A fideszes Voldemort Nagyúr és a pénzfalók – Így lopnak uniós milliárdokat
2015 eleje, Tiszaújváros, Mamma Rosa olasz étterem. Itt találkozik rendszeresen egy baráti társaság, s arról beszélnek, milyen jó lenne megcsípni egy jó kis uniós pályázatot. A 46 éves E. Zsolt – az ügy egyik gyanúsítottja – korábban már létrehozott egy országos szociális szövetkezeti hálózatot, amellyel 2014-ben a brüsszeli LIFE pályázaton igényeltek működési támogatást, de nem nyertek. A másik résztvevő az azóta szintén gyanúsított 47 éves B. Tibor. Ő az, aki együtt jár szaunázni az ugyanúgy tiszaújvárosi K. Péterrel. Utóbbi izzadás közben nemegyszer hangoztatta: jó kapcsolatai vannak uniós pályázatokban bennfentesnek számító, fontos emberekkel. E. Zsolt vallomása szerint K. Péter nemcsak jó barátja Mengyi Rolandnak, a térség fideszes országgyűlési képviselőjének és választókerületi elnöknek, de tudomása szerint a honatya egyik gyerekének ő a keresztapja. K. Péter végül ígéretet tett a baráti párosnak, hogy tesz egy kört és tolmácsolja igényüket „odafenn” pályázati témában.
Így is lett, az ajánlás sikerrel járt, a két férfi 2015 tavaszán Pestre utazott egy találkozóra a Parlament melletti egyik kávézóba. Ide Mengyi Roland egy másik öltönyös férfival érkezett, akinek a nevére egyikük sem emlékezett a kihallgatásokkor, a fényképes azonosítást pedig nem látta indokoltnak a nyomozó hatóság. E. Zsolt és B. Tibor a találkozón elmondta: van egy kétszáz szociális szövetkezetből álló hálózatuk, és ennek működtetésére szeretnének pályázni.
Mengyi Roland 2014. október 28-án az Országgyűlés plenáris ülésén„Azt tudom mondani, hogy erre felcsillant Roland szeme, láthatóan elkezdett érdeklődést mutatni a dolog iránt” – vallotta utóbb E. Zsolt. Miközben a szövetkezetekről számoltak be, Mengyi és az ismeretlen öltönyös több alkalommal is jól kivehetően arról diskuráltak egymás között, hogy ezt meg kell beszélni „L.-lel”. Mengyi végül kijelentette: elég sok uniós pénz maradt itt, és ha nem utalják ki, akkor vissza kell küldeni Brüsszelbe. Azt mondta, futnak egy kört – áll a vallomásokban –, majd arra kérte a két férfit, hogy K. Péter legyen az összekötő, vagyis neki kell odaadniuk a pályázók adatait.
A szövetkezetekről készült táblázatot egy kecskeméti könyvelő, a szintén gyanúsított F. Márta állította össze. Kis idő múlva pedig K. Péter jelezte, úgy néz ki, lesz pénz, újra találkozniuk kellene a Parlament melletti kávézóban.
Erre az összejövetelre Mengyi Roland már hozott egy pályázatírót is, az ügyben szintén gyanúsított B. Szilviát, a Public Sector Consulting Kft. szakemberét. Mengyi a vallomások szerint azt mondta, volt benn a „nagy embernél”, aki úgy megörült, hogy majdnem leesett a székről, mert ezek a szövetkezetek sok embert tudnának foglalkoztatni pályázati pénzből. Mengyi hozzátette: csaknem kétmilliárd forint TÁMOP-os pénz ragadt bent, ennek egy része a ki nem fizethetett Borsod megyei roma szövetkezetes pénzből maradt. A modellt is vázolta: a megítélt támogatási összeg 50 százalékát vissza kell fizetni nekik.
A feles visszakövetelés hallatán E. Zsolt és B. Tibor a fejüket fogták, mondván, ez túlzott igény, nem tudják végigvinni a szövetkezeti hálózaton. Ám a pályázatíró B. Szilvia megnyugtatta őket, mondván, ezek csupán költségek, amelyet a szövetkezeteknek le kell számlázniuk oktatás, e-learning, konferencia- és workshopszervezés címén, a támogatás másik fele pedig megmaradna náluk bérre, járulékokra.
A csapat ezután rendszeresen találkozott a Public Sector Consulting Kft. fővárosi irodájában, ahol B. Szilvia készítgette a forgatókönyvet, vagyis annak a pályázatnak a konstrukcióját, amelyet a minisztérium fog kiírni. Mivel a ciklusra adott uniós pénzek felhasználási határideje 2015. december 31. volt, gyorsan és hatékonyan kellett kidolgozniuk a részleteket. A kétszáz szövetkezetből álló rendszer ezért száz tagra csökkent, végül húsz szövetkezetre. A pénzt – első körben öt-hétszázmillió forintot – pedig nem foglalkoztatásra, hanem hálózatbővítésre adták volna. Ám emiatt a visszaosztás aránya radikálisan megváltozott: az ötven helyett csupán tíz százalék maradt volna a szövetkezeteknél, és kilencven százalékot kellett volna különböző jogcímeken visszautalni.
