor így üdvözölte a törvények közül az elsőt: „A kommunizmus megdöntését követő húsz zavaros év után végre gránitszilárdságú alapot vetettünk a jövő számára.”
A kőkemény alap néhány hónap múlva kicsit megingott, talán felpuhulhatott, mert júniusra már módosítani kellett: az uniós szemöldökráncolás miatt törölték belőle azt a passzust, amely lehetővé tette volna a Magyar Nemzeti Bank és a PSZÁF összevonását.
Ám ezzel a farigcsálás nem ért véget. Nyáron az Alkotmánybíróság megsemmisítette azt a jogszabályt, amely a bírák nyugdíjkorhatárát 70 évről 62 évre szállította le. Navracsics Tibor azonnal vésőt ragadott, és „kőbe álmodta” a kettes számú alkotmánymódosítást. E szerint nem 62, hanem 65 évesen mehettek volna nyugdíjba a bírák.
A közigazgatási miniszter később vissza is vonta a művét, mondván: kivárják az Európai Bíróság ítéletét az ügyben. Novemberben aztán az uniós taláros testület – mint Orbán Viktor fogalmazott – jól „fejbe vágta a döglött kutyát”, vagyis elmeszelte a magyar AB által korábban már megsemmisített hazai törvényt.
Hogy közben mi lett Navracsics visszavont, kettes számú alkotmánymódosításával, nem tudni. A parlament honlapján lábjegyzetként szerepel, de egy rossz reggeli ébredés – mint tudjuk – sok mindent megváltoztathat.
A második, ám kudarcos változtatást követte egy újabb. Ugye nem meglepő, hogy harmadik javítás a keresztségben Magyarország Alaptörvényének második módosítása nevet kapta? Az új passzus révén gránitszilárd emlékművet kapott a választási regisztráció.
Ha már így belejöttek, folytatták tovább: egy újabb, a termőföld védelméről szóló módosító passzuson is kopácsoltak kicsit a kormánypárti törvényhozók. Sőt, Orbán jelezte, van egy újabb ötlete, konzultálna a néppel, így még ő is vésetne az alaptörvényen, mert szerinte „igenis meg kell adni a jogot az önkormányzatoknak ahhoz, hogy úgy dönthessenek: közterületeiken ne élhessenek életvitelszerűen hajléktalanok”.
Hogy miért ez a sok izzadságos munka a jövő talapzatán? Egyszerű a válasz: a kormányfő szerint „az alkotmány egy emberi alkotás”, „tisztelet jár neki”, de meg is lehet változtatni.
A jövő meg majd ellesz valahogy!
---
A nagy kormánypárti kopácsolás közben kinyitott a parlamenti happeningbazár. A választási regisztrációról szóló szavazás után kék cédulák záporoztak a képviselők fejére. Az LMP így emlékeztetett az 1947-es választásokra, amikor a kommunisták a választójogi törvény megváltoztatásával, utaztatott bérszavazókkal szerezték meg a parlamenti többséget. Az ellenzék szerint az új magyar jogszabály hasonló nagyüzemi csalásokat eredményezhet.
A Gyurcsány Ferenc fémjelezte Demokratikus Koalíció képviselői pedig papírmasé figurákkal hergelték a kormánypárti törvényhozókat. A patkóban kiállított képeken narancsszín mezben a magyar „oligarchaválogatott” állt: Orbán Viktor, Simicska Lajos, Nyerges Zsolt, Töröcskei István, Győri Tibor, Mészáros Lőrinc, Pintér Sándor, Lázár János, Rogán Antal, Kósa Lajos. A levezető elnök teremszolgákkal vitette ki az ember nagyságú képeket.
A Jobbik, látva a számára elvesző tért, támadásba lendült, tiszaeszlározott, zsidózott hetykén. Mire a parlamentben sárga csillagot tűzött ki magára több ellenzéki képviselő, és év végére végre összejött a közös fellépés: Rogán Antal, Bajnai Gordon és Mesterházy Attila együtt szónokolt a több tízezres antifasiszta tömeg előtt.
De hogyan jutottunk idáig?
Februárban Gyöngyösi Márton a Jewish Chronicle című londoni hetilapnak nyilatkozva megkérdőjelezte a magyarországi holokauszt áldozatainak számát. „Fantasztikus üzlet lett a számok körül zajló ugrándozás” – mondta, és nácizta Izraelt, dicsérte Iránt. Aztán persze „bátran” nem vállalta a nyilatkozatát, mert szerinte az angol újságíró ferdített.
Közben a szélsőjobb Zagyva-szárnya is címlapokra került. Az olykor ostorával vigéckedő Zagyva György Gyula – ahogy szokott – ismét „intelligensen” viselkedett, és egy bizottsági ülésen falhoz vágta a gyöngyöspatai eseményekről szóló jelentést, s „jókat” szitkozódott közben.
