Íme a sóska: az immunerősítő
Egy igazi csodaszert mutatunk ma be. A sóska gyakorlatilag bárhol nő, így akár a kertünkben is termeszthetjük.
A mezei sóska szinte mindenhol megtalálható. Már kora tavasztól a konyhaasztalokra kerülhet, és ez azért is örvendetes, mert immunerősítő tulajdonságának köszönhetően a hosszú téli hónapok után valósággal felpezsdítheti szervezetünket – írja a Házipatika.
A sóska (Rumex acetosa) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, évelő, lágyszárú növény. Magja apró, ennek ellenére csírázóképességét 3-4 évig megtartja.
Egyes vidékeken a nép nyelve bábikónak vagy rekenyének nevezi. A mezei sóska föld feletti részét fogyasztjuk, de a föld alatti részeit is hasznosítják gyógyászati célokra. Jellegzetes savanyú ízét az oxálsav tartalmának köszönheti.
Ezért csodaszer a sóska
A Kárpát-medencében vadon is előfordul. Jól tűri a hideget, a fagyot, viszont a meleget kevésbé bírja. A tápanyagban gazdag, inkább savanyú vagy közömbös talajt kedveli. Márciustól egészen késő őszig (tenyészidő) gyűjthető, de a legízletesebb a virágzás előtti (március-április) időszakban.
Magas gyümölcssav-tartalmának köszönhetően frissítő, élénkítő hatású. Van, ahol fűszernövényként tartják számon.
A sóska sok ásványi sót, meszet, oxálsavat, foszfort és vasat tartalmaz, de flavonoidok, C-vitamin, antranoidok és cserzőanyagok is fellelhetők benne. C-vitamin tartalma jelentős.
A mezei sóskának ismert vizelethajtó, nyálkaoldó tulajdonsága, továbbá növeli a szervezet fertőzésekkel szembeni védekező-képességét, így kiváló immunerősítő tulajdonságú. A népi gyógyászatban vértisztító szerként alkalmazzák.
A sóska savanykás ízének étvágygerjesztő hatása van. A friss, gyenge sóskát egyébként a gyerekek is kedvelik.
Salátának, levesnek és főzeléknek kiváló. A feldarabolt sóskalevél a savanykás ízű levesnek kellemes pikáns ízt kölcsönöz.
Sok háztartásban a mezei sóskát spenóttal készítik el, és sóval, paprikával, tejföllel ízesítik.
Ha gyakran, illetve ha nagy mennyiségben fogyasztják, akkor az oxálsav- és a káliumbioxalát-tartalma kedvezőtlenül hathat a szervezetre, ezért mértékletes fogyasztása ajánlott. A feldolgozott növény mélyhűtőben kiválóan eláll.
Íme a könyörtelen gyógyító: a torma
A sóska mellett a magyar kertek állandó lakója a torma. Kevesen tudják, de hazánk a torma termesztésben igazi nagyhatalom: a hazánkban őshonos növény, jellegzetesen csípős ízét a gyökerében lévő butiltiocianát és az allil-izotiocianát okozza. A frissen reszelt tormának magas a C-vitamin tartalma, baktérium- és vírusölő hatású.
Vagyis nemcsak izgalmas ízvilága, de élettani hatásai miatt is érdemes nem csak húsvét környékén fogyasztani. Íme a torma, a csodaszer.
A tormának elsősorban a gyökere alkalmas a fogyasztásra, de salátákban zsenge, fiatal leveleit is fel lehet használni. A tormagyökér általában 2-4 cm vastag és 20-30 cm hosszú, de minél tovább hagyjuk a földben érni, annál hosszabbra nő. Szénhidrát- és rosttartalma magas, de zsírban és fehérjében szegény, valamint a kalóriatartalma is alacsony. Vitaminok közül kiemelkedik a C-vitamin-tartalma, ásványi anyagokból pedig megtalálható benne a kálium, a kalcium, a vas, a foszfor, a magnézium és néhány mikroelem, például a réz és a jód – írja a Webbeteg.
Jellegzetes csípős aromája miatt elsősorban fűszerként, ízesítőként alkalmazzák. Lereszelve még inkább fokozódik a csípőssége, erős illata és könnyeztető hatása, amely a tormában lévő illékony mustárolajoknak köszönhető. A reszelt torma melegítés hatására veszít erősségéből, ecet hozzáadásával pedig semlegesíthető az ereje.
Fájdalom, gyulladás? Akkor torma!
A torma ismert antibakteriális és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik. Régóta alkalmazzák a népi gyógyászatban fájdalomcsillapításra, például arcüreggyulladás, hörgőgyulladás vagy húgyhólyagot érintő fertőzések kezelésére. Az antioxidáns tartalma segít védekezni a szervezetet érő, sejtkárosító oxidatív stressz ellen azáltal, hogy megköti a szabad gyököket – írja a lap.
Kismamák mértékkel fogyaszthatják.
Vízhajtó tulajdonsága miatt vesebetegeknek nem javasoltak a tormás ételek.
A tormáról itt olvashat bővebben.
(Kiemelt kép: Wikipedia)