A feladat

A bíboros úr a következő beszédet mondta Szent István királyunk ünnepén a Bazilikában:

Igen Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Országgyűlési Elnökhelyettes Úr, a Legfelsőbb Bíróság Igen Tisztelt Elnöke, Politikai, Társadalmi és Kulturális Életünk Kiemelkedő Képviselői, Budapest Főváros Igen Tisztelt Képviselői, Eminenciás Joachim Meisner Bíboros Úr, Excellenciás Alojz Tkác Kassai Érsek Úr, Excellenciás Robert Bezák Nagyszombati Érsek Úr, Excellenciás Német László Nagybecskereki Püspök Úr, Excellenciás Bölcskei László Nagyváradi Püspök Úr, Excellenciás Apostoli Nuncius Úr, A Magyar Katolikus Püspöki Kar Igen Tisztelt Tagjai, Márk jegorjevszki püspök, a Magyar Ortodox Egyházmegye új, ideiglenes kormányzója, Főtiszteletű Steinbach József, Gáncs Péter és Szebik Imre Püspök Urak, a Testvéri Keresztény Felekezetek Igen Tisztelt Képviselői, Főtisztelendő Paptestvérek, Kedves Testvérek!

Szent Istvánt ünnepelni jöttünk össze ma, nehéz időben, de emelkedett szívvel. Az országalapító királyt ünnepeljük, aki a sokféle népből egyetlen nemzetet alkotott. Hazánk ma is sokszínű, és ma is ugyanúgy szükségünk van az egységre, mint ezer éve, Szent István korában.

Mindannyian Isten bölcs szeretetének alkotásai vagyunk. Krisztus minden emberért szenvedett, és minden embert az örök boldogságra hív. Szörnyű bűn tehát az embernek nemzetisége, anyanyelve, etnikai hovatartozása, kultúrája, vallása miatt való megbélyegzése, gyűlölete, kirekesztése. És szörnyű bűn rasszizmust kiáltani vagy szítani olyankor is, amikor egy-egy esetben nem lehet tudni, hogy erről van-e szó. Nem mesterkedhetünk varázslóinasként azzal, hogy felidézünk sötét erőket, amelyek irányíthatatlanná és pusztítóvá válnak.

Mi a szolidaritást és a szeretetet hirdetjük minden hazánkban élő ember számára. Ilyen szeretettel tekintünk minden honfitársunkra. "Ki gyönge, hogy én ne lennék gyönge?" – mondja Szent Pál apostol (2Kor 11,29). Ki szenved, hogy az nekünk ne fájna? Emeljük fel hát a fejünket, fogjuk meg egymás kezét, mert nagy szükségünk van egymásra, hogy megújulva összetartásban és szeretetben, hiteles keresztények, igaz emberek és büszke magyarok lehessünk! Ez Szent István igazi öröksége. Az ő közbenjárását kérjük ma egész nemzetünkért.

Most pedig hallgassuk meg Szentatyánk, XVI. Benedek pápa levelét, melyet a mai ünnepre küldött.

(magyarkurir.hu)

Vén Dánielnek nincsenek sajtótitkárai, beszédeit, írásait maga fogalmazza.

Hetekkel ezelőtt azt írta :

A feladat

Most van pár szabad hetem – mormogta, miközben helyére rakta a puskáját.

Lehet, hogy 2-3 hónapig se szólal meg a telefon.

A dohányzó asztalra oda voltak készítve a lapok. A felesége tudta, ha azt mondja el kell mennie, nem szabad kérdezősködnie.

Megnézte a tetthelyen készült fényképeket. A cikkek nem érdekelték, mit tudhatnak amit ő nem tud. Egy dolog érdekelte csak, él-e a lány. Nem volt biztos benne, hogy végzett-e vele, de már menni kellett.

Apu ! Ötöst kaptam matekból – jött be a fia. Megsimogatta szőke fejét. Úgy látszik, csak észhez tér ez a gyerek – gondolta.

Mindene megvan. Kertes ház, jó iskola, szerető család. Ha minden család ilyen példás életet élne, nem is lenne semmi baj.

De mindig vannak akik nem tudnak beilleszkedni. Meg kell szabadítani tőlük az országot. Mit az országot, az egész világot. AZ EMBERISÉGET.

Megitta a kávéját, ledőlt a kerevetre. Szemüvegét levette, az újságot a mellére fektette. behunyta a szemét és nagyot sóhajtott.

Felesége a konyhában matatott. Nagyot sóhajtott, az ablakon langy délelőtti szellő jött be.

– Anyukám, szólt feleségének, hozzál be nekem egy sört.

Fárasztó éjszaka volt, mondta, mikor az asszony letette a sört az éjjeliszekrényre.

Vén Dániel