Meglepő: a kutyák ezt is megértik

Az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének, az ELTE Etológia Tanszékének és a Közép-európai Egyetem munkatársainak közös vizsgálatában a kutyák tekintetét szemmozgást követő kamerával figyelték meg. A négylábúaknak olyan videót mutattak, amelyben egy személy a fejét a tőle balra, illetve jobbra található két egyforma tárgy valamelyike felé fordítja. Az egyik kísérleti helyzetben a fejmozdulat előtt a személy a kutyára néz, és figyelemfelhívó hangon megszólítja. Egy másik, nem kommunikációs helyzetben viszont szemkontaktus nélkül, semleges, mély hangon szól a kutyához. A kutatók a kutyák szemmozgását rögzítve arra a megállapításra jutottak, hogy a kommunikációs szándékot kifejező helyzetben a kutyák inkább követték az emberi tekintetet, azaz gyakrabban néztek arra a tárgyra, amely felé a személy fordult. Topál József, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézet Összehasonlító Viselkedéskutató Csoportjának tudományos főmunkatársa szerint fontos elméleti következtetésekre okot adó jelenség az, hogy az ebek a figyelemfelhívás módjától függően másként reagálnak a fej és a tekintet elfordítására.

Az ún. tekintetkövető viselkedés, amikor egy faj egyede elfordítja a fejét egy adott irányba, fajtársa pedig követi a tekintetét, közismert jelenség a fejlettebb társas életmódot folytató állatok körében. Azonban a kutatók az irányjelző gesztusok helyzetfüggő értelmezését mindeddig kizárólag az ember képességének tartották. "A többi faj esetében ugyanis nem szükséges kommunikációs helyzet ahhoz, hogy az egyik egyed figyelmével kövesse a másik tekintetének hirtelen irányváltását. Egy öt-hat hónapos csecsemőnél viszont már megfigyelhető, hogy a hasonló helyzetekre csak akkor reagál, ha a jelzés kommunikációs kontextusba van ágyazva" – magyarázta a kutató. Vagyis az irányjelző gesztus megfelelő értelmezéséhez a csecsemő számára szükséges egy ráhangoló lépés, amelyben a személy kifejezi a babára irányuló közlési szándékát, például szemkontaktussal vagy célzott megszólítással. A kutató szerint ez a képesség a kulturális tudás hatékony átadásának fontos eleme: "A csecsemő még nem beszél, és nem sokat ért a világból, ezért nagyon fontos, hogy csak azokra a helyzetekre figyeljen, amelyekben számára lényeges, új tudást sajátíthat el."

A kutyának bizonyos értelemben ugyanolyan alkalmazkodási kényszernek kell megfelelnie, mint a csecsemőnek. Bár négylábú társaink nem beszélnek, és kognitív képességeik is sok szempontból korlátozottak, számukra is elemi fontosságú, hogy megpróbálják elkülöníteni az ismeretszerző helyzeteket a releváns információt nem hordozó történésektől – fejtette ki Topál József.

A kutatók az emberré válás evolúciójában és a kultúra megjelenése során fontos lépésnek vélik, hogy az ember képessé vált az irányjelző gesztusokat kontextusba helyezve értelmezni. "Evolúciós párhuzamként ugyanez a készség látszik megjelenni a kutyáknál is" - hangsúlyozta a kutató.

Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a négylábúak és a csecsemők viselkedése közötti párhuzam csupán funkcionális analógia: „Nem gondoljuk, hogy a kutya elmeműködése, »kognitív masinériája« ugyanolyan lenne, mint a csecsemőé. Bár viselkedésük nagyon hasonló, mögöttes kognitív mechanizmusaik valószínűleg eltérőek."

A kutatócsoport eredménye segíthet megérteni, miért kezelik a kutyájukat sokan gyerekként. Topál József szerint a kutya az egyetlen, a szó szoros értelmében vett „mesterséges" állat a Földön, viselkedési repertoárját, értelmi működését tekintve valójában az ember teremtménye. Bár genetikai és anatómiai értelemben farkas, vagyis egy szociális ragadozó, szociokognitív képességei tekintetében sajátságosan csecsemőszerű jellemvonásokkal bír. "Talán éppen emiatt kelti azt az érzést az emberben, hogy inkább családtag, mint háziállat" – összegezte a kutató.