Ufók pedig vannak! – Százezrek akarják megostromolni a titkos bázist

Amióta a 17. században a távcső megjelenésével túlsúlyba került a heliocentrikus világkép, vagyis győzött az a felfogás, hogy a Föld csak egyike a Nap körül keringő bolygóknak, a tudósok latolgatni kezdték, hogy egyes bolygókon akár élhetnek is hozzánk többé vagy kevésbé hasonló értelmes lények. Már évszázadokkal ezelőtt is voltak olyan megfigyelések, amelyek megmagyarázhatatlan égi jelenségekről számoltak be. Egy bizonyíthatóan 1808-ból származó orosz feljegyzés például arról ad számot, hogy szeptember 1-jén 20 óra 7 perckor egy óriási repülő tárgy tűnt fel a derült, csillagos égen Moszkva fölött. A szerkezet erős robajt követően jelent meg, és olyan sajátos pályán haladt, amelynek íve 90 fokot írt le. A tárgy megállt a Kreml felett, ahol is korong alakban látszott, majd az elülső végén hirtelen egy ovális gombolyag gyulladt ki igen erős fénnyel, amit csak ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor a foszfor villan az oxigénben. A két percig tartó jelenséget a moszkvai egyetem fizikusai és kémikusai látták és írták le.

Semmi kétség: az orosz tudósok ufót láttak. Az ufó vagy UFO ugyanis nem zöld emberke, nem a Harmadik típusú találkozásokban szereplő ET, hanem az unindentified flying object, vagyis az azonosítatlan repülő tárgy angol rövidítése. És a moszkvai jelenség kétszáz évvel ezelőtti észlelői valóban nem tudták azonosítani az általuk leírt repülő tárgyat. Hasonló esetekről ma is tudunk, méghozzá autentikus forrásokból. Ki lenne például megbízhatóbb szemtanú, mint egy, a fizika alaptörvényeit feltétlenül ismerő, a repülés mikéntje szakértőjének bátran nevezhető, garantáltan megbízható pszichikai állapotnak örvendő pilóta? Immár másfél évtizede, amióta az Egyesült Államok katonai repülőgépeit a korábbinál nagyobb felbontású radarral látták el, a haditengerészet pilótái rendszeresen számolnak be különös jelenségekről.

Graves és Accoin hadnagy, a Theodor Roosevelt repülőgép-hordozóról felszálló F/A–18 mintájú negyedik generációs vadászgépek pilótái például az Egyesült Államok keleti partvidékén több ízben is megfigyeltek radarjuk képernyőjén a tengerszint fölött mintegy harmincezer méteres magasságban hiperszonikus sebességgel repülő tárgyat, amely a másodperc tört része alatt képes volt megállni, majd irányt változtatni. Ha ezekben a „járművekben” ember ült volna, semmi esetre sem lett volna képes elviselni a hirtelen megállás, illetve irányváltoztatás következtében fellépő túlnyomást. Voltak olyan feltételezések, hogy a pilóták esetleg drónokat figyeltek meg, de kevéssé valószínű, hogy parancsokságuk engedte volna gyakorlatozni a vadászgépeket olyan légtérben, ahol ilyen légi járművekkel ütközhetnek össze.

Harry Reid befolyásos nevadai demokrata szenátornak, pártja frakcióvezetőjének kezdeményezésére 2007-ben külön részleget állítottak fel a titokzatos jelenség kutatására. A Pentagon ugyanis nem zárta ki, hogy a megfigyelt repülő tárgyak esetleg valamiféle szovjet felderítői-behatolási kísérletnek az elemei. Leon Golub, a Harvard–Smithsonian Asztrofizikai Központ vezető tudósa viszont kezdettől fogva azon a véleményen volt, hogy a pilóták légköri jelenségeket láttak, esetleg a radarjuk képernyőjében keletkezett zavar, netán a repülőgépük többszörösen szuperszonikus sebessége miatt fellépő neurológiai túlterhelés következtében látni vélt jelenségeket hitték valósaknak. Valószínűleg a Pentagon is hasonló következtetésre jutott, ezért az addig 22 millió dollárt felemésztő programot 2012-ben leállították. A flotta szóvivője, Joseph Gradisher megerősítette: 2015-ben a pilóták azt az útmutatást kapták, hogy ismeretlen eredetű légköri jelenségekkel, azonosítatlan repülő tárgyakkal volt/van dolguk, de ezen ufók földönkívüliségének még a gondolata sem merült fel a haditengerészetnél. 1985-ben szovjet polgári pilóták, a Tbiliszi–Tallinn-vonalon repülő Tu–134 utasszállító kapitánya és első tisztje számoltak be egy különös jelenségről.

