A feketelista

Azt mondta a kancelláriaminiszter: bürokráciacsökkentés kell. A kormányzati feketelistára azonban olyan intézmények is felkerültek, amelyeknek a bürokráciához semmi közük, amelyek komoly kutatásokat és szolgáltatásokat végeznek például az egészségügyben, az oktatásban és a kultúrában. Akad köztük felbecsülhetetlen értékű közgyűjtemény is. Ilyen a jogutód nélkül megszűnésre ítélt Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet.

Miután a lista nyilvánosságra került, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ), valamint a Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezete nyílt levélben tiltakozott, mondván: az intézkedések nem csökkentenék a bürokráciát, inkább újabb támadások a művelődés, a tudomány és a kultúra intézményei ellen. Voltaképpen a közszférában dolgozó értelmiségiek ellen.

– Személyes egyeztetést kértünk Orbán Viktortól és Lázár Jánostól is. Nem reagáltak a levelünkre – mondta a 168 Órának Papp Katalin, a KKDSZ elnöke.

A kormányzati feketelista arról is árulkodik: a döntéshozóknak fogalmuk sincs arról, nem is érdekli őket, milyen munka folyik e háttérintézményekben. Papp Katalin sokat beszélgetett az intézetek munkatársaival. Mindenütt ugyanazt hallotta: a kormány nem egyeztetett velük, az újságokból értesültek, hogy megszűnnek. Hatásvizsgálatok sem készültek a 73 intézet bezárásának, beolvasztásának lehetséges következményeiről.

Másfelől – vélekedik Herczog László közgazdász – az állami szféra racionalizálása akár indokolt is lehetne:

– Ilyen feladatot csakis úgy szabad elkezdeni, hogy megvizsgálják: az adott intézményre szükség van-e vagy nincs. De itt első ránézésre látszik: a lista összeállítójának semmiféle racionális szempontja nem volt. Például az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is megszűnne mint önálló szervezet, feladatait a már amúgy is vízfejű minisztérium, az Emmi venné át. Csakhogy az OEP sokkal nagyobb, mint a minisztérium. Hogyan lehetne oda beolvasztani? Szintén elveszítené az önállóságát az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, amely az egész hazai nyugdíjrendszert működteti. Miként is tudná szerepét átvenni egy minisztériumi főosztály? Képtelenség.

Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász úgy elemez: az egészségügy legnagyobb intézményei, az OEP és a szintén megszűnésre ítélt Országos Tisztifőorvosi Hivatal költséghatékonyak. Azaz: finanszírozási okok sem indokolják felszámolásukat.

A kormány az egészségügy legfontosabb szakmai műhelyeit is ellehetetlenítené. Azokat, amelyek az engedélyezéssel, minőségfelügyelettel, gyógyszerek törzskönyvezésével, járványügyi biztonsággal foglalkoznak, vagy épp a lakosság egészségi állapotát mérik. Az Emmibe beolvadna az Országos Epidemiológiai Központ, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet is.

Dózsa Csaba állítja: inkább erősíteni kellene ezeket a kutatóközpontokat, amelyekben így is kevesebb a szakember.

Falus Ferenc volt tisztifőorvos más veszélyeket is lát. Például az egészségügyi háttérintézményeknek önálló költségvetési soruk van a büdzsében. Beolvasztásuk után ezt is törölnék. Vagyis: ha, mondjuk, a kormány csökkenti az adott tárca finanszírozását, a miniszter eldöntheti, melyik szervezet mennyivel kapjon kevesebbet.

Egészségügyiektől egyébként rendre halljuk: a magyar egészségügy kevésbé érezné meg az Emmi bezárását, mint a kijelölt intézményekét.

A kormányzati listázás súlyosan érintheti a hazai közoktatást is. Jogutód nélkül kimúlna az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. Beolvasztással megszűnne az Oktatási Hivatal, valamint a Türr István Képző és Kutató Intézet is. Ezek a tankönyvkiadás, a tantervfejlesztés, az iskolai kompetenciamérés és felnőttképzések szakmai szervezetei.

