A fővárosi gyerekek inkább küzdhetnek tanulási zavarral

Az ország egyik legelismertebb egyetemén, az ELTE Jogtudományi Karán éppen egy mesterképzéses csoport az órakezdésre vár. Egy kisebb beszélgető társaság szétröppen, mikor belép a terembe a csinos és okos lány, akit nevezzünk el Évának. Éva többször felszólal órákon, kérdez és válaszol is, ha kell, angol középfokú nyelvvizsgája van, és nemzetközi alapképzéses diplomája. A csoporttársaknak mégis hirtelen sürgős tennivalója akad, amikor a lány megjelenik. Van, aki kunyerálónak, kéregetőnek nevezi, van, aki egyszerűen lustának és szemtelennek tartja, s olyan is van, aki tudja Éváról, hogy diszgráfiás. Azért kéri el a csoporttársai jegyzeteit, mert lemarad, nem tudja leírni az órán elhangzottakat. A segítőkész kisebbséggel sem mindig könnyebb, hiszen a kézírást is nehezen olvassa.

Éva a helyzetéről nem szívesen beszél, szégyelli a születéskori oxigénhiány következményét, a tanárok előtt viszont kénytelen színt vallani, ugyanis csak szóban tud levizsgázni vagy gépelt házi dolgozatot adhat be.

Éva a tanulási zavarral küzdők azon gyarapodó kisebbségébe tartozik, akik eljutnak a felsőoktatásig. A sajátos képzési igényű hallgatók száma jelenleg 1600, a negyedmillió felsőoktatásban tanuló között, míg 2002-ben ez a szám csak 271 volt. Az írás, olvasás, számolás zavaraival küzdő hallgatók ennek egyharmadát teszik ki, de számuk az elmúlt években megháromszorozódott.

Dr. Závoti Józsefné, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógia Karának egyetemi docense, évtizedek óta foglalkozik a gyermek- és fiatalkori tanulási- és teljesítmény zavarokkal.

– A mai fejlett számítástechnikai háttérnek és a köz- és felsőoktatási törvényeknek köszönhetően a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás tanulók előtt egyre inkább megnyílt a felsőoktatás korábban zárt kapuja – mondja az egyetemi docens.

A fogyatékosság körébe sorolt tanulási zavarok révén a felsőoktatásban jelentős pluszpontok „szerezhetők” (a maximális 480 pontból legfeljebb 40 pont). Az állami törvényhozás az akadályozott fiatalok segítségéül biztosít még számos koordinációs és mentorhálózatot, fogyatékossági igénynek megfelelő számonkérési módokat, és egyéb szociális támogatásokat.

– A mostani huszonéves generáció az a korosztály, akiket már gyerekkoruk óta szakemberek segítettek a tanulási problémák leküzdésében, így képességzavaraik ellenére sikeresebben vehették az akadályokat. Képzeljük el azt az érzést, amikor egy embernek minden intellektuális és értelmi képessége adott, sok esetben magasabb szinten is, mint kortársaiknak, mégis képtelen helyesen leírni, azt, amit egyébként tartalmilag jól értelmez, és jól tud – fejti ki a speciális pedagógus.

A budapesti gyerek könnyebben lesznek tanulási zavarosak

A tanulási zavar kialakulásának számos oka lehet. Ilyen a magzatkorban elszenvedett minimális károsodás, a szülés körül fellépő oxigénhiány, de meghatározó a szociális háttér is, kiváltképp a családi környezet.

– Megváltoztak a hagyományos családi kötelékek és kapcsolatok. A családok érzelmi támaszként egyre kevésbé funkcionálnak. A szülőknek nincs ideje foglalkozni a gyerekekkel, így kevésbé tudják segíteni az esetleges iskolai frusztrációk levezetését a beszélgetések, bátorítás, segítség, a szeretet és elfogadás éreztetése által. (Kimutatott tendencia, a súlyos magatartási és tanulási zavarral küzdő iskolások létszámának emelkedése.) A szülők sok esetben a természetes iskolai követelményeket is súlyos leterhelésként értelmezik, ezért jellemző a teljesítmény-problémák toleranciája, ami viszont meggátolja a valós tanulási nehézségek felismerését – fest képet a mai családi helyzetről a speciális pedagógus.

A tanulási zavarok kialakulásában fontos szerepet játszhat még a lakóhely környezete. A nagyvárosokban felnövő gyermekek mozgástere leszűkül, mindenhova tömegközlekedési eszközzel, vagy kocsival viszik őket. A fejlődésben levő idegrendszer visszamaradásához a mozgáshiány mellett hozzájárul a Budapestre kiváltképp jellemző magas levegőszennyezettség, levegőbe kerülő ólommennyiség, tiszta oxigén hiánya is.

