Házak minden világvégére

Bár a Vörös Bolygóra még el se jutottunk, a NASA és Elon Musk ma már tényként kezelik a lehetőséget, hogy az évszázad végére az emberiség egy részének a Jezero kráter szerepel majd a lakcímkártyáján. A marsi lakóházat félig a földbe kell süllyeszteni, egyrészt mert a legelszántabb kőművesnek is nehéz szkafanderben alapot önteni, másrészt így legalább már az alagsori tévészoba védett a zord klímától és a káros sugárzástól.

A buborék formájú, titániumvázas, napelemekkel borított ház energetikailag önfenntartó, még zöldséget is lehet termeszteni a nappalijában. Ha a repülő autók végre valósággá válnak – márpedig rengeteg prototípust tesztelnek – hamarosan gondolkodhatunk a lebegő házakon is, ahol a szomszéd már nem veheti el tőlünk az örökpanorámát. Az építészek szerint ezek a házak olyanok lesznek, mint a mai drónok, csak ezerszer nagyobbak, és az aljukra szerelt gigantikus propellerek fogják őket a levegőben tartani. Itt már nem mindegy, hová toljuk a zongorát, mert az egyenletes súlyelosztás kulcsfontosságú a sima lebegéshez. Szükség lesz még komoly UV-álló bevonatra, különben ropogósra sülünk a repülő szoláriumban. 

Megnyugtató, hogy az apokalipszis után is lehet szebb házunk, mint amiket a Mad Maxben láttunk, különösen jól járnak a brutalista építészet rajongói. Be kell majd húzódnunk a föld alá, vagy egy sziklás hegyoldalba, ahol lőrésnyi ablakokon szivárog be a napfény, a bunkerveteményest és a tyúkólat pedig tükrökkel kell bevilágítani, mert mindennél fontosabb lesz a biztonság és a levegőszűrés. Mivel a földnek már most 71 százalékát víz borítja, és egyre emelkedik a vízszint, fel kell készülnünk arra is, hogy esetleg vízre kell majd költöznünk, mint egy Verne-regényben. Erre a marsihoz hasonló buborékház lenne a legideálisabb, a víz nyomásának ellenálló üveg vagy műanyag fallal, bónuszként minden nap együtt vacsorázhatnánk a halakkal.

(Kiemelt forrása: CK Architectural)