46/1

Veszendő ragyogás

A Hitler, a dúsgazdag című könyvismertetőhöz (2012. október 31.) tennék hozzá néhány sort.
A Harmadik Birodalom felső vezetői valóban nem voltak puritán emberek. Német nyelvtanárom, néhai Hartay-Hartnagel Sándor német-magyar szakos bölcsész a két világháború között gimnáziumi tanárként dolgozott Berlinben, emellett törvényszéki tolmács volt különböző (például északnémet, szász) nyelvjárásokat beszélő polgári, családjogi peres ügyfelek között. A háború után települt át Magyarországra. Tőle hallottam a következő történetet.
1943. március 12-én, Ausztria német megszállásának ötödik évfordulóján óriási ünnepséget rendeztek a bécsi Belvedere Palota dísztermében. Hatalmas ezüsttálcák, zsúfolva ínyencségekkel. A résztvevők: szmokingos urak, estélyi ruhás hölgyek, tábornokok, a Harmadik Birodalom „színe-java”. Ott volt egyik tanítványa is, aki később elmesélte neki a történteket. Valamilyen elektromos hiba miatt hirtelen kialudt a villany. A kiszolgáló személyzet azonnal hatágú gyertyatartókat hozott égő gyertyákkal. És a teremben ezerszám felragyogtak az addig szinte észrevétlen kisebb-nagyobb, de inkább nagyobb briliánsok, drágakövek, a feleségek, hölgyrokonok ékszerein, ruháin, hajdíszein.
A háború már vesztésre állt. A német népet puritánságra és a nélkülözések elviselésére buzdító vezetők (Göring: Kanonen statt Butter!) nem vetették meg a gazdagságot, a pompát, az ékszereket, a finom falatokat, ha saját magukról volt szó.

Láng Róbert
Budapest