A fogorvosom úgy véli
Azt mondja minap egy javakorabeli (ne szépítsük: idősebb) kedves fogorvos, hogy ő bizony a katonaságnál tanulta meg, de örökre, hogy nem mindig az van, amit szeretne. Ebben a tudatban élte le boldog életét.
Ha hozzá számítjuk, hogy mindössze fél évig (előfelvételisként egy évig?) nyúzta az angyalbőrt, akkor elgondolkodtató ez az életre szóló tapasztalás. Arról nem szólva, hogy a legenda szerint az „urakkal” finomabban bántak a seregben, mondván: maguk értelmes emberek, egyetemisták, egyik másikuknak talán még érettségije is van.
Minthogy benne dolgozott a számban nem tudtam a Magyar Néphadsereg ilyen megkésett és áttételes dicséretére reagálni. Mert dicséret ez. Egykoron legtöbben és legkésőbb a seregben tanulták meg, hogy bizony: nem minden úgy van, ahogy akarjuk. E felismerés nélkül pedig nehéz élni. De velünk, a közelünkben élni talán még nehezebb.
A folytatást
Miskolczi Miklós blogjánolvashatja.
