Elege van a szalagos fánkból? A csöröge a régi-új sláger!
Tudta, hogy a csöröge vagy csörögefánk Magyarországon Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) védjeggyel rendelkező termék? És azt tudja-e, milyen elnevezései vannak ennek a különlegesen finom édességnek? A legjobb csöröge recept mellett ezt is megmutatjuk.
Csöröge, barátfüle, forgácsfánk – ez a sok elnevezés mind ugyanarra a nyalánkságra utal. A magyar csöröge szót legelőször 1565-ben jegyezték fel; feltehetően a forró zsírban sülő tészta hangjára vagy a keményre, szárazra sült tésztadarabok zörgésére utal. Régi ünnepi étel, melyet farsang és jeles családi események alkalmával fogyasztottak. Jókai Mór így ír erről a különleges édességről az És mégis mozog a föld című regényében:
„Sőt még az is megtörténik, hogy poszpásznak barátfülét hoznak fel (amit csörögének, herőcének, forgácsfánknak, borkorcsolyának s nem tudom még mi mindenfélének is neveznek szerteszét az országban), ami napkeleti virágnyelven azt jelenti, hogy szívesen látott vendég van a háznál.”
Mitől tökéletes a csöröge?
A jó csöröge ropog. Kínálhatjuk porcukorral meghintve vagy lekvárral, biztosak lehetünk benne, hogy nem lesz elég egy adagot kisütni.
Hozzávalók:
25 dkg liszt
5 dkg vaj
1,5 dl tejföl
0,5 teáskanál porcukor
3 db tojássárgája
1 csipetnyi só
olaj
A tálaláshoz:
baracklekvár
porcukor
Elkészítése:
A csörögefánk elkészítéséhez a lisztet elmorzsoljuk a vajjal, majd alaposan összedolgozzuk a tejföllel, a porcukorral, a tojássárgájával és a sóval. Ezután becsomagoljuk a tésztát, és 10-15 percre hűtőbe tesszük.
A tésztát vékonyan lisztezett deszkán 2-3 mm vastagságúra, és lehetőség szerint szögletesre nyújtjuk. Csöröge- vagy derelyevágóval négyszögekre vágjuk, és a közepükön hosszanti bemetszést ejtünk.
Felforrósítjuk az olajat, és kis adagokban, egyszer forgatva készre sütjük a fánkokat. Figyeljünk, hogy az olaj megfelelően forró legyen, és ne hagyjuk túl sokáig sülni a csörögéket, mert könnyen kiszáradnak. A kész fánkokat még melegen porcukorba forgatjuk, és baracklekvárral kínáljuk.
A csörögéhez hasonló sütemény sok más európai népnél is hagyományos ünnepi, főleg farsangkor fogyasztott édességnek számít, így például az olaszoknál (chiacchiere), franciáknál (bugnes vagy merveilles), lengyeleknél (chrusty vagy faworki), bolgároknál (kukurini), ukránoknál (verhuni). Mongóliában és Kína északi részein is ismert. Az Egyesült Államokban a holland bevándorlók terjesztették el, cruller néven.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Blazej Pieczynski via Wikipédia)
