Hogyan beszéljünk a gyermekekkel a háborúról?

Lassan két év telt már a koronavírus-járvány kezdete óta, ami komoly feszültségnek tette ki a fiatalokat és a felnőtteket egyaránt. Azonban Oroszország február végi ukrajnai inváziójának hatására sokan érezhetik úgy, hogy a béke évtizedei véget értek, és fel kell készülnünk egy, a mostani időszakhoz hasonló, válságokkal teli időszakra. Egy ilyen helyzet nem csak a felnőttek mentális állapotát befolyásolhatja negatívan, hanem bizony a gyerekekét is. A témát Dr. Mészáros Gergely gyermekpszichológussal elemeztük.

A szakértő lapunknak elmondta, hogy mind a járvány miatti, mind pedig a háború miatti egzisztenciális veszély rémisztő lehet egy gyermek számára, és az, hogy melyiket éli meg traumatizálóbbnak, csakis az ő saját, vagy rokonai tapasztalatain múlik. „Az aktuális COVID pandémia kapcsán minden gyermeknek van arról tapasztalat már, milyen szorongáskeltő hirtelen nem járni iskolába, izolálódni a kortársaktól, és beragadni a négy fal közé – míg egy szomszédos országban zajló háború, bármennyire közel is van, a szomszédos országban zajlik” – mondta.

A gyermekpszichológus szerint a két esemény külön-külön is jelentős szorongáskeltő tényező lehet, azonban így, a hatásukat összeadva még inkább veszélyezteti a gyermekek biztonságos világba vetett hitét.

A stresszkeltő életesemények hatása azonban természetesen azon is múlik, hogy milyen megküzdési eszközökkel rendelkezik az adott gyermek, vagy milyen támogatást kap a közvetlen vagy a távolabbi környezetéből. A szakértő éppen ezért fontosnak tartja, hogy a gyerekek előtt ne hallgassunk a világban zajló eseményekről.

Elmondása szerint ugyanis az érzelmi kommunikációnkból – ami sokszor tudattalan –, megérzik, hogy valami elcsúszás van, valami nem olyan, mint szokott lenni. Különösen érvényes ez egy olyan világméretű eseményre, mint a jelenleg zajló háború, amiről biztosan hallani fognak az iskolában, a TV-ben, vagy csak egyszerűen az utcán.

Fontos azonban, hogy minden gyermekkel a saját érettségi szintjéhez megfelelően kommunikáljunk. Különösen fontos, hogy a gyermekkel érzékeltessük, hogy az adott probléma létezik, adott esetben mi, felnőttek is izgulunk miatta, de fontos megőrizni a higgadtságot, és érzékeltetni, hogy mindent megteszünk a biztonság megőrzése érdekében.

„Rendkívül fontos, hogy a saját szorongásunkat ne terheljük rá a gyermekeinkre”

– tette hozzá a szakértő. Dr. Mészáros Gergely szerint tehát azért fontos beszélni a krízishelyzetekről is, mert a gyermek megélheti azt, hogy komolyan vesszük őt, ugyanakkor a túlterhelő kommunikáció elkerülésével megóvhatjuk attól, hogy irreális fantáziái, félelmei keletkezzenek. A szakértő minden egyéb élethelyzetben is fontosnak tartja a transzparens, empatikus kommunikációt, ugyanis szerinte ez vezet a megfelelő mintaadáshoz, és ahhoz a gyermekek számára a világ érthetővé váljon.

Beszéljünk velük, ne az internetről tájékozódjanak

A témában a világszerte a gyermekek jogait védő szervezet, az UNICEF is kiadott egy állásfoglalást, melyben hasonló következtetéseket vontak le, mint a lapunknak megszólaló gyermekpszichológus. Ezeken túlmenően hangsúlyozták, hogy a közösségi média korában arra is érdemes odafigyelni, milyen oldalakat követnek a fiatalok. A szervezet szerint a túl sok információ a különböző médiumokból nem tartozik rájuk, mert nem értik, nem bírják feldolgozni, és csak a szorongásukat növeli.

A háborús képek megijesztik, sőt akár traumatizálhatják is a gyerekeket, tehát ilyeneket semmiképp ne mutassunk nekik, ahogyan a híradót se nézzük együtt.

Közöltél, hogy a gyermekkel azt érdemes kommunikálni, hogy a világ vezetői is azon vannak, hogy a helyzet minél hamarabb és békésen megoldódjon. Emellett az is segítséget jelenthet a fiataloknak, hogyha mesélünk nekik olyan korábbi nehéz helyzetekről, amelyet az emberek leküzdöttek. Valamint olyan meséket is olvashatunk nekik, amelyek segítenek az ilyen típusú nehéz helyzetek feldolgozásában. Ezek mellett az alábbi javaslatokkal élt még a gyermekvédelmi szervezet:

• A kisgyerekek nem értik a bonyolult geopolitikai összefüggéseket (ahogy gyakran mi sem), ezért ne moralizáljunk, ne ítélkezzünk.
• A bizonytalan, szorongásos időszakokban a gyerekeknek az a legfontosabb, hogy érezzék a törődést, legyünk együtt sokat, csináljunk olyan programokat, amelyek során levezethetjük a feszültséget, töltődhetünk stb.
• Sose felejtsük el, hogy a gyerek úgy van, ahogy mi, mi se keltsünk fölösleges pánikot, ne dramatizáljunk és gondoljunk a saját lelki egészségünkre is.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Roos Koole / ANP via AFP)