Portré a távolból
Göncz Árpádról írta doktoriját a dél-koreai fiatal tudós, Dae Soon Kim. Furcsának tartotta, hogy korábban nem jelent meg volt köztársasági elnökünkről sem angol, sem magyar nyelvű életrajz. Pedig szerinte ő volt a demokratikus átmenet vezéralakja. Miért lett magyar szakos a koreai diák, milyennek látja a rendszerváltozás húsz évét? PUNGOR ANDRÁS írása.
– Kalimpált a szívem – mesél kuncogva Dae Soon Kim a Göncz Árpáddal való első találkozásáról.
A dél-koreai fiatalember a Köztársasági Elnöki Hivatal titkárságával vette fel a kapcsolatot. A Kossuth térre szólt a meghívó, a Miniszterelnökségi Hivatal épületébe. Korábban sohasem találkozott magas rangú politikussal.
Egész éjjel nem aludt, annyira izgult. Másnap szinte rosszul volt a feszültségtől. Dél-Koreában a hierarchiának, a tekintélynek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint nálunk.
Meséli, nyílt az ajtó: – Jó napot, Göncz Árpád vagyok! – nyújtotta a kezét a mosolygós, idős ember. Észrevette, hogy a fiúval valami nincs rendben: – Rosszul vagy? Kérsz egy csokit?
Dae Soon Kim bólintott, és ekkor olyan történt, amire korábban nem számított: ott ült a csodált politikus mellett, és majszolta a tőle kapott csokoládét.
Zaklatott ország
Skype-on beszélgetünk: Dae Soon Kim Szöulban, én a budapesti számítógép előtt ülök. Éppen van egy szusszanásnyi szabadideje a Hankuk Egyetemen, ahol magyar politikát tanít. Kuporgunk a monitor előtt, csetelünk, ha recseg a vonal. Én segítek, ha elakad, mert kicsit töri a magyart, a fránya ragozástól olykor megdöccen a nyelve.
– Angolul egyszerűbb beszélni. Például elég, ha a „wash” (mosás) kifejezést megtanulja az ember. Magyarul ez kevés, hiszen az igekötők használatával megváltozik a szavak jelentése: átmos, kimos, összemos. Borzasztó! – mentegetőzik somolyogva.
Aztán belelendül, és egy idő után már olyan elvont témákról beszélgetünk, mint az államiság, az alkotmány nyújtotta értelmezési szabadság. És Göncz Árpád titka. Ami szerinte a személyiségében, közvetlen stílusában rejlik.
Doktori disszertációját írta róla, a Scolar Kiadó jóvoltából könyv lett a dolgozatból. Alapos munka. Dae Soon Kim nemcsak a napilapokat, tudományos, politikai értekezéseket tanulmányozta át: interjúkat készített a rendszerváltozás szereplőivel, politikusokkal, kutatókkal, elemzőkkel, újságírókkal.
Gazdag nyelv, zaklatott ország, búsuló történelem. Nem csoda, hogy a fiatal tudós a disszertáció megírása közben így érzett: „Mintha magányos utazásra szántam volna el magam egy hosszú, sötét alagútban.”
Sokszor elbizonytalanodott, megkérdőjelezte kutatásának értelmét. Rainer M. János történész szerint „különleges a szerző és témája közötti viszony: egy Glasgow-ban doktoráló fiatal koreai tudós ír a magyar köztársasági elnökről”. Vagyis érdekes, hogy a nemzeti sajátosságaira oly büszke Skóciában egy távol-keleti férfi egy kelet-közép-európai államfő pályáját kutatja. Rainer M. úgy véli, három kultúra szintetizálódik a kötet szövegében.
Dae Soon Kim harminchat éves. Most is szüleivel lakik Szöulban. Apja gyümölcskereskedő, édesanyja háztartásbeli. Öccse kínai szakon végzett az egyetemen, egy tajvani cégnél helyezkedett el.
– Édesapám kezdetben kereskedősegédként dolgozott. Alacsony béréből csak egy alagsori lakásra futotta. Húsz évig éltünk ott. Ám Szöulban gyakori az árvíz, egyik éjjel bezúdult a lakásunkba.
Hajnali háromkor apja megrázta a vállát: „Ébresztő, jön az ár!” Egy szál ruhában menekültek, a főbérlőjük fogadta be a családot. A kormánytól ugyan kaptak segélyt, de nehéz évek jöttek. Harminc esztendőnek kellett eltelnie, hogy édesapja a saját lábára tudjon állni: ma már önálló hálózattal dolgozik.