Radó Péter oktatási szakértő elképesztőnek tartja, hogy az intézetek feladatait az Emminek adják át.

– Ha beolvasztják őket oda, akkor a miniszteri tisztviselők fognak kutatni? Ők mérik és elemzik a tanulói teljesítményeket? Hivatalnokok írják a tanterveket? Nonszensz. Egyértelműen növekedne a bürokrácia – állítja Radó.

A kormány előzetesen február 10-re ígérte a döntést az intézetekről. Mégsem határoztak. A halasztást nem indokolták. Még fideszes forrásaink is egybehangzóan mondják: a listázás valójában hatalmi játszmákról szól. Elkezdődött a lobbiharc és a marakodás az érintett tárcák között is. Az alku feltételeit Lázár János diktálhatja.

Az egzisztenciális félelem elnémította a 73 listázott intézményt. Többet is felhívtunk közülük. Senki sem akart nyilatkozni. Még háttérben sem. Voltak, akik azt mondták: a médiában sem bíznak.

Nyilvánosan egyedül Miszlivetz Ferenc, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének igazgatója vállalta a véleményét. Intézete is a jogutód nélkül megszüntetendők közé került. Sajtópapíron. Ugyanis a szociológusprofesszor azt mondja, ez csak vaklárma, a média ötletelése.

A listán olyan felszámolandó intézetek is szerepelnek, amelyeket nemrég – sok esetben szakmai tiltakozások ellenére – maga az Orbán-kormány hozott létre.

Többen áprilisi tréfának hitték, amikor 2014. április 1-jén Orbán Viktor politikai irányításával megalakult a Magyar Nyelvstratégiai Intézet: a Miniszterelnökséghez tartozik, s évi százmillió forintból gazdálkodhat. Az intézményt a nyelvészszakma megkérdezése nélkül egy tollvonással alapították, most egy másik tollvonással likvidálják.

Úgy látszik, a hatalom kegyeltjei is változnak. Az udvartartásban a „király” kézmozdulata dönt.

A Magyar Nemzeti Filmarchívum jogutódjaként a kormány 2011-ben hozta létre a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézetet, a MANDA-t. Az akkori kulturális államtitkárnak, Szőcs Gézának személyes ügye volt annak az intézménynek a sorsa, amely a hatalmas filmes közgyűjtemény digitalizálására vállalkozott. Milliárdok mentek el erre. 2014 tavaszán a MANDA több mint 900 millió forintot kapott arra, hogy Ózdon filmtörténeti élményparkot alakítson ki. A beruházások elkezdődtek. A kormányzat most hirtelenjében jogutód nélkül megszüntetné a MANDA-t is. Több filmes szervezet, köztük a Magyar Filmművészek Szövetsége is nyílt levélben tiltakozott: „Az archívum megszüntetésével bizonytalanná válik a páratlan értékű nemzeti filmvagyon sorsa.” Itt találhatók az 1989 előtt készült magyar filmek filmjogai is. Ha MANDA-t felszámolják, ki kapná meg a filmjogokat? A szakmával erről sem tárgyaltak.

Lehet, csak azért szüntetik meg ezen intézetek külön státusát, hogy később könnyebben privatizálhassák őket?

Lengyel László közgazdász szerint a beolvasztott intézetek vagyonát és feladatait a tárcák bármikor kiadhatják saját érdekeltségükbe tartozó kft.-knek, magánszolgáltatóknak, arra hivatkozva – hamisan –: ezzel közpénzt spórolhatnak.

Radó Péter úgy látja: ha a kormány valóban a bürokráciát akarná csökkenteni, akkor felszámolná a Kliket. Csakhogy őket érintetlenül hagyják.

