Százéves a bahá’í hit Magyarországon
„Budapest lészen egyik középpontja Kelet és Nyugat egyesülésének”. Ezt a kijelentést a bahá’i hit alapítójának fia tette Budapesten 1913 áprilisában. ’Abdu’l-Bahá hatvankilenc éves korában a Teozófiai Társulat volt elnökének, Start Lipótnak a meghívására érkezett a magyar fővárosba, ahol a korabeli magyar köz- és tudományos élet számos fontos képviselőjével találkozott. Ezt a látogatást számítják a bahá’í hit magyarországi kezdetének.
’Abdu’l-Bahá a Kelet és Nyugat szellemi egységét hangsúlyozta. Szerinte a valóságban nem létezik Kelet és Nyugat, hiszen minden egyes pont a másikhoz képest Kelet és Nyugat is lehet. A vallásalapító fia a régi Parlament épületében (ma Olasz Kultúrintézet) több, mint ezer ember előtt tartott beszédet. Martha Root, a hit utazó tanítója így emlékezett erre az estére: „A hallgatóságnak bemutatta a nagy szent perzsa tudóst – mellette állván – Giesswein prelátus. És mikor utóbb jobboldalt melléállt Goldzieher tanár, a közönség spontán tapsviharban tört ki, átérezve annak mély szimbolikus értelmét, hogy ott látta együtt, amint egymás kezét fogták, három nagy világvallás képviselőit: a magas állású katolikus főpapot, a nagynevű zsidó orientalistát, és a bahá’í mozgalom lelkes hirdetőjét. ... Ráéreztek, bár tán tudatosan nem értették, hogy ott állván a katolikus főpap és a zsidó keletkutató között, ’Abdu’l-Bahá ezen két nagy vallás megbékélését jelképezte. Minden ülőhely foglalt volt, sokan álltak a galériában, folyosókon és még az utcán is. A hallgatóság Bahá’u'lláh-nak az emberiség egységére vonatkozó tanítását reprezentálta. A Parlament tagjai, filozófiai és filológiai társaságok tagjai, egyetemi professzorok, művészek, katolikus papok, anglikán papok, modern vallási mozgalmak, női mozgalmak képviselői, eszperantisták, és különböző nemzetek és fajok voltak jelen.”
Vámbéry Ármin az első magyar bahá’i
Tartózkodásának utolsó napjaiban ’Abdu’l-Bahá sok előkelő ember otthonába kapott meghívást. Gróf Apponyi Alberthez például, aki híres vendégének ezt mondta: „Magyarország mindig is azon konfliktusok középpontjában állt, amelyek az elmúlt évszázadban megrázták a világot. És ha van egy nemzet, amelynek érdeke egy új rend felállítása, amely törvényen és nem erőszakon, összhangon és együttműködésen, és nem rivalizáláson alapul, ha van egy nemzet, amelynek különlegesen fontos, hogy ez a béke megteremtődjön és megerősödjön, akkor az a magyar.”
’Abdu’l-Bahá budapesti látogatásának egyik fontos eleme volt a Vámbéry Árminnal való többszöri találkozás. Az utolsó végén Vámbéry búcsúzóul ezt mondta: ’Remélem, hallok majd Rólad. Kérlek, mikor hazatérsz keletre, küldd el nekem Atyád Írásait és Értekezéseit, és mindent meg fogok tenni azért, hogy terjesszem őket Európában. Minél jobban terjednek ezen alapelvek, annál közelebb kerülünk a Béke és Testvériség korához.’” Valamivel később Vámbéry Ármin levelet küldött ’Abdu’l-Bahának, amelyben kijelentette, hogy hisz a bahá’í tanításokban, ezért őt tekintik az első magyarországi hívőnek. Vámbéry Ármin nem sokkal később meghalt, de azok a hívők, akik ’Abdu’l-Bahá látogatásának hatására felvették a bahá’í hitet, már 1913 október 28-án találkoztak Budapesten. Az éppen formálódó közösség története azonban beleveszett a következő évek világégésébe.
A közösség többszöri újjáéledése
Az újrakezdés a húszas évek derekától indult, ekkor érkeztek nyugatról a hitet tanító bahá’iok Magyarországra. Mivel angolul, illetve németül beszéltek, tevékenységükkel elsősorban a budapesti értelmiséget keresték fel , amelynek jelentős része zsidó, illetve zsidó származású volt. 1937-től kezdve a zsidótörvények bevezetésével és a világháború közeledtével helyzetük ellehetetlenedett, törekvéseik pedig pedig a világháború és a holokauszt homályába vesztek. A második világégés után újraindult közösségi életet a titkosrendőrség verte szét, a szerzetesrendekhez és számos keresztény szervezethez hasonlóan a bahá’í közösségre is a betiltás várt 1950-ben.
Az 1960-as években nyugaton élő magyar bahá’iok hazatértek a hitet tanítani. A hetvenes évek végétől a kapcsolatok elsősorban osztrák és német hívőknek köszönhetően megélénkültek. A Magyarországi Bahá’í Közösséget 1993. augusztus 26-án jegyezte be a Fővárosi Bíróság. A közösség jelenleg mintegy 1200 hívőt számlál, 70 helységben. Társadalmi vállalásaik közül a legfontosabb a magyarországi cigányság szociális, kulturális helyzetének javítása, békés integrálása a többségi társadalomba.
(A Magyarországi Bahá’i Közösség a vallásalapító fiának budapesti látogatása 100. évfordulója alkalmából 2013-09-14-én este 6 órakor a MOM Művelődési Központban megemlékező ünnepséget tart, amelyen fellép Sebestyén Márta Kossuth és Liszt Ferenc-díjas énekművész is.)
