A hatalom cinizmusa: „süket fülekre” találnak a siketek

Kósa Ádám az EP első siket képviselője, egyben a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) elnöke is. Lapunknak írt levelében hangsúlyozta: a 2009-ben született hazai jelnyelvi törvényt az általa vezetett SINOSZ harcolta ki. Mindenekelőtt Kósa Ádám érdeme volt, aki nyílt levelet küldött Szűcs Erikának, az akkori szociális miniszternek: „Ebben felhívta a figyelmét a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményből fakadó kötelezettségekre a jelnyelv törvényi elismerésével kapcsolatban. A nyílt levél megtette a hatását, és megkezdődött a jogalkotási munka” – írta helyreigazító kérelmében nekünk Kósa.

Köszönjük ezt a szerintünk is fontos kiegészítést. Ugyanis ez is alátámasztja: a Bajnai-kormány idejében még megtörténhetett, hogy egy társadalmi szervezet elnökének levelére a kormányzat reagált, mi több, párbeszédet kezdeményezett az érintett civilekkel. Majd velük együttműködve alkotott törvényt.

Erre a Fidesz elmúlt négyéves kormányzása alatt gyakorlatilag nem volt példa. A „központi akarat” döntéseit sosem előzte meg valódi szakmai, társadalmi egyeztetés. Rengetegen írtak nyílt leveleket, tiltakozó petíciókat, amelyeket a hatalom rendszerint szóra sem méltatott, esetleg gúnyolódva megtorolt.

Vajon ez is felháborítja és megdöbbenti Kósa Ádámot?

A fideszes EP-képviselő többször nyilatkozta: húsz éven át küzdöttek, míg végre, 2009-ben a parlament elfogadta a jelnyelvi törvény. Örülünk, hogy legalább a balliberális kormányok komolyan vették a halláskárosultak ügyét.

Épp az objektív tájékoztatás miatt mondjuk el azt is, hogy előzőleg már 2003-ban megalakultak nálunk a jelnyelvi tolmácsszolgálatok, majd országos hálózatuk – a Gyurcsány-kormány kezdeményezésével és finanszírozásával. Hazánk írta alá elsőként a halláskárosultak jogairól szóló ENSZ-egyezményt 2007-ben. Gyurcsány Ferencnek volt akkor is a miniszterelnök.

Nyilván joggal bírálható a baloldal is: tehettek volna sokkal többet a hátrányos helyzetűekért, fogyatékkal élőkért. Nem mentségükre, de azokban az években robbant ki a gazdasági világválság. Mégis megalkották azt a törvényt, amely előírta: minden siketnek évi 120 órás ingyenes jeltolmács-szolgáltatást biztosít és fizet az állam.

A SINOSZ és Kósa érdemeit senki nem vitatja. Csupán a tárgyilagosság kedvéért felsoroljuk azokat a szervezeteket is, akik a jelnyelvi törvény előkészítésében szintén részt vettek, s akiknek a munkáját a Parlamentben megköszönték:

A Siketvakok Országos Egyesülete
A Jelnyelvi Oktatók Egyesülete
A Jelnyelvi Tolmácsok Országos Szövetsége
Az ELTE Bölcsészettudományi Kara
A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar
A Hallássérültek Iskolái Szövetsége
A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítványa
A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal.

Ha Kósa Ádámnak annyira fontos a hiteles tájékoztatás, őket miért felejtette el megemlíteni?

A második Orbán-kormány rendelkezései a legkiszolgáltatottabb rétegeket sújtották leginkább. Rengeteg embertől megvonták a rokkantsági nyugdíjat, helyette a minimálbér 30-50 százalékát érő rehabilitációs ellátást kapják, és kizavarták őket dolgozni a nem létező munkaerőpiacra. Mindez a siketek többségét is rendkívül súlyosan érinti. Ez nem döbbenti meg Kósát?

Nem a 168 Órát kell meggyőzni arról, hogy a SINOSZ milyen sokat tesz a hallássérültekért. A fideszes EP-képviselő erről inkább saját sorstársait győzze meg. Például azokkal, akik két éve a szövetség székháza elé koporsót tettek, s transzparensekre írták: „Hol a jogvédelem? Mit csinál a SINOSZ?” A siketek a mozgássérültekkel együtt a Kossuth téren is tüntettek aztán, petíciót írtak Orbán Viktornak. Olvasta ezt Kósa Ádám? Mit válaszolt rá? Az elmúlt években hány munkahelyet sikerült teremteni a siketeknek és a nagyothallóknak?

Azt, hogy a szabadúszó jeltolmácsok egyre többet dolgoznak egyre kevesebb óradíjért, onnan tudjuk, hogy ők elmondták nekünk. Bizonyára Kósa Ádámnak vagy akár az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) illetékeseinek is elmondanák, ha kapnának erre lehetőséget. Vagy ha a jeltolmácsok leveleire, megkereséseire esetleg reagált volna valaki. A nekünk nyilatkozók nem kaptak válaszokat.

