Kötelező oltás: életet ad, vagy jogot sért?

Vajon elérhető-e a nyájimmunitás a Covid-betegség vírusa ellen anélkül, hogy az oltást kötelezővé tegyék? A fejlett világban, ahol már mindenki számára rendelkezésre áll a vakcina, ez a kérdések kérdése, hiszen az immunizálás üteme megtorpant, és a szakértők szerint a delta vírusvariáns esetében 90 százalék körüli oltottsági szint kell ahhoz, hogy mindenki védett legyen. A nemzetközi szervezetek többsége dodonai válaszokkal kerüli el az állásfoglalást. 

„Immunológusként és egy nagy egyetemi kar dékánjaként is úgy gondolom, hogy indokolt lenne kötelezővé tenni az oltást, különösen olyan munkahelyeken, oktatási intézményekben, ahol nagy a fertőzés terjedésének lehetősége. A COVID-19 ugyanis a társadalom egészét veszélyezteti, miközben a tapasztalatok azt mutatják, hogy az oltások súlyos mellékhatást nem okoznak”. Így vélekedik Kacskovics Imre professzor, az ELTE immunológiai tanszékének vezetője, a Természettudományi Kar dékánja. A szakértő szerint a vakcina az egyén és a társadalom egészségének legfőbb biztosítéka.

A jelenlegi helyzet különlegessége, hogy a korábbi védőoltásokat gyermekeknek adták, olyan járványok elkerülésére, mint a kanyaró, a mumpsz vagy a rózsahimlő. A COVID esetében azonban a kicsik kevésbé érintettek, mint a felnőttek, akik a világtörténelem során még sohasem voltak abban a helyzetben, hogy kötelező oltást kellett volna felvenniük ilyen nagy számban. Tény – tette hozzá Kacskovics professzor –, hogy 1918–19-ben a spanyolnáthajárvány idején a társadalmat súlyos ragály sújtotta, de akkoriban még nem állt rendelkezésre semmilyen korszerű terápia, így az akkori pandémia a becslések szerint 40-50 millió embert ölt meg. Egyedülálló és előzmények nélkül való tehát a mai helyzet, amikor egy járvány leginkább a felnőtteket támadja, és már rendelkezésre állnak valójában veszélytelen oltások. Természetesen érthető, hogy a vakcinák kidolgozása óta eltelt rövid idő alatt még nem jöttek létre kidolgozott, a társadalom többsége által elfogadott jogi és morális érvek a felnőttek kötelező védőoltásának bevezetésére.

„Nagyon nyomós ok kellene ahhoz, hogy kötelezővé tegyék a védőoltást, hiszen egy ilyen döntés az emberi önrendelkezési jog súlyos korlátozása, elveszi az egyén szabadságát arra, hogy maga dönthessen egy súlyos beavatkozásról.” Ez az álláspontja Asbóth Mártonnak, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil szervezet magánszféraprojekt-vezetőjének, az ELTE jogi kara oktatójának. A védőoltás ma még új, egyelőre csak vészhelyzeti engedélyekkel rendelkezik, tartós hatásának megítélésében még sok a bizonytalanság. Ráadásul nagyon nehéz a vakcinákat egy kalap alá venni, hiszen ma már sokféle hatásmechanizmusú oltóanyag érhető el. A kötelezés bevezetése előtt az államnak a meggyőzés érdekében kellene a jelenleginél többet tennie – mondja Asbóth Márton.

Óvatos álláspontot fogalmazott meg az Egészségügyi Világszervezet, a WHO abban az etikai állásfoglalásában, melyben kerüli, hogy támogassa, de azt is, hogy ellenezze a kötelező oltást. Inkább a közösség jóléte és az egyéni szabadság egyensúlyának fontosságát hangoztatja, kitérve arra is, hogy a döntés során a hátrányos helyzetű kisebbségek szempontjait is figyelembe kell venni. A WHO dokumentuma rámutat, hogy a kötelező oltás elnevezés félrevezető lehet, hiszen általában szó sincs arról, hogy kényszerintézkedéseket alkalmaznának, vagy büntetőjogi eljárást indítanának azokkal szemben, akik nem veszik fel az oltást. A szankció ellenük általában annyi, hogy bizonyos munkakörökben nem dolgozhatnak, vagy nem látogathatnak egyes oktatási intézményeket és zárt kulturális eseményeket.

