Oltott zöldségpalánta: megőrülnek érte a kertészek

A gyümölcsfajtákat már régóta szaporítják oltással, melynek során az alany ellenállósága és jó növekedési tulajdonsága összeadódik a ráoltott nemes rész ideális termőképességével. A kertészeti üzemekben a zöldségpalánták oltással történő összenövesztése is már jó ideje bevett gyakorlat, ám oltott zöldségpalántákat a kiskerttulajdonosok részére csak néhány éve kezdtek el árusítani a kertészetek – írja az Agrárszektor.

A zöldségoltványok két fajta jó tulajdonságaival is bírnak

Míg a hagyományos palánták ára többnyire ezer forint alatt van, az oltott palánták ára ennek kétszerese, háromszorosa is lehet, ami nem csoda, hiszen ezek nevelésével jóval több a munka, és a többletköltség. Magról felnevelik az alanynak való növényt és szintén magról felnevelik a nemest, majd a nemes hajtását ráoltják az alany gyökerére. Ahhoz, hogy a két növényi rész összenőjön nagyon pontosan szabályozott körülmények kellenek, és az is fontos, hogy a nemes és az alany ugyanolyan vastagságú legyen - és itt még nem érünk a végére a kompatibilitás követelményeinek. A zöldségoltványok számos előnnyel rendelkeznek a saját gyökerű növényekkel szemben, de ennek ára van, hiszen megnövekszik a költség, mert két növényből „készítünk” egyet.

Az oltás technológiájának terjedését a zöldségtermesztésben az egyre több újonnan felmerülő termesztői igény fokozta. Ilyenek voltak a vetésforgó elhagyásának igénye, a talajfertőtlenítő szerek mellőzése, a stresszt tűrőbb növények iránti igény erősödése. Magyarországon több zöldségfaj oltásával foglalkoznak kisebb-nagyobb mértékben: a paprikát paprika alanyra, a görög- és sárgadinnyét, valamint az uborkát tök alanyra, a paradicsomot és a tojásgyümölcsöt pedig paradicsom alanyra oltják.

Az oltványos termesztés hátrányaként elsősorban az oltvány magas árát említik, másik hátránya, hogy hosszabbodik a palántanevelés ideje. Ám ezeket sok előny ellensúlyozza. Az oltott növények jobb lombmegújuló képességgel rendelkeznek, így a termesztési és betakarítási idő is hosszabbá válik. Az oltás növelheti a szárazsággal szembeni ellenálló képességet, a növény hatékony vízhasználatát és a növekedő képességét is javítja. Az oltványok jobban tűrik az időjárás okozta stressz hatásokat, kevésbé fogékonyak a hidegben fertőző kórokozókra, ezért kiültetésük is előrébb hozható. Egyes esetekben a korábbi kiültetés korábbi betakarítási kezdést is eredményezhet. Az alany erőteljesebb gyökérzete aktívabb enzimeket tartalmaz, mint a saját gyökerű növényeké, ezért az oltott növény könnyebben veszi fel a tápanyagokat. A nagyobb gyökérzet erőteljesebb növekedést is okoz, így akár csökkenthető a kiültetett palánták száma is.

Az oltás további előnye még, hogy a kertész külön választhat a növényének „gyökeret” és külön „föld feletti részt”. Ennek az összeválogatásnak köszönhetően például egyszerre lehet a növény fonalféreg ellenálló, emellett bőtermő, vagy korai, azaz olyan növény „rakható össze” oltással, amilyen az adott termesztési körülmények között szükséges, és akár a talajadottságokhoz igazítható a növény.

Az oltás ősi módszer

Az oltást a fás szárú növények esetén már több mint 3500 éve alkalmazza az emberiség, de a lágy szárú növények oltása jóval később kezdett kialakulni és elterjedni. Az oltás első említése, egy VI. századi kínai forrásban található meg a tök és uborka kapcsán. Európában hobbiszinten már a múlt század elején alkalmazták a zöldségnövények oltását, de a módszer széles körű elterjedése csak a 1980-as években történt meg. Először Dél-Európai országokban kezdték el az oltott dinnyék üzemi mértékű termesztését. Az ezredfordulóra az oltott görögdinnye állománya ezekben az országokban már elérte a 80 százalékot.

Összeadódnak a jó tulajdonságok

Az oltott növényben az alany és a nemes tulajdonságai összeadódnak – szerencsés esetben mindez a csak a jó tulajdonságokra vonatkozik. A megfelelő alany kiválasztása még a termés minőségét is befolyásolhatja. Az alany-nemes affinitás azaz a két rész közötti összehang igen fontos, mert ez túl-, vagy alul növekedést eredményezhet, ami miatt a vízellátás és a tápanyagellátás is csökken az oltványban, ez pedig hervadáshoz vezet. Az alany és a nemes közti kompatibilitásnak stabilnak és nagyfokúnak kell lennie, ami kapcsolódik a rendszertani rokonsághoz.

Az oltás hatással van a virágzás dátumára és a betakarítási időre is, ezért a betakarítási idő pontos megtervezése elengedhetetlen a termesztő számára. Egyes tapasztalatok szerint, hogy az oltás bizonyos esetekben pozitívan hat a termések minőségére, mások ellenkezőleg, az oltás hátrányaként említik meg a beltartalmi értékek romlását. A számos ezzel kapcsolatos ellentmondó tapasztalat arról, hogy termés minősége mely irányba változik az oltás hatására, akár annak is tulajdonítható, hogy a termesztés különböző körülmények között zajlik más-más területeken, eltérő alany-nemes kombinációt alapul véve, valamint a termést is más időpontban takarítják be. Görögdinnye esetében kutatók arról számoltak be, hogy az oltás javítja a terméshús keménységét.

Az oltás a termesztésben sokkal nagyobb termésbiztonságot jelent, és az oltott egyedek nagyobb termésátlagokkal jellemezhetőek, mint a saját gyökerű növények, ami a kezdetben fellépő többletköltségeket is hatékonyan tudja kompenzálni. A zöldségek oltásának számos előnye ellenére az elterjedését több tényező is hátráltatja. Ilyenek a növekvő munkaerőköltség és munkaerőhiány. Az oltás hazánkban egy alternatív eljárásnak számít a zöldségnövények esetében, hiszen e módszer sokkal elterjedtebb, ha gyümölcsfákról vagy dísznövényekről esik szó.

Hogyan ültessük el?

Az oltott növényeknél az oltás helyének mindig ki kell látszódnia a földből, amennyire csak lehet. Ha betemetjük az oltás helyét, akkor könnyen legyökeresedhet a nemes rész és ezáltal elveszíthetjük az oltás előnyeit.

Hogyan kell metszeni?

Növényeinket már két ágra nevelve (kétfejesen) kapjuk. Ezt a két ágat kell aztán tovább nevelnünk és kötöznünk. Nagyon fontos a kötözés, hiszen egy növény képes, 3-4 méterre, vagy még nagyobbra is megnőni. A mérettől ne ijedjünk meg, mert nem csak függőleges irányba terelhetjük növényeinket, hanem nekünk kedvező magasságban, vízszintesen folytathatjuk tovább a termesztést. A két főszárról mindig távolítsuk el a kacsokat, mert ezek megfogják a növény fejlődését, és visszavetik a termés mennyiségét is. A kacsokat metszőollóval érdemes levágni, mert ha törjük, félő, hogy megsértjük a főszárat.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Alexei_other via Pixabay)