Jogszabály szerint a mindenkori minimálbér nyolc százaléka a szabadúszó jeltolmács bruttó óradíja. Ez jelenleg 8100 forint. Az EMMI – a havi teljesítmény alapján – utólag fizeti a pénzt a jeltolmácsszolgálatoknak. Ők az összeg 60 százalékát kötelesek kifizetni a tolmácsaiknak. A cikkünkben is nyilatkozó Bertus Tímea jeltolmács tájékoztatott minket arról, hogy januárban a törvényesen előírt minimális óradíj 59 százalékát fizette a minisztérium. Februárban 57 százalékot. Hogy mi marad az összes levonás után a jeltolmácsoknak? Sokszor útiköltségre sem elég. A törvény által előírt minimumot sem kapják meg. Vajon ez nem jogsértő? Ez nem döbbenti meg a politikusokat?

Úgy tudjuk, az érintett jeltolmácsok közös tiltakozásra készülnek, ilyen fizetési feltételekkel nem fognak munkát vállalni.

Kósa Ádám szerint nem igaz, hogy az ingyenes jeltolmács-szolgáltatást egyre többen veszik igénybe, s ezt a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Nonprofit társaságától (FSZK) vett adatokkal igazolja: „2009-ben 2013 ügyfél vette igénybe a jelnyelvitolmács-szolgáltatást. 2013-ban már csak 1946 ügyfél.”

Mi is utánanézettünk ennek az FSZK-nál. Idén március elején már 2838 főre nőtt a jeltolmácsot használók száma. Ami persze jó hír, hisz azt mutatja, egyre többen tudnak a nekik járó ingyenes lehetőségről. Ugyanakkor ez a jeltolmácsokra egyre több terhet ró, s munkájukat nem térítik meg.

Kétségtelenül hasznos, ha létrejön hazánkban is az online videó jeltolmácsszolgálat. A pályázatot az Új Széchenyi Terv keretében írták ki. A projekt uniós finanszírozásból valósult meg. A pályázaton való részvétel feltétele volt – ahogyan ezt Kósa Ádám is elismeri –, hogy az adott jeltolmácsszolgálatnak 13 ezer fős tagsága és 12 megyei jelnyelvitolmács-szolgálata legyen. Ezeket a kritériumokat csakis a SINOSZ tudta teljesíteni. Ezért is fogalmaztunk úgy, hogy eleve rájuk írták ki a pályázatot. Valós versenyhelyzet nélkül nyerték el a több mint félmilliárd forintos pályázatot. Kósa Ádám szerint ki és milyen megfontolásból írta ki így a pályázatot, és neki volt-e ehhez köze?

Egy online rendszer kiépítése és működtetése szempontjából teljesen mindegy, hogy a SINOSZ-nak hány tagja van és hány tolmácsirodát tart fenn. Hisz épp az a lényeg, hogy helytől függetlenül, az ország bármelyik pontjáról, bármelyik hallássérült rákapcsolódhasson az internetes rendszerre. A pályázati versenyben kiderülhetett volna, ki tud egy ilyen speciális szoftvert és hálózatot nagyobb tapasztalattal, olcsóbban megvalósítani.

Cikkünkben említettük, hogy például a Hallatlan Alapítvány a Vodafone Magyarország Zrt.-vel együttműködve tavaly június óta működtet internetes jeltolmácsszolgálatot a Péterffy kórházban. Programjukat hamarosan minden siket használhatja. Ők mindezt – állami támogatás nélkül – a félmilliárd töredékéből valósítják meg.

A SINOSZ viszont a saját online tolmácsrendszerének próbaidejében 1250 tabletet oszt szét „kölcsönbe.” Elnökük szerint nem a tagjaiknak adják a táblagépeket, hanem azoknak, akik egy külön internetes oldalon ezért regisztrálnak.

Vajon miért nem teszi hozzá, hogy itt csak befizetett tagsági díjjal rendelkező SINOSZ-tagok regisztrálhatnak, s kérhetik a táblagépeket? Vagy rosszul tudjuk?

Mi a garancia arra, hogy a közpénzből finanszírozott online szolgáltatáshoz és a drága műszaki eszközökhöz minden hallássérült hozzájuthat majd? És nem csak a SINOSZ tagjai? Ugyanis ha csupán ők élhetnek ezzel a lehetőséggel, az diszkriminálná mindazokat, akik nem akarnak tagsági díjat fizetni a SINOSZ-nak.

Kósa Ádám válaszait természetesen örömmel közzétesszük. Csupán arra kérjük, ne csak arra válaszoljon, amire ő szeretne, hanem valamennyi kérdésünkre, tételesen.