A WHO határozottan állást foglal viszont az ellen, hogy a nemzetközi utazások feltételéül szabják az oltottság igazolását. Ebben az ügyben az Európai Bizottság kitér az állásfoglalás elől, azt nemzeti hatáskörbe utalja, a 47 tagú Európa Tanács (amelynek 27 állama egyben az EU tagja) viszont határozottan állást foglal az ellen, hogy az államok előírják polgáraik számára az oltás felvételét.

Kötelező oltást egyébként először a brit kormány vezetett be 1853-ban, amikor előírta, hogy a csecsemőknek négy hónapos korukig meg kell kapniuk a himlőoltást. Ennek elkerülése esetén egy fontnyi büntetést írtak elő, ami akkor súlyos összeg volt, különösen a szegényeknek. A McGill Egyetem kutatása szerint manapság a világ 193 országa közül 105-ben van kötelező oltás. Ezek kihagyását általában bírságokkal büntetik, de számos országban, például Ausztráliában amellett, hogy a gyermekeket oltás nélkül nem engedik közösségbe, szüleik számára a különféle állami juttatások folyósítását is felfüggesztik. Arra azonban, hogy a COVID-kórokozó elleni oltást minden felnőtt számára kötelezővé tegyék, eddig csak két ország szánta el magát: Tádzsikisztán és Türkmenisztán. A harmadik állam a Vatikán, ám az bár nemzetközi jogalany, mégis inkább tekinthető egy erősen központosított hivatali apparátusnak, mint számottevő népesség hazájának.

Manapság a világ 15 országában vezettek be olyan intézkedéseket, amelyeket kötelező oltásnak hívnak, miközben különféle jogkövetkezményeket kötnek hozzájuk. Általában az egészségügyi intézményeknek írják elő az oltási kötelezettséget olyan munkatársaik számára, akik közvetlen kontaktusban vannak a betegekkel. Ilyen például Nagy-Britannia, Olaszország és persze Magyarország is. Franciaország és Görögország oltási igazolványhoz köti kulturális események, koncertek, színházi és mozielőadások látogatását, sőt az előbbi a vasutakon is oltási igazolványt kér. Az Egyesült Államok és Oroszország egyes régióiban az állami apparátus számára is előírták, hogy fel kell venniük az oltást. Az USA veteránügyi egészségügyi hálózatában ez 100 ezer embert jelent, New Yorkban 45 ezer hivatalnok, Kaliforniában viszont 2,2 millió állami alkalmazott számára kötelező az oltás – vagy veszélybe kerül a beosztásuk.

A német-amerikai fejlesztésű Pfizer-BioNTech koronavírus elleni oltóanyag, a Comirnaty-vakcina fecskendőkben előkészítve a harmadik, emlékeztető adag oltásához a hatvani Albert Schweitzer Kórház-Rendelőintézet oltópontján augusztus 11-én. Fotó: Komka Péter / MTI

Biden elnök egy sajtótájékoztatón elmondta: támogatja azon magáncégek szándékát, amelyek olyan intézkedéseket terveznek, melyek hatására egyre többen oltatják be magukat. A bonyolult megfogalmazással persze a törvényi csapdákat kerülgeti az elnök. És ilyen csapdák nálunk is vannak. Asbóth Márton ezzel kapcsolatban lapunknak elmondta: Magyarországon magáncég nem teheti kötelezővé az oltást, hiszen ez súlyos beavatkozás az emberek önrendelkezési jogába. Ilyesmit csak az állam írhat elő – jogszabállyal. A TASZ magánszféraprogram-vezetője szerint ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a munkaadó és a munkavállaló viszonya annyira aszimmetrikus, hogy a cég vagy az intézmény ki tudja kényszeríteni, hogy alkalmazottainak többsége mégis beadassa magának az oltást.

