A dolgozók sztrájkoltak, a jegyző helyettük dolgozott
– Nyugi van, nem kell berezelni. Mindenki végezze szépen a munkáját!
Nem épp stílszerű mondat ez egy köztisztviselői sztrájk kellős közepén, de Lamperth Mónika, XV. kerületi jegyző így nyugtatja a Rákospalotát, Pestújhelyet és Újpalotát magába foglaló kerület hivatalának dolgozóit a reggel nyolcra összehívott értekezleten. Persze, a volt belügyminiszter nem az országos munkabeszüntetésre céloz, hanem arra, hogy itt helyben más miatt is forró a pite: a Fidesz és néhány független képviselő beintett a balos városvezetésnek és nem fogadta el a kerületi költségvetést.
A dolgozók összesúgnak. A nyugtalanságnak mégsem látni nyomát a kerületi díszteremben. A falon Deák és Széchenyi, barna faborítás, kék huzatú székek. A terem végében összetolt büféasztalokon a kávé mellett könyvek, társasok, a sztrájkolók játékai. De a szórakozásra még várni kell. A sztrájk előtt még „munkaértekezlet” van.
– Az újságok írnak mindenfélét – mondja épp a jegyző. Villannak a vakuk, zajlik az élő Facebook közvetítés.
– Például azt – folytatja Lamperth Mónika –, hogy összeomolhat a város.
Pedig szerinte nincs így: „csak” az állami támogatástól esnének el, ami 2,5 milliárd forint szemben az egész büdzsé mintegy 25 milliárdjával.
Hosszú jogi procedúra elé néznek, ha március 18-ig nem fogadják el a költségvetést. Áprilistól felfüggesztik az állami juttatásokat, a kormányhivatal felszólíthatja a testületet a költségvetés elfogadására. Végső esetben bírósági eljárás után pedig a kormányhivatal alkothat büdzsét a városi képviselők helyett. De ilyenre még nem volt példa.
– Ne higgyétek el, hogy összeomlás határán vagyunk – mondja Lamperth. Az óvodák, iskolák szerinte áprilistól is működni fognak, a kötelező feladatait az önkormányzat biztosítja. De az önként vállaltakra már nem lesz pénz: így elmaradhatnak az alapítványi, egyházi, egyesületi támogatások, kerületi pályázatok kerülhetnek parkoló pályára. Várhatóan nem lesz cafetéria, jutalom, képzésre sem jut pénz, elmaradhatnak az önkormányzati játszótér- és óvoda-felújítások.
– De meg szeretnénk nyugtatni benneteket, mindenki kap fizetést! – mondja. – A költségvetés megoldása pedig a politika feladata.
Hát ebből eddig nem sok jó sült ki. Idén már a második körben mondtak nemet a büdzsére a fideszes képviselők. Frakcióvezetőjük szerint beteg a költségvetési terv, nem lehet orvosolni. Az első, februári büdzsé-ülésen például azon akadtak ki a kormánypártiak – a 444.hu tudósítása szerint –, hogy nyomást akarnak rájuk gyakorolni a kerületi intézményvezetők, akik közül többen is felszólaltak a béremelést és egyéb fejlesztéseket is tervező költségvetés mellett.
A Fidesz feltehetően most visszavág azért, hogy immár sokadszorra bukott meg kerületi vezetőjük. A sikertelenségét érzékelve, maga Orbán Viktor kormányfő küldte el a selyemzsinórt László Tamásnak, a volt fideszes polgármesternek, kerületi pártvezetőnek, és köszönte meg munkáját. A helyi pártszervezet élén rapid helycsere történt: már egy ifjabb politikus, az eddigi városi frakcióvezető, Pintér Gábor a főnök.
László legutóbb tavaly szeptemberben vesztett Németh Angéla, az ellenzék közös jelöltje ellen az időközi polgármester-választáson, amit azért kellett kiírni, mert a korábbi polgármester, a DK-s Hajdu László parlamenti képviselő lett.
