A Fidesz ebben is szembemegy az unióval
A fenyegető energiahiánnyal szemben az EU az egységes energetikai rendszer kiépítésével, a piac liberalizálásával, a verseny erősítésével és a takarékosság ösztönzésével kíván fellépni, erről szólnak a napokban előterjesztett új szabályok. A magyar kormány ténykedése azonban szinte minden téren ellentétes az uniós stratégiával, ami jelentős kockázattal járhat.
Az energia-ellátás biztonsága kulcskérdés mindenki számára, különösen igaz ez a saját forrásokban nem bővelkedő térségekben. A biztonság többféleképpen közelíthető meg: egyrészt jelenti azt, hogy a várható szükségleteknek megfelelő mennyiségű és formájú energia álljon hosszútávon rendelkezésre, másrészt lehetőleg minél olcsóbban, harmadrészt pedig ne alakuljanak ki egyoldalú függőségek, amelyek kiszolgáltatottá teszik az adott országot és régiót. Ezekhez jött az utóbbi években egyre fontosabb szempont, a környezet megóvása a jövő generációk számára.
A különböző régiók helyzete jelentősen eltér egymástól. A mi kontinensünk, Európa több szempontból is hátrányos helyzetben van: az Északi-tengert kivéve nem rendelkezik számottevő készletekkel a hagyományos energia-hordozókból, szükségleteinek nagyobb részét importból kénytelen fedezni, ráadásul komoly eltérések vannak az egyes térségeinek ellátási lehetőségei között. Ez nehezíti a közös érdekek érvényesítését, holott a biztonság erősítéséhez elengedhetetlen minél egységesebb energetikai rendszer kialakítása. Árnyalja a képet, hogy az iparosodás környezetterhelő hatását régóta elszenvedő földrészként kiemelkedő fontosságúak az ökológiai szempontok.
Nem véletlen, hogy az EU a környezetvédelem és a megújuló források kihasználásának élharcosa, messze megelőzve a többi kontinenst. Az uniós stratégia szerint tíz év múlva az energia-szükséglet nagyjából ötödét már ez utóbbiakból kell előállítani, ami alapvetően meghatározza a fejlesztési irányokat. A végrehajtás nem problémamentes, mert az ilyen irányú beruházások igen költségesek, és az egyes tagországok adottságai nagyon eltérnek egymástól. További gondot jelent, hogy a geotermikus és bioforrások kivételével a megújuló források – szél, víz, nap – folyamatos energia-ellátást nem vagy csak korlátozottan tesznek lehetővé, ezért jelentős hagyományos háttérkapacitást kell felépíteni a rossz időszakok áthidalására.
Bonyolítja a helyzetet, hogy az utóbbi két évben alapvető változás következett be az atomenergia felhasználását illetően. Több ország, köztük a meghatározó Németország a nukleáris erőművek leállítása mellett döntött, főleg a fukusimai baleset nyomán felerősödött lakossági félelmek hatására. Ez az óvatosság immár világtrendnek tekinthető, a statisztikák szerint az utóbbi években folyamatosan csökken az atomerőművek részesedése az energiatermelésben. Éles viták és lobbiharcok dúlnak akörül, mennyire indokoltak a megnövekedett félelmek, de a tény az tény: a kieső kapacitásokat valamiből pótolni kell.
A jelek szerint erre a megújuló források egyelőre nem elegendőek, így az ellátás biztonságát részben a hagyományos, elsősorban szénhidrogén alapanyagokkal, részben pedig a felhasználás racionalizálásával és hatékonyabbá tételével kell elérni. Az EU számára az előbbi az importfüggés diverzifikálását, az utóbbi viszont egységes szabályrendszer és hálózat kialakítását teszi szükségessé, és mindehhez az érdek- és viszonyrendszerek összehangolását. Ebbe az irányba tett nagy lépés volt az a napokban született előterjesztés, amely az egyre egységesebb versenypiac kialakítását szolgálja. A fő cél a hatékonyság mellett a fogyasztók segítése, a kínálat bővítése. Az új szabályok egyebek mellett fellépnek a kereskedelmi monopóliumok és a versenykorlátozás ellen, a vevők sokkal szélesebb tájékoztatását írják elő, ellenzik a központi árszabályozást és az energiaszektor működését torzító különadókat. Mindezt technológiailag az ellátó hálózatok minél teljesebb összekapcsolásával kívánják alátámasztani.
Bár mindennek a sikeressége szűkös adottságaink miatt nekünk kulcsfontosságú, első ránézésre is feltűnő, hogy a Fidesz-kormány szinte minden ténykedése szembe megy az uniós trendekkel. A közvetlen kormányzati beavatkozás térnyerése, a hatósági árak bevezetése, az állami szerepvállalás erősítése az energetikai nagykereskedelemben, az ágazatot terhelő, egyre nagyobb különadók – Matolcsy pont akkor jelentette be harmadik csomagjának részeként a nyereségadó 50 százalékra emelését az energiacégeknél, mikor az uniós biztos elítélte azokat – tételesen ellenkeznek a meghirdetett direktívákkal.
Mindez veszélyeztetheti az egységes rendszerhez való alkalmazkodásunkat és ezen keresztül éppen a hangoztatott függetlenedés ellen hat. Akárcsak az, hogy a kormány feladta az uniós Nabucco projektet és teljes mellszélességgel az orosz Déli Áramlathoz csatlakozott. Félreértés ne essék, ez utóbbiban való részvétel kétségkívül érdekünk, de az alternatív gázbeszerzési lehetőségről való lemondás az egyoldalú függésünket erősíti. Gyurcsányt Orbánék már azért is hazaárulással vádolták, hogy a Nabucco mellett a Déli Áramlatról is tárgyalni merészelt: most mit mondanának saját magukról?
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az európai trendekkel ellentétesen a Fidesz mindenáron Paks bővítésén fáradozik, potom 4000 milliárdért, orosz fűtőanyaggal és beruházói esélyekkel, még szembeötlőbb az ellentmondás az uniós irányok és saját korábban hangoztatott, az egyoldalú függést csökkenteni akaró álláspontja között. További gond, hogy Orbánék nem egységes egészként kezelik az energia-stratégiát. Miközben például Paksra vagy az MVM térnyerésére óriási figyelmet szentelnek, jóval kevesebbet foglalkoznak azzal, hogy az elkövetkező 3-4 évben csaknem 2000 megawattnyi erőművi kapacitás esik ki Magyarországon, és a kiszámíthatatlan szabályozás és a különadók miatt nincs, aki új beruházások kockázatát vállalná. Márpedig ez szakértők szerint belátható időn belül áramhiányhoz és/vagy jelentős dráguláshoz vezethet.