E szerint az égen egy állandó fényű, széle mentén megnyúlt kerek foltot láttak, abból fénysugár nyúlt ki, amely előbb a földre irányult, majd a gépen állapodott meg, azután kihunyt. A helyén zöld felhő keletkezett, amely ide-oda mozgott, a továbbiakban pedig a repülőt követve Riga és Vilnius fölött is elhaladt tízezer méteres magasságban.

Nem titok, hogy több amerikai elnök, például Jimmy Carter maga is látott ufókat, illetve hitt azok földön kívüli eredetében. A londoni Daily Express szerint első, 1985. évi genfi találkozásuk során Ronald Reagan elnök felvetette szovjet kollégájának, Mihail Gorbacsovnak, hogy a két szuperhatalom működjön együtt a földönkívüliek várható támadásának visszaverésében. Itt azonban nem árt tudnunk, hogy ez az angol lap nem kifejezetten a megbízhatóságáról híres. A távoli naprendszerekből érkező lényekről szóló szenzációs hírek még évtizedekkel Reagan regnálása előtt kezdtek terjedni az Egyesült Államokban. 1947. június 24-én a Rainer-hegy (Washington állam) közelében egy Kenneth Arnold nevű amatőr pilóta több olyan, nagy sebességgel repülő tárgyat látott, amely formáját tekintve csészealjakra emlékeztette. Ekkor terjedt el a repülő csészealj kifejezés, majd hamarosan az a vélekedés, hogy ezek a csészealjak valójában idegen bolygókról származó űrhajók.

Alig néhány héttel Arnold észlelése után Roswell (Új-Mexikó állam) körzetében egy Mogul mintájú meghibásodott időjárási szonda zuhant William Brazel farmer földjére. Ez állítólag nem is meteorológiai ballon volt, hanem egy olyan szerkezet, amelyet a hidegháborús hisztéria közepette az állítólagos szovjet atomkísérletek felderítésére bocsátottak fel. Részben a seriffnek, részben a helyi sajtónak köszönhetően az erről szóló hír úgy deformálódott, hogy valójában egy idegen bolygóról származó űrhajóval történt a szerencsétlenség. Később ez még azzal is bővült, hogy a bennük érkezett űrlények tetemét az ügyet csúcstitokként kezelő amerikai hatóságok azóta is őrzik. A mai ufológiai összeesküvés-elméleteknek ez a történet az egyik fő kiindulási pontjuk.

A Földön járt űrlények kalandjairól azóta száz meg száz beszámoló szól. A mexikói San Carlosban 1954. december 16-án egy Jesus Paz nevű fiatalember véletlenül megzavart egy emberszerű kis lényt, mire az megkarmolta, széthasította az ingét, és tarkón vágta. 1965. január 25-én Williamsburgben – mint azt Virginia állam rendőrsége jelentette – leszállt egy nagy ufó, és több autó motorját is leállította.

Számos beszámoló szól arról, hogy földön kívüli lények embereket raboltak el, mi több, teherbe ejtettek. Nemrégiben állt elő a jeles ufókutató Scott Waring, az egyik floridai egyetem tanára azzal, hogy az Antarktisz közelében egy kis szigeten földön kívüli lényeket szállító űrhajó csapódott be, de olyan sebességgel, hogy azt utasai nem élhettek túl. És így tovább és így tovább.