Összefüggések a devianciával

Pontos diagnosztikai módszerek már 5-6 éves korban kimutatják, és előre jelzik a tanulási- és megismerési zavarok tüneteit. A diszlexia prevenciós és reedukációs tevékenységgel látványos eredményeket lehet elérni, amely Meixner Ildikó, gyógypedagógus, pszichológus és pedagógiai szakpszichológus módszerére épül. Nemcsak az újabb diszlexiák kialakulásának megelőzésében, hanem diszlexiás gyermekek újra olvasóvá nevelésében is ezreknek segített több évtizedes kutatómunkájának eredményével, tapasztalataival, amit kezdő pedagógusoknak is továbbadott.

Folyamatos iskolai kudarcoknak, sikertelenségnek, frusztrációnak, visszautasításnak van kitéve az a gyermek, akinél nem ismerik fel időben a tanulási nehézségeket. Az elismerés, pozitív értékelés, elfogadás iránti vágy és ennek hiánya sok esetben a devianciák felé sodorja a fiatalokat. A felgyülemlett frusztráció agresszivitásba, depresszióba, evéskényszerbe, ellenkultúrákba, korai alkohol, cigaretta és drogfogyasztásba, és egyéb kicsapongó viselkedési formákba hajthatja a tizenéveseket – mondja Dr. Závoti Józsefné évtizedes kutatómunkával a háta mögött.

„A jobboldali végtagjaira kiterjedt a tikkelés”

– Eljutott hozzánk egy család, ahol a kisfiú már másodikos korára olyan agresszívvé és durva viselkedésűvé vált a szüleivel, testvéreivel szemben, hogy az iskolában tehetetlenek voltak. Vizsgálata során kiderült, diszlexiával küzd, ez pedig olyan súlyos, folyamatos iskolai meg nem felelést eredményezett, ami a kisfiúból rendkívüli agresszivitást váltott ki – magyarázza a speciális pedagógus.

Sokkal később derült ki annak a hatodikos fiúnak a problémája, akinek a jobb oldali végtagjaira kiterjedő tic (izomrángás) bizonyította neurotizált állapotát, amely az iskolai teljesítményzavarra vezethető vissza. Sem a szülők, sem a pedagógusok nem vették észre, hogy speciális tanulási segítségre szorul a fiú, hanem egy ismerős juttatta el szakemberhez.

Megállapították, súlyos fokú diszlexiás és diszgráfiás, így speciális osztályba irányították, ahol már eredményesen folytathatta tanulmányait.

A jól végződők példák száma nemcsak a hétköznapokban magas, hanem a történelem is számos kiemelkedő életpályát tár elénk a „diszesek” közül. Gondoljunk csak a Nobel-díjas Albert Einsteinre, a történelem meghatározó politikusaira, mint Winston Churchill, vagy Nelson Rockefeller, de a villanykörte feltalálója, Thomas Edison, a meseíró H. C. Andersen, vagy akár Leonardo Da Vinci is eszünkbe juthat. (Egyes kimutatások szerint a férfiak körében, bizonyos genetikai okok miatt magasabb a tanulási zavarok kialakulása.)

Zsibbasztó vizuális ingerek

Hazánkban minden negyedik ember funkcionális analfabéta, azaz tud írni és olvasni, de nem tudja értelmezni, felfogni az olvasottakat. Tehát ez nem a klasszikus értelembe vett tanulási zavar.

A 2006-os OECD-államokban végzett összehasonlító vizsgálat szerint a magyar gyerekek szövegértési képességei a nemzetközi átlag alatt vannak. Ennek nemcsak a romló olvasáskultúra az oka, hanem az erős vizuális ingerek, amelyeket megszokva már túl nagy energia-befektetést igényel az értelmi képesség számára az olvasott szöveg feldolgozása. Másfelől a nem megfelelő olvasás-tanítási módszerek is termelik a funkcionális analfabetizmust. A részképesség zavarral küzdő gyermek számára a globális olvasástanítási módszer felerősítheti a zavar tüneteit.

Szakemberek egyetértenek abban, ha az iskolák alapból a magyar nyelv sajátosságaihoz igazodó, valamint a gyermek képességeit szem előtt tartó olvasás-tanítási módszereket alkalmaznának, emelkedne a hazai, évtizedek óta alacsony szinten stagnáló olvasási készség. A Meixner-módszer alkalmazása nemcsak a diszlexiások életét könnyíti meg, hanem szinte elkerülhető az olvasászavar kialakulása is, mint ahogy ez számos hazai iskolában eredményesen működik is.

Érdemes tehát az egységesíteni kívánt közoktatási rendszer tekintetében a gazdasági érdekek mellől a minőségieket sem kifelejteni.