A kis Dae Soon Kim a képregényeket, a koreai novellákat bújta. Nem akadt sok barátja, visszahúzódó volt világéletében. Átlagos tanulóként a gimnázium mellett magántanárhoz is járt. Nem kellett messzire mennie, a felkészítő pedagógus épp a szomszédban lakott, és történelmet tanított a keresztény egyetemen. A nyolcvanas évek végén ő hívta fel a fiú figyelmét arra, hogy Közép-Európában fontos dolgok történnek. Dae Soon Kim a gimnázium után még nem tudta: vajon cseh, lengyel vagy magyar szakos legyen?
– Beiratkozáskor találkoztam a magyar tanszék hallgatóival, lelkesek voltak, meséltek Magyarországról. Egy pillanat alatt döntöttem.
Lassan ismerkedett hazánkkal, kezdetben felszínes hasonlóságokat talált: a koreai nem tartozik a kínai nyelvcsaládhoz, és a magyarok is egy idegen, szláv „tengerben” élnek. Nemcsak hogy ázsiai gyökerű a magyar, de ugyanúgy szeret enni, imádja a hagymát, a paprikát, ahogy a távol-keleti ember.
Az egyetemen Kim Ji Young lett a mentora. Ő volt az első koreai tudós, aki az ELTE-n szerzett doktorátust magyar történelemből. Amikor Göncz Árpád Koreába utazott, Kim Ji Young tolmácsolt neki. Dae Soon Kim olyan akart lenni, mint a tanára. Most már nem a véletlenek sodorták, tudatosan készült.
– Igazán a debreceni nyári egyetemen ismertem meg a magyarokat. Amikor bulizni mentünk a helyi fiatalokkal, akkor derült ki számomra, milyen is az önök temperamentuma – mosolyog.
Móriczot olvasott, és egy koreai könyvet a magyar történelemről, amelyben feltűnt neki Göncz Árpád fotója...
A glasgow-i egyetemen Terry Cox, a témavezetője javasolta, hogy doktoriját egy magyar politikus életrajzából írja. Pozsgay Imre és Göncz Árpád között vacillált.
– 1989-ben Pozsgay népszerű volt a magyarok körében, csaknem ő lett a rendszerváltozás első államfője. Göncz a kommunizmus elleni utódharc fontos szereplőjévé vált. Kezdetben kevesen, csak egy szűk baráti kör ismerte. Mellette döntöttem.
A könyvében így ír: „Az elnöki hatalomról és felelősségvállalásról alkotott véleményét magától értetődően nem lehet minden tekintetben pozitívan értékelni, mégis elmondhatjuk, hogy Göncz Árpád elnökségét mélyen áthatotta a liberális és demokratikus értékekbe vetett hite.”
Hogy Dae Soon Kim is tévedésnek látja-e az elmúlt húsz évet? Nem ül fel a magyaros divathullámra: – Nem gondolom, hogy rossz volt az irány. Magyarország a semleges Svájc szerepét nem játszhatta el, dönteniük kellett. Helyesen választották Európát, hiszen Szent István óta oda tart az ország. Antall József a piacgazdaságra való áttérésben, a demokratikus intézményrendszer kialakításában fontos szerepet játszott. Sólyom László pedig az államiság megalkotásában tett maradandót. Talán jobb lett volna, ha harmonikus Göncz és Antall viszonya. De úgy látom, ők sohasem pártpolitikai, hanem saját politikai értékrendjük alapján mérlegelték a döntéseiket.
Könyvében azt írja, Göncz első elnöki időszakát az ellentmondásosság, az Antall-kormánnyal szembeni konfliktus jellemezte. Ez az úgynevezett „proaktív” államfői szerep szerinte az ország demokratikus tapasztalatlanságából fakadhatott. Az Alkotmánybíróság döntései alapján aztán megváltozott Göncz elnöki tisztségről vallott felfogása, már kevésbé lett részese a politikai súrlódásoknak.
Angolul is
Bár ma már csak újságokból követi a magyar eseményeket, Dae Soon Kim nem nyugodt: – Tavaly a JoongAng Ilbo című koreai újságban olvastam, hogy sanyarú Magyarország gazdasági helyzete, az Orbán-kormány rossz irányba indult el: tekintélyelvű politikát folytat, a médiát, az Alkotmánybíróságot, a Nemzeti Bankot sajátjának akarja tudni. Bár véleménycikkről van szó, mégis fontos figyelni rá, hiszen korábban nálunk nem lehetett az önök hazájáról ennyire kritikus írásokat olvasni.
Aztán büszkén meséli: disszertációja jövőre angol nyelven is megjelenik a Routledge Kiadónál.
– Kicsit át kell dolgoznom, hogy az angol nyelvterületen is értsék. Aztán bele kell írnom Schmitt Pált és Áder Jánost is.
Hogy Göncz Árpád mit szólt a magyar változathoz?
– Azt mondta, nagyon tetszett neki – nevet. – De igazából én voltam hálás.
Hangos szemelvények Göncz Árpádról:
