A bűnös
Szüts Miklós és Esterházy Péter közös műve, A bűnös vékonyka kötet. Zsebre lehet vágni. De ebben a nyolcvan oldalban szinte minden benne van, ami a festészet és az irodalom nyelvén életről, halálról, szenvedélyről és pusztulásról elmondható. Olyan végső dimenzióba visz, ahol minden önmaga ellentétévé válik: a szerelem gyilkol, s a bűnt megtestesítő hasnyálmirigyrák – az írói fantáziában megszelídülve – szerethető figuraként jelenik meg.
A betegség mintha a meséből lépne elő: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hasnyálmirigy. Pontosabban egy Hasnyálmirigy. Hát... valójában Hasnyálmirigyrák volt a neve az ebadtának, életvidám, link fickó, festményen úgy festene, mint a költő Balassi Bálint, lenne bajsza, korabeli főfödője és nem utolsósorban vitéz kardja” – kezdi írását Esterházy.
Az író már korábban nyilvánosságra hozta súlyos betegségét. Ám ebben a könyvben nincs szenvedés. A sötét akvarellfoltok kivilágosodnak és a kavargó árnyak a mondatok pontos képleteibe rendeződnek.
Ritkán készül úgy könyv, hogy a már kész képekhez íródnak a szövegek. Ebben az esetben azonban ez történt. Szüts Miklós két éve kezdte el „naplófestészetét”, és az elkészült merített lapos könyvecske annyira megtetszett Esterházynak, hogy elhatározta: megírja hozzá a saját változatát. Annyit árult el: gyilkosságokról fog szólni.
Az első elképzelés az volt, hogy a képek melletti üres lapokra kézzel ír Esterházy.
– Október végén elmentem Péterhez, felolvasta az írását. Megrendített. Rögtön tudtam, a szöveg annyira komoly és súlyos, hogy ezt nem szabad nehezen betűzhető kézírásban kiadni, csakis a legjobb minőségű nyomtatásban – beszélt Szüts Miklós a 168 Órának a közös kötetről, amely a Magvető Kiadónál jelent meg, s amely egyben egy művészbarátság megrázó, felemelő dokumentuma is.
S. Zs.