A 2014-es választások után patthelyzet alakult ki a kerületben. Hajdu László a városrész működőképessége érdekében megegyezett a Fidesszel, így két kormánypárti alpolgármestere lett. Ám időközben László Tamás bejelentette, hogy felmondják ezt az együttműködést, mert szerinte Lamperth Mónika volt belügyminiszter, jelenleg helyi jegyző „elszabadult hajóágyúként” irányítja Hajdut. Ráadásul a helyi Fidesz fegyelmit akart indítani Hajdu ellen, mivel nem engedte, hogy 77 millióval növeljék a helyi óvoda- és bölcsőde felújítások költségét. Korrupcióra gyanakodott a volt polgármester, ezért nem írta alá a közgyűlési határozatot. Később a kormánypárt visszavonta a fegyelmi javaslatot, és rögtön megpróbálta egy másik indítvánnyal gyámság alá helyezni őt. Hajdu kitartott, sőt nyert is az országgyűlési választásokon, így idő előtt el kellett hagynia a polgármesteri székét. A háború most a költségvetés elutasításával újabb szakaszba lépett.
A díszterem ajtaján az MKKSZ (Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete) papírja, rajta az egynapos sztrájk valódi oka: a köztisztviselők tizenegy éve nem kapnak béremelést és ez idén sem várható. De ennél még többet akarnak: az elvett öt nap szabadság visszaadását, a rugalmas munkaidő visszaállítását, hogy az ebédszünet legyen újra a munkaidő része. Követelik a munkaévek és tapasztalat elismerését, a szakszervezeti jogok visszaadását, a korkedvezményes nyugdíjat, a munkáltatói önkény megszüntetését, hogy ne vegyék el a munkát vállaló szakemberek nyugdíját, hogy legyen újra a közigazgatás napja július 1-je, valamint, hogy állítsanak fel egy nemzeti munkaügyi kerekasztalt.
Lamperth rátér a sztrájkra, bejelenti, hogy osztályvezető-társaival a sztrájkoló dolgozók helyett munkába lép az ügyfélszolgálaton és fogadja a polgárokat.
– Tartsatok ki! – olvassa fel a pulpitusról Szilvási Anna, az MKKSZ helyi alapszervezet titkára az Audi-gyár szakszervezetének üzenetét.
Nekünk azt mondja, náluk még jó a helyzet, hiszen a XV. kerületi testület az államtól kapott több mint 38 ezer forintos alapilletményt kiegészítette ötvenezerre. Így ők a többi, más hivatalokban dolgozó, nehezebb helyzetben lévő kollégáik melletti szolidaritásból sztrájkolnak. Azt már Lamperh Mónikától tudjuk meg, hogy az érettségizett köztisztviselők a XV. kerületben átlagosan bruttó 195 ezret, míg a diplomások ennél bruttó százezer forinttal többet keresnek. A legnagyobb gond a falvakban van, ahol nemhogy bérkiegészítésre, vagy jutalomra nincs pénze az önkormányzatnak, hanem gyakran tűzifára sem. Rákospalotán évente kétszer adnak az arra érdemeseknek jutalmat, ami elérheti a fizetés másfélszeresét.
Boros Péterné, a MKKSZ elnöke is dolgozott hivatalban, jegyző volt korábban. A pulpitusról köszönt mindenkit, azt mondja, hogy 7500-an sztrájkolnak országszerte a 17 ezer köztisztviselőből. Kitér arra, hogy az elmúlt időszakban állami forrásból nem, csak a gazdagabb, vagyis nagyobb adóbevétellel rendelkező önkormányzatok által a szolidaritási alapba befizetett források nyomán emelkedhetett a köztisztviselők jövedelme. A fórumon Eszes Béla, Jánoshida polgármestere is arról beszél, mennyire rossz a megbecsülésük.