– A háttérintézmények megszüntetésével a központosítást folytatják: újabb pénzek felett akarnak rendelkezni. Ezek az intézetek ugyanis rengeteg uniós forrást kapnak kutatásaikra. Például a következő hétéves uniós költségvetési ciklusban csak a Korai iskolaelhagyás csökkentése projektre 70 milliárd forint áll rendelkezésre – hangsúlyozza Radó.

Tehát úgy is nézhetjük: az igazi kormányzati cél a még működő állami kutatóintézetek pénzforrásainak lenyúlása és a totális politikai kontroll.

Herczog László szerint a centralizációs hullám szinte már minden területet eláraszt. És a folyamat egyre irracionálisabb. A kormány arra hivatkozik, csökkenteni kell a közalkalmazottak számát, csakhogy az ellenkezőjét tették. Herczog adatokat is sorol: a KSH szerint 2011-ben 246 ezren dolgoztak a közigazgatásban, 2014-ben 276 ezren.

Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese az ATV-ben kijelentette: 2018-ig 150 ezer embert szándékoznak elbocsátani az államigazgatásból. Herczog ezt is teljes képtelenségnek tartja:

– Az egészségügyben 100 ezren, a szociális ágazatban 70 ezren, az oktatásban 230 ezren dolgoznak, de ezeken a területeken inkább szakemberhiány van. Még 260 ezer ember áll alkalmazásban különböző közszolgáltatási intézményeknél. Ha innen kivonunk 150 ezret, az államigazgatás összeomlik.

A kormány azt is közölte: az államigazgatásból elbocsátottak helyet találnak a versenyszférában.

Lengyel László szerint ez cinikus hazugság.

– A tudásuk nem kamatoztatható a magánpiacokon. Sokan közülük 45 év fölöttiek. Elbocsátásuk brutális, embertelen döntés. Egy egész közigazgatási nemzedéket nyírnak ki – vélekedik Lengyel.

Lázár János amúgy először decemberben nyilatkozott az állami intézetek megszüntetéséről. Akkor 91-et említett. Hozzátette: 2016. július 1-jétől új állami tisztviselői kart hoznak létre – összesen 50 százalékos béremeléssel. Ez viszont azt jelzi: a kormányzatnak nem az állami kiadások lefaragása a célja, hanem egy új, politikailag lojális és lefizetett tisztviselői kar megszervezése.

– Generációs hatalomátvétel zajlik a közszférában – mondja Lengyel László. – Megérkezett az új fideszes nemzedék, és mindenki mást ki akarnak szorítani. Ha valakinek húszéves szakmai tapasztalata és nemzetközi elismertsége van, az komoly hátrány. Ha tegnap jött valamelyik kormányzati kiképzőhelyről, tárt karokkal várják.

A politikai és a végrehajtó intézmények egybevonása a jogállamot is tovább rombolja. Herczog László arra is felhívja a figyelmet: a minisztériumnak jogszabályok alkotása a dolga, az intézmények pedig ezek alapján végzik feladataikat. Ha e két funkciót összeolvasztják, a politika határtalan befolyást szerezhet az állampolgárok ügyei felett.

Vegyünk csak egy példát.

Az OEP számos érzékeny adatot őriz a biztosítottakról: a fertőző betegségektől az esetleges pszichiátriai kezelésekig. Ha az OEP-et beolvasztják egy politikai intézménybe, minisztériumba, kihez kerülnek a személyes adatok? Ki garantálja a biztonságukat?

Magyarországon a bürokráciának alapvetően negatív a jelentése, holott a közigazgatás intézményei demokratikus kontrollszerepet is betölthetnének. Normális helyzetben a törvények az érintett tárcák és kutatóintézeteik bevonásával születnek meg. De nálunk a minisztériumok is elveszítették politikai súlyukat: Orbán Viktor és miniszterelnöksége lényegében mindent kézi vezérléssel, teljhatalommal irányít.

Miként Lengyel László fogalmaz: önkényuralmi rendszerben a tárcák háttérintézményeire, amelyek esetleg kritizálhatnák a központi akaratot, végképp nincs szükség.