Örkényesen

Örkény-év van, egymást érik az örkényezések, egyszázadik születésnapján emlékkiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban (hírt adunk arról is nemsokára), új életműsorozatában eddig kiadatlan műve lát napvilágot, lesz (volt) felolvasóest és drámabemutató – közöttük a Macskajáték két hangra átdolgozott sztereováltozata Berényi Gábor rendezésében –, tudományos ülés és megannyi más: Örkény semmit sem vesztett népszerűségéből és aktualitásából. A magyar groteszk maradt, legfeljebb egy kissé abszurdba fordult.

Az eseményfolyam egyik első eleme a Cultiris Galéria (ez a Kossuth Kiadó Örkényről elnevezett könyvesboltjának emeleti neve a körúton) ínyenceknek való fotókiállítása volt (van), amely negyven-egynéhány képet mutat csupán, de többségüket most láthatjuk először.

Vannak a családi albumból előkerült képek (a kis Örkény anyja ölében, apródfrizurával és ábrándos tekintettel, a közepes Örkény patikustanoncként, amint éppen a mérget keveri, a nagy Örkény katonaruhában, amint éppen neki kevernek mérget világhatalmi erők), vannak a hatvanas-hetvenes évek sztárfotósainak róla készült sztárfotói, vannak a magánélet stációit bemutató fotók (első, második, harmadik feleség, utóbbi irányába kissé lejt a pálya), vannak közéleti szereplések (átveszi, átadja), de a legörkényibbek talán „a művész saját élőhelyén” típusú riportfotók. Könyvespolc, variabútor, kávéspohár, hamutartó, írógép, ifjú ara: micsoda egypercest tudna írni ebből is, ha élne!