A diszkrét szállodás
Pécs legnagyobb szállodáinak vezetőjeként hat évig dolgozott a város turizmusának fellendítésén. Közvetve: az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program sikerén. Rangos szakmai elismerését is ennek köszönheti. S bár közben visszatért a fővárosba, a legnagyobb hazai szálloda élére, ma is rendszeresen feltűnik Pécsett – legutóbb a színháztalálkozón –, s érdeklődéssel figyeli az EKF-programot. SZTANKAY ÁDÁM írása.
Szabályos pályát futott. Vagy ment egy kört. Mert Krausz György úgy saccolja: onnan nyugdíjazzák majd, ahol anno a hivatásába fogott. Mesterségének alapját, a portásszakmát a pesti Szabadság Szállóban kezdte kitanulni. Ma ugyanott igazgató.
Mi változott, mi nem – az is kiadja, ami közte volt.
Például öt „miniszterelnöki találkozója” közül négy Pécsett esett. A Mecsek-aljai városban ismerte meg a honi művészvilág színe-javát is a színházi fesztiválon. Ráadásul José Carrerast, Placido Domingót is. Ki ne maradjon Fülöp főherceg, a spanyol trónörökös. Izgalmas, színes, olykor pikáns történetek. Ha még a pécsi Nádor Szálló meséjét is hozzácsapjuk! Csak annyi baj van: Krausz úr hivatásának lényege a diszkréció. Nem is a gondatlanság, a szarkazmusa magyarázza, ha a titkokról esetleg lepereg egy-egy morzsa.
A sógorék pénze
Ami a felmenőit illeti, úgy mondja: ordas eszmék és a „német precizitás” okán egyetlen nagyszülőjét sem ismerte. Szüleinek 1945 felszabadulást hozott. Édesapja kötszövősegédként jelentkezett a közgazdasági egyetemre, és lett később gazdasági igazgató komoly vállalatoknál. Édesanyja a Belvárosi Vendéglátó, majd a Pannónia Vállalatnál dolgozott.
Krausz György 1951-ben született. A Madách Gimnázium diákjaként kapott kedvet ahhoz, hogy hasonló pompás öltözéket viseljen majd, mint a közeli Royal Szálló főportása. Közgazdász édesapja – ismerve fiának matematikai képességeit – eltekintett attól, hogy gyereke a vonatkozó főiskolán vegyen startot a szakma felé. (György bátyját, Krausz Tamást ma történészként ismeri a szélesebb publikum.)
Érettségi után az Ecseri úti szakmunkásképzőben kezdte elsajátítani – kötelező kűrként – a felszolgálószakmát. Az úgy ment, mint a matek: nem szándékosan döntötte a sört a Gellért Hotel előtt tűzijátékot bámulók nyakába, a kaszinótojást egy vendég hölgy dekoltázsába. Ám a pincnökség után jöhetett a portási fakultáció. A Szabadság Szállóban kezdte, a Békében és a Royalban folytatta.
A Béke akkori igazgatója, Bencze József és a Royal főportása, Kalmár György voltak legnagyobb mesterei. Amit átadtak: lexikális ismeret, nyelvtudás és humanizmus. Ezekkel dilettáns is boldogul a pályán. A tehetség szárnyalhat.
Gondolható persze: a szürke Kádár-korban a vendéglátás sem volt túl színes. Ám a hetvenes évek elején rendezték Budapesten a vadászati világkiállítást. Pályakezdő vendéglátós számára kiváló alkalom volt a humanizmus, empátia eszmefüggetlen gyakorlatához.
A nyolcvanas évek szállodaépítési láza egyenesen a vasfüggöny túloldaláról kapott lobot. Az osztrák építőipar saját válságának enyhítésére – fütyülve a politikai status quóra – háromszázmillió dollárt adott a magyar sógoroknak. Azzal a feltétellel: osztrák fővállalkozókkal építsenek szállodákat Budapesten. Nyílt sorra a Fórum, a Hyatt, a Novotel, a Penta. Több más hotelt pedig felújítottak.
Krausz György addigra a főiskolát is letudta, és a szállodai konjunktúra idején került először főportási pozícióba. Egykori gyakorlatos helyén, a megújult Békében. Ambícióval kezdett, újításainak híre lett. Azt gondolta át: mit lehet célszerűbben csinálni a vendég nagyobb kényelmére. Akár epret hozatni januárban a Malév bécsi járatának ismerős főpilótájával. Meg finomra hangolni bizonyos mondatokat, gesztusokat. Vagyis: otthonná varázsolni a szállodát. Kádár-kor ide vagy oda.
Krausz úr a kilencvenes évek elején a Centrum Hotel Vállalat kötelékében egyszerre több – például Park, Hunor – szállodának is igazgatója.
Akkoriban esett első „miniszterelnöki találkája”. Igaz, Horn Gyula még csak pártelnök volt, amikor Krausz úr egy fogadáson kormányfői széket jósolt neki. Horn annyit mondott: „Attól mentsen meg az Isten!” A jövője másként fordult.
A sajátját is máshogyan képzelte Krausz György: a „centrumos” évek után hirtelen internetes idegenforgalmi cégnél találja majd magát. A rendszerváltás egyik tanulságaként ma azt mondja: benne van a pakliban, hogy az embert bármikor köszönet nélkül menesztik. De nem mindig a távozó a dilettáns. És akkor nem is adja fel.