A különféle országok és kulturális csoportok álláspontja erősen eltér a kötelező oltások megítélésében. Az Egyesült Államokban elvégzett közvélemény-kutatás szerint az emberek 66 százaléka támogatja, hogy az egészségügyiek számára legyen kötelező az injekció, az oktatási intézmények esetében már sokkal megosztottabbak. A Harvard Egyetem professzora pedig arra figyelmeztette Biden elnököt, hogy a republikánus államokban komoly politikai ellenállást válthat ki, ha az állami apparátus és a 12 évesnél idősebbek számára előírják az oltást. Európában Olaszország volt az első, ahol az egészségügyben kötelezővé tették a vakcina felvételét, Merkel kancellár viszont kijelentette: Németország nem hoz ilyen döntést, mert az aláásná az oltások iránti bizalmat. Érdekes eredményt hozott egy nemzetközi Ipsos-felmérés: a brazilok 68, míg a mexikóiak 77 százaléka támogatja a kötelező oltást. A németek között az arány csak 39, a franciák között pedig 37 százalékos. Elemzők ebből arra következtetnek, hogy a fejlett demokráciákban nehezebb kötelezővé tenni az oltást, mint a tekintélyuralmi rendszerekben.

A COVID-oltások elutasításának olyan okai is vannak, amelyekkel korábban, más vakcinák esetében nem találkoztunk. Sándor Judit, a CEU bioetika-professzora lapunknak elmondta: bár oltásellenes mozgalmak léteztek a COVID-védőoltások előtt is, az eddigi elutasításra rárakódott az ismeretlentől való félelem. A járvány sokkszerűen söpört végig valamennyi kontinensen, így az egyes intézkedésre, oltásokra adott válaszok is vehemensebbek voltak az eddigieknél. Egy kutatási folyamatot nem szokott a nyilvánosság napra készen követni, most azonban a földkerekség valamennyi lakója egyszerre érezhette magát fenyegetettnek és kísérleti alanynak. Természetes, hogy erre ki-ki másképp reagál: azok, akik bíznak a tudomány erejében, a kutatókkal együtt drukkolták végig a vakcinák kifejlesztését, és szinte megküzdöttek azért, hogy oltáshoz jussanak. Másokat megzavart az, hogy a járvánnyal kapcsolatos információk gyakorta változtak, majd többféle mechanizmusú oltás vált hozzáférhetővé, köztük olyan új oltások is, amelyekről eddig nem hallottak.

A kötelező oltásokkal kapcsolatban a WHO etikai irányelvei emlékeztetnek arra, hogy amennyiben egy állam előírja a vakcinák felvételét, úgy a „vétkesség nélküli felelősség” elve alapján kártérítést kell fizetnie mindazoknak, akiket valamilyen hátrány vagy egészségkárosodás ér az oltás miatt. Asbóth Márton lapunknak elmondta, hogy a kártérítési felelősség természetesen azokra a magyar egészségügyi dolgozókra is vonatkozik, akiknek a kormány döntése alapján kell beoltatniuk magukat. Ha ezért baj érné őket, akkor a kártérítést abban az esetben sem kerülhetné el az állam, ha a munkavállaló maga döntött volna arról, hogy melyik oltást kéri. Az állam nem mutogathatna vissza, hogy az illető önkéntesen választott, hisz minden oltóanyagot az arra hivatott magyar állami szerv, az OGYÉI hagyott jóvá.

De vajon perelhetnék-e az államot ugyanilyen alapon olyan idős emberek családtagjai, akik esetleg két Sinopharm oltás után vesztették volna életüket? Asbóth Márton szerint ez elvileg más alaphelyzet, hiszen az illető nem az oltóanyag következtében, hanem annak beadása ellenére halna meg. Az állam alighanem úgy érvelne, hogy az oltásokat mindenki önkéntesen, szabad akaratából vette fel. Természetesen egy esetleges jogi vitát bonyolítana, hogy az OGYÉI – az állam nevében – annak ellenére vállalt felelősséget az oltásért, hogy maga a gyártó is elismerte: hatvan éven túliak esetében azt nem próbálta ki.