A szövetkezeteket gründoló főszereplők ezen megint felháborodtak. E. Zsolt vallomása szerint Mengyi és B. Szilvia ekkor többször is azzal nyugtatta őket, hogy „ha ezt a projektet sikeresen végigcsináljuk, hosszabb távon együtt kívánnak velünk működni. Konkrétan arról volt szó, hogy a 2020-as pályázatokból egy körülbelül kétmilliárd forint összegű támogatás volt nekünk beígérve, amit valóban foglalkoztatásra adtak volna. Ebből biztosan nem kértek volna vissza ennyit.”
Aztán jött az újabb csapás.
2015. július elején egy este K. Péter felhívta B. Tibort, hogy beszélniük kellene, s épp szülei tiszaújvárosi házában pingpongozik Mengyi Rolanddal. B. Tibor, helybéli lévén, odament. Vallomásában még arra is emlékezett, hogy a garázson át ment be, egy alagsori helyiségen keresztül, és a házban lévő bárpultnál ült Mengyi. A fideszes képviselő azt mondta, vannak információi a szövetkezeti pályázattal kapcsolatban, de „itt és most el kellene dönteni, hogy megbízunk-e egymásban annyira, hogy most már a pénzről is kell beszélnünk (...) ez egy egyirányú utca, és innen visszafordulni nem lehet, és ahhoz, hogy tudjunk együtt dolgozni, ahhoz az ő részükről is bizalom szükséges, ennek az az alapfeltétele, ha átadunk ötmillió forintot még a pályázat kiírása előtt úgymond alkotmányos költség jogcímen”. B. Tibor azt felelte, nincs felhatalmazása ebben dönteni, meg kell beszélnie a többiekkel. Mengyi néhány nap gondolkodási időt adott, és összekötőként újra csak K. Pétert jelölte meg.
B. Tibor másnap felhívta E. Zsoltot, és a lehallgatott beszélgetés szerint hosszan dilemmáztak a Mengyi-féle alkotmányos költségen. A két férfi rizikósnak vélte az ajánlatot, mondván, semmi garancia nincs arra, hogy ha összeszedik is a pénzt, meglesz a sikeres pályázat. E. Zsoltban az is felvetődött, hogy mindez K. Péter magánakciója, ezért ragaszkodott a személyes találkozóhoz, hogy ő is hallja Mengyi szájából az előre kifizetendő ötmilliós alkotmányos költséget. A helyszín újra a Mamma Rosa, a tiszaújvárosi olasz étterem. A négy férfi egy sarki asztalnál ült a teraszon. A vallomások szerint Mengyi nem sokat kertelt, kijelentette: „Most öt, ha lezárják, még öt, vagy így, vagy sehogy!”
B. Tibornak nem volt ennyi készpénze, az ötmillió forintot E. Zsolt, valamint F. Mártának, a kecskeméti könyvelőnőnek az édesanyja előlegezte meg. A pénzt Tiszaújvárosban adták át. B. Tibor biztosítékként készített egy színlelt menedzseri megállapodást, amelyen keresztül a Kreatív Job Szövetkezet kifizette a pénzt K. Péternek, mondván, ha a pályázatuk sikerrel jár, akkor megtarthatja az ötmillió forintot, ha nem, akkor van jogalap visszakövetelni.
2015. nyár végétől folyamatosan zajlanak az egyeztetések a részletekről a pályázatíró B. Szilvia és a többi gyanúsított között, a 90–10 százalékos elosztási arány azonban nem akart megváltozni, sőt B. Szilvia ahhoz is ragaszkodott, hogy a különböző költségekre beszámlázó cégeket is csak ő nevezheti meg.
A tárgyalások végére a megtartható 10 százalékos támogatási szelet is tovább csökkent. A rögzített beszélgetések szerint egyharmada Mengyié, egyharmada B. Szilviáé, egyharmadán pedig a két gyanúsított férfi osztozott volna.
2015 késő őszét írunk, a viszony egyre feszültebb lett a felek között. Ekkor már tart a nyomozás. Úgy tudjuk, az egyszerű, nem is nagy összegű adócsalás miatt indult, s csak fokozatosan kerekedett ki a történet a hatóság számára. A főszereplők megfigyelése miatt a NAV tájékoztatta Balog Zoltánt, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetőjét, ezért a szóban forgó pályázat végső kiírását végül úgy módosították, hogy az ne feleljen meg az ügyben szereplő szövetkezeteknek. A támogatási kérelmeket elutasították, később a fellebbezéseket is.