Akit az efféle históriák érdekelnek, annak elegendő kinyitnia a Magyarországon immár csaknem három évtizede megjelenő Ufó magazint, amely nagy terjedelemben ad helyet az űrlények tetteinek és a velük való találkozásokról szóló beszámolóknak. A lapot kiadó hazai ufológusok a Magyar Ufókutató Szövetségben tömörülnek. A szövetség elnöke, Kalmár János maga filmezett le egy – igaz, nem a Földön, hanem a Holdon leszálló – ufót. Mint a Sonline.hu hírportálnak adott interjújában elmondta, több nemzetközi konferencián is bemutatott (nyilván csak fényképről) négy, Indonéziából származó, 15-20 centiméter magas lényt, akik földönkívüliek. Ezek az úgynevezett jenglotok nem emberek, de nem is állatok. A DNS-ük majdnem megegyezik az emberével, az állatokétól azonban teljesen eltér.

A földönkívüliek bolygónkon való látogatásának lelkes híve volt honfitársunk, Keviczky Kálmán (1909–1998) hajdani katonatiszt és művész, aki annak idején megfestette Horthy Miklóst a Novara fedélzetén. Kalmár János szerint Keviczky egy időben U Thant ENSZ-főtitkár személyi titkára volt, ez azonban tételesen cáfolható. Igaz viszont az, hogy az 1977. évi acapulcói ufókongresszuson Sir Eric M. Gairy grenadai miniszterelnök hosszasan méltatta Keviczkynek a földönkívüliek kutatására irányuló tevékenységét. A magyar ufóelnök közlése szerint ugyancsak Keviczkynek árulta el Neil Armstrong amerikai asztronauta, hogy a Holdon alig egyméteres távolságból nézett farkasszemet egy idegen civilizációból származó lénnyel.

A magyar közvélemény viszonylag jól ismeri a hazai médiában gyakran szereplő Georg Spöttlét is, akit általában biztonságpolitikai, újabban migrációs szakértőként mutatnak be. Nos, egy korábbi nyilatkozata szerint 1995-ben ő is találkozott a világűrből érkezett lényekkel. Az azelőtt Berlinben rendőrként működő Spöttle szerint egyébként az egykori NDK-ban több ezer, földönkívüliek által végrehajtott emberrablás történt, ki tudja, miért, jóval több, mint az NSZK-ban. Pataky Attila, az Edda együttes frontembere ugyancsak találkozott földön kívüli lényekkel, méghozzá többször is. Öt évvel ezelőtt például Floridában, egy miami kávéház teraszán kávézott velük.

Az ufológiai összeesküvés-elméletek híveivel szemben, állítják ők maguk, valódi összeesküvők állnak, mégpedig az ufótitkok birtokában lévő államok vezetői, akik minden idevágó bizonyítékot szigorúan titkosítanak. A Roswellben lezuhant földönkívüli űrhajó maradványait például egy szögesdróttal körülvett nevadai légi támaszponton, az úgynevezett 51-es körzetben őrzik. Eddig háromszázezren jelentkeztek arra a felhívásra, hogy az igazság kiderítése végett 2019. szeptember 20-án rohanják le a támaszpontot. Amit az amerikai hatóságok mindenképpen meg fognak akadályozni, különös tekintettel arra, hogy a bázison, ha nem is űrhajómaradványokat, de legújabb fejlesztésű harci repülőgépeket valóban állomásoztatnak. Ám a magyar hatóságok sem jobbak a Deákné vásznánál. A Sonline.hu portállal Kalmár János főufológus azt a történetet is megosztotta, miszerint 1996-ban a magyar légtérben egy MiG–21 vadászgéppel ütközött össze és zuhant le egy ufó. Az egyik földönkívüli a helyszínen elhunyt, társa túlélte a balesetet, és őt jelenleg is hazánkban őrzik egy titkos helyen.

Természetesen aligha vonható viszont kétségbe az a feltételezés, hogy valahol a világegyetemben, Földünktől esetleg több ezer fényévnyire vagy még távolabb valóban léteznek értelmes lények. A tudósok rádiócsillagászati és egyéb módszerekkel igyekeznek nyomára bukkanni ezeknek a civilizációknak, illetve hírt adni nekik magunkról. Azt azonban egy pillanatig sem állítják, hogy kávéztak volna velük.