Nyár végére elolvad az északi-sarki jégsapka?
Az igazán bátrak rövidesen vitorlással hajózhatnak át az Északi-sarkon: Földünk sarki jégsapkája az idén rövid időre akár teljesen eltűnhet. A globális felmelegedés hatására az elkövetkező években a sarkkör akár hosszabb időre is fagymentes lehet, aminek a természeti hatásai felmérhetetlenek és az egész bolygóra hatással lesznek. Az éghajlati változás miatt a Csendes-óceán szigetvilága is átalakul.
A 30 éve folyó műholdas megfigyelés kezdete óta idén nyáron tapasztalták az északi-sarki jégmezők második legnagyobb mértékű olvadását. Az augusztus 26-i állapot szerint a jégmező területe ezen a napon csak 5,26 millió négyzetkilométer volt, ami azt jelenti, hogy augusztus 1-től 2,06 millió négyzetkilométernyi területről tűnt el a jégmező.
Még több hét telik el addig, amíg a sarki tenger ismét elkezd befagyni az időjárás lehűlése nyomán, addig viszont tovább zsugorodik a jégvilág. Előfordulhat, hogy még az eddigi rekordnál, a 2007 szeptemberében mért 4,25 millió négyzetkilométernél is kisebbre csökken a jégmező, sőt az is, az idei nyár végére maga az Északi-sark is jégmentes lesz egy időre, amire még nem volt példa a modern időkben, és a vitorlások Alaszkából egyenesen az Északi-sarkra suhanhatnak a hullámokon.
A korábbi második legrosszabb értéket 2005-ben mérték, amikor 5,32 millió négyzetkilométerre zsugorodott a jégmező, de akkor augusztusban lelassult az olvadás. Idén ezzel szemben gyors olvadás volt tapasztalható augusztusban. 1979 és 2000 között a jégmezők átlagos területe 7,23 millió négyzetkilométer volt, tavaly ez a szám már 40 százalékkal volt kisebb. Egy "normális" évben az olvadás június közepén kezdődik, szeptember közepén csökken a legkisebbre a jégmező, maximális kiterjedését pedig a lehűlés kezdete után március közepére éri el. Évről évre kisebb területen fagy vissza télre az északi jégmező.
Nagy az esélye annak, hogy 2030 körül nyáron teljesen eltűnik a jég a Jeges-tengerről. Alig néhány éve ezt még csak 2050-re helyezték kilátásába. A jelenség elsősorban a Csukcs-tenger olvadásának tudható be Alaszka és Szibéria partjainál. Az ottani jégmezők a jegesmedve természetes élőhelyét jépezik: eltűnése kihalással fenyegeti a sarki ragadozót, amely a jégmezőkön vadászik a természetes táplálékát képező fókákra. Az olvadás kellemes hozadéka lehet viszont, hogy megnyílik az Észak-nyugati átjáró az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán között és könnyebben hozzáférhetővé válnak a térségben a vízalatti szénhidrogén-tartalékok, amelyekre főleg az oroszok és a kanadaiak fenik a fogukat.