Képviselőtársa, a „nagy tudású” Baráth Zsolt szélsőjobboldali nevelőtanár sem akart lemaradni: a parlamentben megemlékezett a 130 éve meghalt tizenéves Solymosi Eszterről. Így a zsidók bűnösségét hirdető tiszaeszlári vérvád ismét elhangozhatott a magyar Országgyűlésben. Erre Fónagy János fideszes államtitkár kért szót: „Az elmúlt tíz perccel a Jobbik odasorolta magát, ahova sokan gondolják” – mondta.
Év végén Gyöngyösi a palesztin–izraeli harcok kapcsán ismét zsidózott egyet: „Úgy gondolom, pont itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus kapcsán annak, hogy felmérjük azt, hogy az itt élő és különösen a Magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. Úgy gondolom, hogy adósai egy ilyen felméréssel Magyarországnak.”
A következő hetek reagálásai közül ismét a fideszes Fónagy Jánosét másoljuk ide. A Vona Gábor Jobbik-elnöknek címzett beszéde megrázó volt, és higgadt:
„Nem vagyok kettős állampolgár – tudom, hogy erre ment ki a kérdés. Az ön elvbarátainak már írásban is megválaszoltam, önnek is meg fogom: nem vagyok kettős állampolgár. Mi több, hívő sem vagyok, apám, anyám zsidó volt, én is az vagyok, ha tetszik, ha nem. Én sem tudok választani, én ebbe beleszülettem. De önök tudnának választani, és önök ezt választották, ezt az utat. Viseljék érte a történelem és a magyar társadalom minden ítéletét!”
A szélsőjobb nemcsak önmagára rántotta a szennyet, hanem a többi pártra is. A DK és a Fidesz Szálasi rehabilitációjáról folytatott egymással méltatlan vitát. Vadai Ágnes interpellációjában azt kérdezte Orbán Viktor miniszterelnöktől, hogy készülhetünk-e Szálasi rehabilitációjára. Szerinte ugyanis Horthy-reneszánsz tanúi lehetünk Magyarországon, és ebben fideszes polgármesterek is segédkeznek. Vadai szerint Horthy Szálasi gyilkos hordái közé játszotta a hatalmat, mindemellett egymillió magyar életéről kellett volna háborús bűnösként számot adnia, ha Sztálin kegyelme ettől meg nem óvja.
Orbán helyett Navracsics Tibor válaszolt, aki gyurcsányozott egy jót: felhívta a figyelmet, hogy a volt kormányfő egy olyan szemlőhegyi villában lakik, amelyet előbb a nyilaskeresztesek koboztak el zsidó tulajdonosaitól, majd a kommunisták.
Kellett ez?
--
Végezetül két, Örkény tollára illő egyperces történet a tavalyi évből. Jól mutatja a hatalom természetrajzát: a cinizmust és az arroganciát.
A tandíj elleni, egyre erősödő diáktüntetések miatt Kövér László házelnök tanácstalanul vakarta a fejét. Nem értett az egyetemisták demonstrációjából semmit. Kétségeinek így adott hangot a sajtó előtt: "Nem értem, hogy mi ellen tiltakoznak a tüntetők, hiszen őket már nem érinti a keretszám csökkentése, bent vannak a felsőoktatásban.”
Magyarul: mit ugrálnak, hiszen a reformok inkább az új felvételizőket, a most középiskolába járókat érintik. Hogyan is fogalmazott a minap egy tévéműsorban az egyetemista Kóbor Andrea, a Hallgatói Hálózat tagja? „A kormánynak fogalma sincs arról, hogy mi az a szolidaritás!”
Kövér cinizmusa hatott. Másnapra a gimnazisták is tüntetni kezdtek.
A másik történet elején a házelnök által gyűlölt szocik vitték a prímet, de a végére fordult a kocka. A szocialista Lukács Zoltánnak az iskolák államosításáról az a filmbeli betörőpáros jutott eszébe, „akik állnak a ház előtt, és azon tanakodnak, hogy pajszerrel vagy álkulccsal menjenek-e be, aztán a végén kiderül, hogy egyik sincs náluk”. A képviselő mondatait követő kormánypárti ricsajt így csendesítette le Kövér házelnök: „Felhívom kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, hogy a demagógia a szólásszabadság része, úgyhogy legyenek szívesek türelemmel hallgatni.”
Ezt a szocialista Nyakó István nem bírta szó nélkül: „Ez nem a Fidesz választmányi ülése, elnök úr!”
Ekkor Kövér házelnök megmutatta, milyen lesz a gránitalapú jövő: „Legyen szíves elhagyni az üléstermet, képviselő úr!”
Nyakó nem mozdult. Tavaly még bent maradhatott. Idén azonban az új házőrség fogja kivezetni.