Az esetleges jogi vitáknál azonban sokkal fontosabb Kacskovics immunológusprofesszor gyakorlati tanácsa. Azok az idős emberek, akiket Sinopharm hatóanyaggal oltottak be, minél előbb, lehetőleg már a közeli napokban vegyék fel a harmadik injekciót. Tudjuk, hogy körülbelül 30 százalékuk védtelen maradt. A mai helyzet már alapjaiban különbözik a márciusitól, amikor nagy tömegben még nem állt rendelkezésre más vakcina, mint a Sinopharm. Az ELTE TTK dékánja úgy gondolja, hogy a kínai oltás akkor alighanem százakat mentett meg a súlyos kórházi kezeléstől és a haláltól. Mára azoknak már a szervezetében is viszonylag alacsony a védettséget nyújtó ellenanyag szintje, akik korábban megfelelően reagáltak az oltásra. Az immunológusprofesszor tanácsa, hogy az idősek harmadik oltása valamelyik korszerű hatóanyag, a Pfizer vagy a Moderna legyen. Kacskovics Imre arra figyelmeztet, hogy a delta vírusváltozat terjedése miatt vesztegetni való idő nincs, az időseknek a harmadik oltást még az előtt kell felvenniük, hogy megérkezik a negyedik járványhullám.

A világban számos módszerrel próbálkoznak, mielőtt kötelezővé tennék a COVID-oltást. Van, ahol az orvosokat premizálják, másutt az oltottakat jutalmazzák. Biden elnök az USA-ban arra biztatja a szövetséges államokat, hogy mindenkinek adjanak 100 dollárt, aki beoltatja magát. Tény, hogy ez igazságtalan azokkal szemben, akik korábban vették fel a vakcinát, de a módszer működhet. Nagy-Britanniában az oltakozó fiataloknak ételutalványokat és bérletet adnak a tömegközlekedésre, Izraelben ingyensört, az amerikai Washington államban marihuánás cigerettát kaphat, aki vállalja az injekciót. Indonézia egyes régióiban élő csirkét osztogatnak ugyanezért. A vakcinalottónak számos válfaja létezik: Moszkvában autónyereményt tűztek ki, Kaliforniában 50 ezer dolláros pénzjutalmat. A Fülöp-szigeteken tehenet kaphat a boldog győztes, míg Hongkongban 1,4 millió dolláros lakás lehet a nyeremény.

„Lehet, hogy akár az oltási lottó bevezetése is jó módszer lenne” – mondja Asbóth Márton. Abban viszont biztos, hogy a magyar állam még nem vetett be minden lehetőséget az oltások népszerűsítésére. Emlékeztet: az MTI oltási hajlandóságot mutató adatai egyértelműen bizonyítják, hogy az emelkedés akkor tört meg, amikor a magyar állam félbehagyta az oltásokat népszerűsítő programját. Szerinte ennek eredménye, hogy Magyarország oltási éllovasból a középmezőnybe esett vissza, a második oltást az unió átlagában már többen kapták meg, mint nálunk. A TASZ programvezetőjének álláspontja, hogy rá kellene erősíteni az állami kampányra, mielőtt a kötelezés eszközével élnénk. Ettől persze még a kérdések kérdése marad, hogy a nyájimmunitáshoz szükséges magas oltási arány egyáltalán elérhető-e a kampány erősítésével. Mert ha nem, akkor utolsó eszközként a TASZ programvezetője szerint sem marad más: mégis kötelezővé kell tenni az oltást.

A cikk a 168 Óra 32. számában jelent meg.

(Kiemelt kép: Egy férfi megkapja a német-amerikai fejlesztésű Pfizer-BioNTech koronavírus elleni oltóanyag, a Comirnaty-vakcina harmadik, emlékeztető adagját a hatvani Albert Schweitzer Kórház-Rendelőintézet oltópontján augusztus 11-én. Fotó: Komka Péter / MTI)