A kudarc kivágta a biztosítékot a főszereplőknél. A tiszaújvárosi csapat elsősorban B. Szilviát, a Public Sector Consulting Kft. pályázatíróját tartotta felelősnek, aki a felvetéseikre egy 2015 végi lehallgatott telefonbeszélgetésben annyit mondott: „elengedték az ember kezét (...) állítólag a NAV is megkereste az embert”. F. Márta, a könyvelő pedig azt mondta E. Zsoltnak a telefonban: „Örülök, hogy valaki adott egy fülest, mert ha a pályázatba belementünk volna, akkor bilincsben vittek volna el.” Ez a pályázati pénz kiutalása nélkül is megtörtént.
A főszereplők ettől kezdve már csak a nehezen összekapart ötmillió forintnyi „alkotmányos költséget” szerették volna visszaszerezni K. Pétertől. A férfi végül hosszas huzavona után visszavitte a pénzt. Ekkor tartóztatták le őket a NAV nyomozói, az ötmilliót pedig lefoglalták.
Az ügyben eddig öt embert gyanúsítanak különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete, valamint hivatali vesztegetés bűntette miatt. F. Márta, E. Zsolt és B. Tibor beismerő vallomást tett, ők szabadlábon védekeznek, K. Péter, valamint B. Szilvia előzetes letartóztatásban vannak, tagadják, hogy bűncselekményt követtek volna el. A nyomozást a NAV július 11-én átadta a Központi Nyomozó Főügyészségnek, mert az adóhatóság szerint mentelmi joggal rendelkező személyt is érint.
Voldemort Nagyúr húsüzem-átadáson Megyaszón 2015. szeptember 24-énNagy Andrea ügyészségi szóvivő kérdésünkre elmondta: a gyanúsítottak között nincs mentelmi joggal rendelkező személy, nem kezdeményeztek mentelmijog-felfüggesztési eljárást az ügyben. Arra vonatkozóan, hogy tervezik-e, kijelentette: ezzel kapcsolatban nem nyilatkoznak.
Felvetődik a kérdés, hogy ennyi ideje tartó lehallgatás, megfigyelés után miért nem ütöttek rajta K. Péteren a NAV-nyomozók, amikor az ötmillió forint átvétele után követték, és a jelentések szerint egy csomagot adott át Mengyi Rolandnak. Miért nem kaptak zöld jelzést a fiktív szövetkezeti pályázatok? Hiszen így a különböző költségekre beszámlázó cégeken keresztül fel lehetett volna göngyölíteni a teljes hálózatot. Választ e kérdésekre sem kaptunk az illetékesektől, informálisan annyit tudtunk meg: erre a nyomozók nem kaptak utasítást.
A Zuschlag-ügyhöz hasonlóan most is déja vu érzése támad a kívülállónak, hiszen miután a NAV értesítette Balog Zoltánt a nyomozásról, a rendszer elkezdett szivárogni: ez visszaköszön az érintettek letartóztatást megelőző telefonbeszélgetéseiben: „többen vagyunk a vonalban”. Mengyi barátja, K. Péter pedig ekkortájt figyelmezteti a tiszaújvárosiakat, hogy lehallgatják őket, ennek ellenére államtitoksértés miatt nem indult eljárás az ügyben. A gyanúsítottak vallomásaiban olyan kitételek is szerepelnek, miszerint: nekünk jó, hogy Tállai András lett a NAV vezetője, mert jó viszonyban van Mengyi Rolanddal.
Az ügy első kormányzati bukóembere Köpeczi-Bócz Tamás államtitkár. Ő koordinálta a TÁMOP-os pályázatokat, valamint a bennragadt uniós pénzeket. A hozzá tartozó irodákban tartottak néhány hete házkutatást és vittek el iratokat a NAV nyomozói. Ráadásul Hadházy Ákos, az LMP társelnöke is feljelentést ígért egy Szervezeti hatékonyság fejlesztése az egészségügyi ellátórendszeren belül elnevezésű, szintén TÁMOP-os pályázat elszámolásaival és teljesítéseivel kapcsolatban. Hadházy elmondta: a nyilvánosság tájékoztatására szánt 23,5 millió forintos keretet egy kecskeméti médiavállalkozás kapta meg, amely Zombor Gábor polgármestersége idején jó viszonyt ápolt a politikussal.
Kerestük Mengyi Rolandot is, de telefonhívásainkra nem reagált. Kérdéseinket a szövetkezeti pályázatokban érintett személyekről, a pályázatíró céggel való kapcsolatáról, a kétszer ötmillió forintos alkotmányos költségről, a Voldemort nagyurazásról, valamint arról, hogy említette-e neki Tállai András, hogy érintett egy operatív nyomozásban, elküldtük személyes e-mail címére, valamint közszereplői Facebook-profiljára, de választ nem kaptunk. Ugyancsak hallgat Varga Zsigmond, a Public Sector Consulting Kft. ügyvezetője. A gyanúsítottak védői sem kívántak nyilatkozni az ügyben.