– Mára eljutottunk oda, hogy az önkormányzatok egymást finanszírozzák – mondja Boros Péterné. – Május elsején nem ünnepelni fogunk! Haragosak vagyunk. Elmentünk a falig!
Csak később árulja el, hogy felvonulást, tüntetést szerveznek május elsejére.
Eljött a versenyszféra képviselője is. Borosné után Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke is arról beszél, hogy elegük van a hátrálásból.
– Mostanában ezért egyre több a munkahelyi sztrájk és az utcai megmozdulás. De megjelent egy új eszköz is, a szolidaritási sztrájk is – mondja. Szerinte össze kell fogniuk a közszférában és a versenyszférában működő szakszervezeteknek, mert ha nem így tesznek, „leszalámizzák” a munkavállalókat.
A hivatalos programnak vége.
– Mindenki menjen az irodájába, vagy maradjon itt a nagy teremben, ahol beszélgethetünk, játszhatunk a sztrájk idején – mondja a mikrofonba Szilvási Anna.
A többség az irodájába siet. Páran maradnak a teremben. A büféasztalon ropi, gyömbéres süti, Terfere-keksz. Konyhai újságokkal és Krúdy Vörös postakocsijával is elüthetik a sztrájkolók a munkaidőt. Az asztalokra pakolják a társasjátékokat. Az egyik dolgozó lánya óvodapedagógusnak készül, szolidaritásból jött segíteni. Rombusz alakú, festett kartonlapokat helyez az asztallapra:
– Ez egy taktikai játék. Kirakom, hátha valakinek lesz kedve játszani.
Egy nő a büféasztalon lévő könyveket nézegeti. Rászól a társa:
– Ne vidd el! Aki játszik, tombolát kap és a könyveket sorsoljuk ki.
Egy fiatal dolgozót szólítunk meg. Szabódik, nem szívesen áll szóba velünk. Nevét sem árulja el. Végül annyit elmesél, hogy a főiskola után nem volt meg a nyelvvizsgája, ezért minimálbéren helyezkedett el a magánszektorban. Amikor sikerült a vizsgája, több helyet megpályázott és így került a XV. kerületbe.
– Szociális ügyekkel foglalkozik, ami itt az egyik legnehezebb feladat – lép hozzánk Szilvási Anna.
– Én is a versenyszférában dolgoztam. Anno nem volt hétvégém, a munkaidő soha nem ért véget délután – mondja egy másik dolgozó. – A polgármesteri hivatalban minden kiszámítható. Fél ötkor befejezem a munkám, ha tovább kell dolgoznom, lecsúsztatom.
Lamperth Mónika az ügyfélszolgálaton ül. Sztrájk idején csökkentett üzemmódban dolgoznak: a kitűzött helyszíni szemléket tartják meg, a halálesetek bejelentését intézik, az előre egyeztetett esküvők sem maradnak el és működik a portaszolgálat is.
Fiatal férfi érkezik. Felesége hívta fel, hogy ugorjon el az önkormányzathoz.
– Három gyerekem van. Az iskolában mondták, hogy igazolást kell vinnem, hogy kedvezményt kapjak a gyerekek nyári táborához.
– Magdikám, hol a nyomtatványunk? – szól hátra az ügyfélszolgálatos jegyző.
Magdika ugrik, de kiderül, hogy az iskola nem szólt az önkormányzatnak a nyomtatványigényről.
– Amióta nem mi vagyunk a fenntartók, nem tájékoztatnak minket – mondja Lamperth Mónika. De megígéri a férfinak, hogy felhívja a KLIK-et és intézkedik.
– Mikor jöjjek be? – kérdezi bátortalanul a családfő.
– Ne fáradjon még egyszer, kipostázzuk a címére – mondja a jegyző.
A férfi zavartan feláll. Visszaigazítja a helyére a széket.
Az emeleti irodák nyitva vannak, kávéillat, csendes beszélgetés szűrődik ki. A portás mosolyogva köszön el.