Veres János kapufája

2008 áprilisában a Hír TV vezetése és néhány munkatársa a Magyar Nemzet székházának bemikrofonozott helyiségében bizonyos Baráth Miklós büntetett előéletű szélhámost várta első konzultációjukra. A technikai hangpróba keretében jegyezte meg Liszkay Gábor, a Hír TV elnöke, a Magyar Nemzet résztulajdonosa: beosztottjait férfiasságuknál fogva akasztja majd Veres János kapufájára. A dolog miértjére nem tért ki. Vonatkozhatott ez arra az esetre, ha munkatársai téves nyomon indulnak el, és téves végkövetkeztetésre jutnak, de lehet úgy is érteni, hogy a kilátásba helyezett „tréfás” fenyegetés akkor érvényes, ha a Veres ellen készülődő akció kudarccal végződik. Amúgy a vonatkozó hangfelvételt – más anyagokkal együtt – maguk adták le utóbb a hatóságoknak, amikor szükségessé vált a jobboldali médium és a bűnöző összefogása okán megindult – és alaposan összekuszálódott – történet törvény előtti szétszálazása. A jobbos média vezetői azt gondolhatták: a jelenlegi joggyakorlat ismeretében ők akkor sem kerülnek szégyenbe, ha a magukra nézve kínosabb dokumentumokat is az ügyészség elé tárják.

Az ügy előzményeihez tartozik: a Hír TV a 2006-os választások idején pécézte ki Veres Jánost, akit afféle „keresztapaként” igyekeztek feltüntetni. Az exminiszter szerint pusztán a pozíciója miatt. A Hír TV a miniszter fiairól is azt terjesztette főműsoridőben: maffiacsemeték. Azt csendesebb műsorsávban is alig említették: ez ügyben a Magyar Nemzet és a Hír TV pert vesztett: a bíróság fejenként ötszázezer forint kártérítést ítélt Veres János fiainak.

Jön a vevő

Az összeget a tévé máig nem fizette meg. Viszont idővel Célpont című műsorának célkeresztjébe került Tóth Viktor is, a nyírségi illetőségű miniszter egykori kampányfőnöke. Kisebbségi vezetőkkel készített hangfelvételek alapján állították: a 2006-os választáson és a szociális népszavazáson pénzért vásárolt szavazatokat. Utóbb az a vélemény alakult ki: a kisebbségi vezetőknél Tóth nevében bejelentkező „vevő” alighanem az akkori ellenzéki médium megbízottja lehetett. Tóth Viktor lapunknak elmondta: az ügyben tett feljelentését technikai kifogással elutasították, annak ellenére, hogy az ORTT megállapította a médium felelősségét.

Felsőbb szintre

Mindezek után – mint a későbbi nyomozati anyagból is kiolvasható – a Hír TV riportere, Kisberk Szabolcs további lehetőségeket keresett Veres János lejáratására. Elterjesztette a Nyírségben: akár fizet is a Veressel kapcsolatos negatív információkért. A hír a szélhámosságban járatos Baráth Miklóshoz is eljutott, aki úgy érezte: ebből ki lehet hozni valamit. Találkozott Kisberkkel – bár utóbbi ezt tagadta, amit viszont későbbi telefonos „cellainformációk” cáfoltak –, és állította: tudomása szerint Veresék valamilyen módon le akarják járatni a Hír TV riportereit. Konkrétumokról még nem esett szó, hiszen Baráth állításából egy szó sem volt igaz. Újabb találkozó következett azután, így került Baráth „felsőbb szintre”.

A Magyar Nemzet székházában Liszkayék kikérdezték Baráthot a Veresékre nézve terhelő információiról, és ködös válaszai ellenére megállapodtak: a Hír TV vezetése másfél millió forintért cserébe titkos felvételeket vár a Veres János környezetében folytatott beszélgetéseiről. Felszerelték egy jobb minőségű diktafonnal, és Liszkay Gábor zsebből fizetett neki ötvenezer forint előleget. Ugyanakkor közös fejtörésbe fogtak – ahogyan az általuk átadott hangfelvételek is bizonyítják –, miként lehetne igazán nagy bajba keverni Vereséket. A drogot mint esetleges lehetőséget – szigorúan az ötlet szintjén – Dávid László, a Hír TV jogásza említette először, de azt Baráth akkor még elvetette.

Drog a kocsiban

A Kisberkkel való első találkozás után és a Magyar Nemzetben tett vizitje előtt Baráth Miklós Tóth Viktort is felkereste. Neki azt mesélte: terhelő információi vannak a Hír TV-ről, amelyeket térítés ellenében megosztana a szocialistákkal. Tóth nem volt vevő a dologra. Baráth Miklós utóbb – már alkut kötve a tévé vezetésével – újra megkereste, és azt állította: Kisberk Szabolcs és Krakkó Ákos, a Hír TV riporterei drogosok, ő maga a szállítójuk. Azt is mondta: a riporterek másfél millió forinttal tartoznak neki, hasonló összegért cserébe hajlandó feladni őket Tóthéknak. A kivitelezést úgy képzelte: a riportereknek újabb szállítmányt ígér, amelyet az általuk megjelölt helyen az autójukba helyez, és ők cserébe otthagyják a vételárat. Az akcióról értesíti Tóthékat, akik kedvük szerint élhetnek az információval. (A későbbi bírósági ítélet szerint ez a találkozó lényegében Kisberk Szabolcs „unszolására” jött létre. A riporter buzgalmát talán az magyarázza, hogy tartott Veres János kapufájától.)

Tóth Viktor később beszámolt a Baráthtól kapott információkról Veres Jánosnak, aki azt mondta: politikailag jobb távol maradni az ügytől, de állampolgárként nem hallgathatnak el egy tudomásukra jutott törvénysértést. Veres ugyanakkor jobbnak látta, ha a Baráthtal való további tárgyalást bűnügyekben járatos ügyvédjére, dr. Helmeczy Lászlóra bízza.

Baráth később az ügyvédnek is előadta a drogos sztorit, aki azt válaszolta: mivel bűncselekményről van szó, mindenképpen értesíti a hatóságot az előzményekről és a tervezett akció pontos idejéről. Az információért kért másfél milliót pedig az ügy végéig ügyvédi letétbe veszi, már ha megbízói vállalják a kifizetést. Tény: vállalták volna, ha az információ igaz. Baráth pedig azt mondta: annyira haragszik a Hír TV riportereire, hogy még a saját lebukását is kockáztatja az akció sikeréért. Az ügyvéd nem találta életszerűnek a történetet, de Baráth távozása után arra kérte Veres Jánost, hogy értesítse a hatóságokat. Veres be is számolt az addigiakról Draskovics Tibor akkori igazságügyi miniszternek.

Végül Baráth közreműködésével és Kisberk erős inspirációjára a „nagy balhéról” ábrándozó Hír TV-sek előtt kirajzolódott egy történet: Tóth Viktor és Helmeczy László azzal bízták meg Baráthot, hogy tegyen kábítószert Kisberk és Krakkó kocsijába – amivel pompásan hírbe lehet hozni majd Vereséket. Igaz, a periratok szerint Krakkó Ákosnak – ma a Fidesz sajtókabinetjét vezeti – az addig illegálisan beszerzett hangfelvételek ismeretében akadtak kétségei azzal kapcsolatban, hogy a történetnek bármi köze is lenne a valósághoz. Ám ez számára sem jelentett gátat a későbbiekben.

Baráth a „kétoldalú” megállapodások után többször kezdeményezett beszélgetést Helmeczy Lászlóval, amelyeket rögzített. A téma a tervezett akció volt – ez esetben a drogok bekészítése az állítólag drogos Hír TV-sek lebuktatására. Az ügyvéd magabiztosan beszélt erről, hiszen maga is készített hangfelvételt a Baráthtal való első találkozójáról, amely tanúsítja: a hatóság tudtával, egy bűncselekmény leleplezésének érdekében tartja a kapcsolatot vele. Utóbb ez a hangfelvétel bizonyította azt is: Veres Jánosék nem ártatlannak vélt médiamunkásokat akartak hírbe hozni.

Az akcióra végül 2008. június 2-án került sor. Az időpontról s a televíziós felvételről Baráth – igaz, a későbbi vádirat szerint „kétséget kizáróan nem bizonyíthatóan” – Kisberkkel és a Hír TV vezetésével egyezett meg.

Baráth az adott napon végül közönséges sütőport helyezett – bár Kisberk még az akció napján is próbálta rávenni: használjon inkább igazi drogot – a riportereknek a Hír TV székházánál nyitott ajtókkal leparkolt autóiba. Majd a tévések által értesített rendőrök letartóztatták. A bekasztnizott szélhámos előbb Helmeczyéket vádolta felbujtással, de későbbi értelmezése alapján már inkább a Hír TV-sek tűntek annak.

Az akcióról egyébként Helmeczyék részéről is érkezett bejelentés a rendőri szervekhez. Utóbb derült ki, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatója, Petőfi Attila, akit Draskovics Tibor az előzményekről és az akció időpontjáról is tájékoztatott, hivatali elfoglaltsága miatt csak Baráth lefülelése után két nappal értesítette az ügyben illetékes beosztottját. (Már csak ezért is fontos volt, hogy valaki kihívja a rendőröket, ha már a szociknak – akik állítólag a riporterek lebuktatásán ügyködtek – ez nem sikerült.)

Indul az össztűz

Veres Jánosnak és Helmeczy Lászlónak pár napig fogalma sem volt arról, hogy mi történt június 2-án. A rendőrség nem jelzett vissza, Baráth is eltűnt. Azt gondolták: félresikerült Hír TV-s provokáció lehetett az ügy hátterében.

Végül Veres Jánost egy fideszes kapcsolata informálta: a Hír TV a drogügy kapcsán valami balhéra készül ellene. Veres még aznap, 2006. június 6-án továbbadta az infót Helmeczy Lászlónak. (Helmeczy elmondta: akkor kezdte sejteni, miért hívták be tanúnak aznap az ügyészségre, ahol olyasmit kérdeztek tőle, amiről jog szerint ügyvédet nem lehet faggatni: milyen kábszeres ügyben kapott megbízást? Helmeczy jogszerűen meg is tagadta a választ.)

Helmeczy László azt tanácsolta Veres Jánosnak: üzenje meg a jobbosoknak (a Baráthtal rögzített első beszélgetése alapján, amikor Baráth drogozással vádolta a Hír TV-seket), őket nemigen keverhetik balhéba.

A Hír TV hetekig nem adott hírt az ügyről, de a vágóasztalok mellett alighanem buzgó munka folyt: vízióikhoz igazították titkos felvételeiket.

Augusztus 1-jén háromhetes össztűz kezdődött: jött minden, ami a csövön kifért. A Baráth által felvett, majd manipulált hangfelvételekkel próbálták bizonyítani a nyilvánosság előtt: Helmeczy László, Tóth Viktor és Veres János „maffiatempóban”, „a sajtószabadságot a rendszerváltás óta a legdurvábban támadva”, „a legsötétebb bolsevik és náci akciókat” idéző módszerekkel próbálták lejáratni, drogügybe keverni a Hír TV riportereit.

Helmeczy László időközben persze leadta a vétlenségüket igazoló felvételt az ügyészségen, amelyet a szakértők hitelesnek találtak. A támadások ezután eldurvultak. Helmeczy végül nyílt levélben fordult régi barátjához, Bölcskei Gusztáv református püspökhöz: járjon közbe az érdekében, mert privát és szakmai életében is végletesen megviseli a hazugságokkal operáló médiahadjárat, amelyhez jobboldali lapok is csatlakoztak. A levél után végül valamennyire elcsendesült a jobbos média, de addig olyan elánnal ömlesztették az álinformációkat, mintha nem lenne félnivalójuk a törvény előtti felelősségre vonástól.

Az ügy kapcsán első körben Helmeczy László és a Hír TV is – különböző indokokkal – ismeretlen tettesesek ellen tett feljelentést. A minap meghozott első ítélet a jobbos médium magabiztosságát erősíti. A bíróság Baráth Miklóst – egyfelől – három rendbeli hamis vádban találta bűnösnek. Két esetben azért, mert hamisan állította, hogy a Hír TV riporterei kábítószeresek. Egy esetben azért, mert Helmeczy Lászlót felbujtónak állította be.

Másfelől egy rendbeli csalásért is elmeszelték, mert hamisan állította Helmeczy Lászlóéknak, hogy másfél millióért bizonyítani tudja a riporterek drogfogyasztását. Ugyanakkor felmentették Baráthot a Hír TV-vel szembeni csalás vádja alól – elvben csalás lett volna a Helmeczyék elleni hamis vád –, megállapítva: a hanganyagok átadásával teljesítette megbízatását, amelyért több százezer forintot kapott a Hír TV-től. A bíróságnak azt nem kellett vizsgálnia: jogszerű-e tikos felvételeket készíteni mások privát szférájában, s azokat eredeti kontextusukból kiollózva nyilvánosságra hozni.

Veresék ezt követően indítanak majd újabb pereket rágalmazás, hamis vád és egyéb, az üggyel kapcsolatos, sérelmükre elkövetett bűncselekmény miatt. Ám az elégtételt illetően kétségeik vannak. Tóth Viktor a Baráth tárgyalásán elhangzott ügyészi vádbeszéd hallatán úgy érezte: akár ügyvéd is mondhatná a vádlott védelmében. Baráth Miklós az ügyész által javasolt büntetést kapta: másfél év börtönt, három év próbaidőre felfüggesztve. Jelenleg azért nincs szabadlábon, mert egy korábbi ügy miatt kiszabott büntetését tölti. Kerestük, de a rácsok mögül azt üzente: nem kíván nyilatkozni.

Hamisra vágva

A Hír TV a Baráth-ügy ítéletét közreadva előbb kivágta annak számukra negatív vonatkozásait. Ma is úgy adnak kommentárokat Veres Jánosról, Tóth Viktorról és Helmeczy Lászlóról, mint akik nyakig sárosak az elhíresült drogügyben – annak ellenére, hogy a bíróság ítélete őket igazolta.

Az ítélet kihirdetése után az ügyész és a vádlott ügyvédje is fellebbezett.

Kezdődhet tehát minden elölről.